Világítótestek

A tárgyról bővebben, részletek itt:

http://szimma.hu/keszady2/htmls2/R.75.37..html

http://szimma.hu/keszady2/htmls2/R.75.94..html

http://szimma.hu/keszady2/htmls2/R.75.38..html

http://szimma.hu/keszady2/htmls2/R.75.39..html

 

Édesapja halála után Berta lekötötte magának a pesti lakást, amit megörökölt, és amelyben tulajdonképpen az ügyvédként nem praktizáló, földbirtokos, országgyűlési képviselő, miniszteri tanácsos Boncza Miklós által alapított Magyar Közigazgatás szerkesztősége működött. A végrendeletbe foglaltak szerint Bertát évi 8000 korona életjáradék illette meg – a Kolozsvári Hírlap A gazdag Ady Endre című cikkében publikálta is, hogy a költő felesége 370 679 korona értékű vagyont örökölt. Török nagymama-nagynéni ellenezte, hogy Bertukáék Pestre költözzenek, felesleges kiadásnak tartotta a lakás fenntartását; a csucsai kastély melletti kis házban éltek, ahol Berta a gyermekkorát töltötte. Érdekes, hogy a végrendelet felbontásánál Ady Lajos is jelen volt, aki szintén helytelenítette a fiatalasszony pazarló elképzeléseit. Csinszka azonban rendíthetetlen volt, s „Adynak méltó keretet adni” volt a szándéka, mint feljegyezte:

„Apám halála után elhatározom, hogy most lehetőségeim is rendbe vannak, nem hagyom tovább Adyt Hotel-hányódásban élni, de lakást teremtek neki. Az Apám Veres Pálné utcai lakása nagyon megfelelő”.

A lakásbelsőt illető, akkoriban szinte „forradalminak” ható újításai megmutatják, Csinszka haladó szellemű fiatalasszony volt, noha – a kis Berta tragikus módon születésekor elvesztette az édesanyját, és – Török nagymama-nagynéni nevelte fel, aki egy teljesen más generációhoz tartozott, majd a svájci leánynevelő-intézetben töltött idő alatt klasszikus, hagyományos neveltetésben részesült, az úri kisasszonyokhoz illő hagyományokra és etikettre alapozott taníttatásban. Ily módon külön pikantériája van a művészi érzékkel megáldott bakfis lázadásnak is tekinthető érdeklődésének a verselés vagy rajz iránt – később verseskötete jelent meg, festeni járt Kernstok Károly képzőművészeti szabadiskolájába, érdekelte a fényképészet és a divat, az új szelek hozadékai. A Nyugat zászlajára tűzött Ady oldalán a haladás és naprakészség, a minőség, valamint az úri miliő fémjelezte az elképzeléseit.

A lakás berendezéséhez Csinszka olvasmányaiból, színházi élményekből, valamint divat- és lakberendezési lapokból meríthetett ihletet, vagy ezekkel, emellett belsőépítészeti, iparművészeti és esztétikai tanulmányokkal foglalkozó újságcikkek alapján tájékozódhatott. Olvashatta Bárdos Artúr A bútor lelke című tanulmányát a Nyugatban formajegyekről, régiről és újról. A korabeli díszletterveket és színpadképeket tekintve pedig előképül szolgálhatott: Szomory Dezső Hermelin című darabja, amit 1916 márciusában mutatott be a Vígszínház, vagy az 1917 januárjától – Adyék ebben az évben ősszel költöztek be a pesti otthonukba – játszott sikerdarab, a Kék róka című Herczeg Ferenc mű. 1916 őszén megnyílt a Modern Színpad (az igazgató Bárdos Artúr), és a Falus Elek által tervezett belső tere – az ebben megnyilvánuló modern művészi törekvést Szini Gyula méltatta a Nyugatban – felkelthette Csinszka figyelmét; a kevés eszközzel dolgozó, funkcionalista, finom és hangulatos világítással intim hangulatot árasztó, művészi hatást elérő új sikk elvét magáévá tette.

Aztán nagy hatást tett Csinszkára Kaffka Margit – akit Ady oly nagyra tartott – többek között az 1917 elején megjelenő Állomások című regényével, amelyben megjelennek a pesti művészvilág alakjai. Különösképpen, hogy ő maga is irodalmi szalont akart létrehozni a lakásukban. A művészotthon „fülledtebb” egy polgárlakásnál, vélekedett Csinszka, ezért sok drapériát használt a lakásbelső kialakításánál: ott a parkettát teljes egészében beborító, faltól falig érő, zöld filcburkolat, szőnyegek – ágytakarónak is –, párnák, sötétítők, valamint súlyos függönyök az ajtók helyén. A végeredmény egy – szükség esetén – könnyen összenyitható terű, nesztelen és meleg, kényelmes lak, ahol a költő nyugodtan tud dolgozni és pihenni.

Alapjában véve a kevésbé hivalkodó, ám az „előkelő mintát” követő, azokra a gyökerekre visszavezethető, és magát így pozícionáló, polgári biedermeier szalonok életérzésének kultusza hatja át az ifjú feleség otthonteremtési törekvéseit. A kúriahangulat megidézésével egyidejűleg a szín- és formavilág kialakításában a legfrissebb elveket követve a legmodernebb divatirány, új stílushullám szellemében ténykedett: fehérre meszeltette a falakat az akkoriban szokásos virágmintás textiltapéta alkalmazása helyett, ez „forradalmat keltett a házban”, mint állította, és a megszokott sötét, súlyos, grandiózus és zsúfolt hatást keltő enteriőr, bútorzat helyet könnyedebb, világos és szellős, mértéktartó, mindazonáltal jó ízlésről tanúskodó környezetet hozott létre. E miliőben jelen vannak a szükséges kiegészítők, „kellékek” státusz és szimbólum szempontjából egyaránt.

Terveit és előkészületeit fogalmazza meg Csinszka Baróti Máriának írt levelében, amelyben „a falak hófehérek lesznek”, Bandi szobájának esetében a „színek azt hiszem sárgák lesznek, de kicsit bronzos, aranysárgás. Az én szobám rózsaszín és lila – szóval mauve”, az előszobában „a színhatás talán lila és világossárga lesz”. Majd folytatja: „A közbelső szobából egy ebédlőszerű kis Biedermayer szalont tervezek. Fehér lenbatiszt richelieu-függönyök (ez inkább vintage-szerű), egy – hatágú, régi – gyertyatartós bronzcsillár”, és a „szoba közepén egy egytalpú kerek asztal és egy Nagymamától kapott, gyönyörű, régi hajlított lengyelországi garnitúra. Pasztellkék selyem brokáttal szeretném behúzatni – simával vagy apró ezüst virágossal”, Bandi szobájába pedig „egy persával leterített nagy dívány, sok párna, egy nagy fotel, egy szép íróasztal” kerül, valamint az „ablakon fehér kalotaszegi függönyök. Itt nem lesz plafonvilágítás, csak a toilette-nél egy egykarú fali gyertyatartó – s az íróasztalon egy szép álló Cloisonné lámpa nagy, matt zöld ernyővel.” A Csinszka-szobában egy „óriás kettőságy, ami nappal díványszerűen vetődik be és sok sok színes párna van rajta. Itt sincs plafonvilágítás, csak egy nagyon régi virágos ernyőjű régi rococó talpas lámpa. A függönyök fehérek, vitrage-ok lenbatisztból (…) s a földön kevés de szép szőnyegek. Néhány szép kézimunka. A parketten egyszínű vastag halinaposztó.”

Kényelem és jó ízlés, ezeknek az értékeknek a mentén hozta létre Bertuka az Ady-lakást, amely egyszerre volt hivatott művészlakás és illő „keret” lenni, látványos és méltó kulisszája a nagy költő életének.