Válogatott Ady-levelek

Ady Endre és Brüll Adél képeslapja Révész Bélának (Ady és Léda kézírása) – Országos Széchényi Könyvtár

 

Ady Endre által írt levelek teljes gyűjteménye itt:

http://mek.oszk.hu/06000/06054/06054.htm

 

Ady rengeteg levelet írt, érdekes és egyben tanulságos ezekből szemezgetni. Sorait olvasgatva kialakulhat valamiféle személyes benyomásunk róla, kibontakozik általuk az ember, és a bójaként szolgáló információmorzsák közvetítésével első kézből kaphatunk hiteles képet a költőről. Ennek a forrásanyagnak a segítségével könnyebben megközelíthetők és felfejthetők, a háttérben húzódó okok, rejtve munkáló erők, ezáltal megkísérelhetünk egy összetettebb és árnyaltabb Ady-valót megismerni, s csak ezután tudunk véleményt alkotni, levonni valamiféle konklúziót. Kirajzolódik Ady személyisége, az őt jellemző habitus, a korai önbizalomhiány, az ideges zaklatottság, a gyarló és esendő emberi mivoltból fakadó gyengeségek, valamint mindazok a tapasztalások, melyek forrását képezik szellemi munkásságának.

Vizsgálódás tárgya lehet a levelek alapján, jól megfigyelhető, milyen gyakran foglalkozik önmaga hogylétével,s említi idegi és fizikai állapotát. Nyomon követhetjük hosszabb-rövidebb utazásait, amelyekről több személynek is beszámolt. Ide tartoznak a szanatóriumi tartózkodások is, de azok a „menekülő” kiruccanások, amelyek során kiszellőztette a fejét, vagy ott vannak az áhított levegőváltozás szándékával tett nyugat-európai utak, amik után úgy sóvárgott, s amelyek rendre megerősítették benne a magyarországi viszonyokkal szembeni különbséget. Az origó, persze, az érmindszenti szülői ház, ahová vissza-visszatért regenerálódni.

Kirajzolódik a levelekből az Adél-kapcsolat, a költő szinte mániákus, bekebelező ragaszkodása, amely egyfajta kapaszkodó Adynak, ám Csinszka színrelépését megelőzően már valójában valódi héjanász ez a viszony; ugyan enyhülésekkel tarkított, mégis inkább ideges, veszekedő, sértődött bántások sora. Azonban az is pontosan látszik, Ady tisztában volt „magával”, gyarló és esendő mivoltával, és keserűség, gúny is színezi olykor levélbeli szavait. Megesett, hogy mondandójának tónusát, gondolatmenetét aktuális idegi állapota is befolyásolta.

Törődést áhító, ragaszkodó volt barátaival szemben is, alázatos, de egyben éleslátó. Rendkívül érdekesek a publicista Adyhoz köthető levelek is, a szerkesztőségekkel történő levélváltások, mert ezek által az utókor számára Ady nevével fémjelzett Nyugattal való együttműködés árnyalódik. Beleláthatunk a költő szemszögéből, az ő álláspontja és érzései mentén a dolgokba. Ott van ezen kívül a honorárium dolga is, hiszen az anyagiak kötik meg a lehetőségeket, az utazásokat, az életet magát, a kicsapongásokat úgyszintén, amelyeket Ady időről időre megpróbált visszafogni az életben maradásért.

Végül összehozta a sors Bertával (1911 végén írta első levelét Adynak, 1914 tavaszán találkoztak először, 1915 tavaszán egybekeltek), aki otthonává válik fizikai és lelki értelemben egyaránt. Menedékként egymásba kapaszkodva kölcsönösen szükségük volt egymásra, amint erről számtalan levél tanúskodik. A félárva Csinszka törődéssel vette körül a babusgatást kedvelő Adyt, saját családot alapíthatott, otthont teremthetett magának, ahol szerették s szerethetett. Nem tántorította el semmi, kitartott a költő mellett, akinek ez a konszolidáció az életet jelentette. Anyagi biztonságot is, nem vitás, de a magányos, sokat szenvedett, burokban nevelkedett, ábrándos, művészi érzékkel megáldott fiatal Csinszka életenergiája megragadta a költőt. A tapasztalt Ady feladatának érezte, hogy vigyázza Csinszkát, miközben mellette bevezetést nyert a felnőtt életbe.

Az I. világháború mindkettejüket igencsak megviselte. Szeretteiket is félteniük kellett, erősnek próbáltak mutatkozni. A félelem és féltés sokszor megjelenik a korabeli levelekben, de a világ, az emberek ilyenformán történő önmagukból kifordulásában a tehetetlenség és a fásult kiábrándultság az, ami Adyt teljesen felemésztette.

Az Ady Emlékmúzeum szempontjából ez az intervallum lényeges háttéranyag, hiszen egy folyamat hozadéka a Csinszka-korszak. Boncza Miklós 1917 januárjában bekövetkezett halálával örököl meg mindent Csinszka, és ez év novemberében költöznek Adyval Csucsáról a pesti lakásba.

 

 

Válogatott Ady-levelek az 1911 utáni időszakból – ’utazások’, ’hogylét’, ’írás’, ’pénzügyek’, ’Csinszka’ hívószavak mentén szedve:

CsatolmányMéret
PDF ikon ady-levelek-valogatas.pdf1.42 MB