A bátor Nyuszi vitéz és Cecília a sárkánylány
Király Kristóf
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis nyuszi, aki nyuszi vitéz akart lenni. El is ment a királyhoz: - Na, mondja a király, ahhoz, hogy nyuszi vitéz lehess, ki kell állnod három próbát!
Első próba: Bajusz pödrés. A kisnyúl úgy megpödörte, hogy hetedhét határon nem volt több olyan hegyesre pödört bajusz.
Második próba: Fülhegyezés. A kisnyúl olyan hegyes fület csinált, hogy még a király is leirigyelte azt!
A harmadik próba pedig az, hogy keresd meg a sárkányt.
Elindult a kisnyúl, ment mendegélt, találkozott a rigóval. Kérdi tőle, hol van a sárkány.
- Én azt nem tudom-mondta a rigó - a levegőben, ahol én járok biztosan nincs.
- De akkor hol keressem?- esett kétségbe a kisnyúl.
-Kérdezd meg az egeret, ő minden lyukban jár, hátha ő látta a sárkányt. Elment a kisnyúl megkereste az egeret. -Kisegér, nem láttad a sárkányt? – kérdezte.
-Nem láttam, nem tudom, hol lakik, pedig én sok helyen járok. – felelte az egérke. A nyulacska elszomorodott, fülecskéje teljesen lekonyult a nagy bánatban, hogy lám mégsem lesz nyuszi vitéz belőle, mert nem találja meg azt a fránya sárkányt. Ahogy így szomorkodik egyszer csak kopp, valami koppan a lekonyult füle tövén, aztán kopp mindjárt egy másik kopp is követte. A nyuszi bőszen felkapta a fejét, és meglátta egy feje fölötti ágon a kismókust, aki épp őt vette célba egy mogyoróval. -Miért lógatod a füledet? – kérdezte a bánatos nyuszit.
-Miért, miért? Mert ahhoz, hogy nyuszi vitéz lehessek meg kell keresnem a sárkányt, de eddig még senki sem látta, és mivel nem tudom megtalálni, így nem lehetek nyuszi vitéz. – szomorkodott tovább.
-Hát csak ez a baj? – kérdezte a mókuska.- Én véletlenül tudom hol van, ismerem Cecíliát.
-Cecíliát? Ki az a Cecília? Én a sárkányt keresem. – felelte a nyuszi.
-Hát ő az. Cecília. Ő a sárkány. – mondta a mókus.
-Sárkány és Cecília? – értetlenkedett tovább a nyuszi – mintha valami barátok lennétek! Cecília, cöh-cöh! – mondta a mókusnak.
- Hát, azok is vagyunk! – vágta rá mókus – Cecília a barátom.
-Persze, hiszi a piszi! A sárkányok hatalmasak, félelmetesek és tüzet fújnak! – mondta a kis nyuszi.
- No, nézzük csak. Cecília valóban hatalmas, de nem félelmetes és egyáltalán nem fúj tüzet. Csak az orrát, azt viszont elég gyakran, meg sokat tüsszent is, mivel allergiás a virágporra.
-Allergiás?
-Az bizony, és ilyenkor nyáron sokat szomorkodik, mert nem tud velem játszani, mivel nem tud kijönni a barlangjából, mert akkor rögtön tüsszentenie kell. – válaszolt a mókuska.
-Óóóóóóó, szegény, biztosan nagyon rossz lehet neki! - mondta a nyuszi – jó lenne valahogy segíteni rajta. Gondolkodni kezdett és törte-törte a fejét, mert hát nem lett volna nyuszi vitéz, ha nem akart volna rögtön segíteni a bajbajutottakon. Egyszer csak eszébe jutott nyuszi mama, az anyukája, aki mindig finom füvecskékből főzetet szokott neki készíteni, amikor beteg volt. Gyorsan felugrott orrocskájával szimatolni kezdett és virágtól virágig szaladt, egyikből-másikból le-lecsippentett egy-egy darabkát, ezeket egy harangvirág kelyhébe tette, harmatcseppet cseppentett rá, majd kijelentette:
-Készen vagyok. Mehetünk Cecíliához. – nézett a mókusra.
-Rendben! – mondta a mókus és elindult. Nyuszi óvatosan követte, nehogy kicseppenjen a titokzatos főzetből egy csepp is. Gyorsan haladtak a fák között, amikor egy tisztáshoz értek, ahol egy barlang állt, amiből folyamatos szipogás és hüppögés hallatszott.
-Cecília! Cecília, gyere ki! – kiáltott be a mókus.
- Dehogy megyek!- bömbölte egy hang, és megfújta az orrát. Nyuszi összerezzent a hatalmas hangra és majdnem elejtette a kezében tartott kelyhet.
-Gyere ki Cecília. Itt van egy barátom, aki hozott neked valamit, ami segít rajtad. – válaszolta a mókus.
-Ki az és mit hozott? –kérdezte a sárkány és hallani lehetett, ahogy kifele jön a barlangból. Amikor kiért és nyuszi meglátta a hatalmas zöld sárkányt, majdnem inába szállt a bátorsága. Bajusza remegett, füle úgy égnek meredt, hogy a király biztosan elismerően csettintett volna láttán. A sárkány hatalmasat tüsszentett. Ha-ha-ha-hapci! – mondta.
-Egészségedre! – vágta rá gyorsan a nyuszi.
-Ki vagy te? – kérdezte a sárkány
-Hallottam, hogy allergiás vagy a virágokra, így készítettem neked valamit, ami segít rajtad és elhoztam neked. – mondta a nyuszi és minden bátorságát összeszedte és oda nyújtotta a sárkánynak a főzetet. A sárkány óvatosan megfogta a parányi kelyhet és felhörpintette. Kicsit várt majd nagyot szippantott a levegőből, majd elkezdte, hogy Ha-ha-ha-ha és bennrekedt a tüsszentés és a ha-ha –ha hatalmas hahotázásba csapott át! -Hurrá! Meggyógyultam! Nem kell tüsszentenem többet! Most már játszhatok én is veletek! Nyuszi! Nagyon köszönöm, hogy segítettél rajtam! Mostantól te is a barátom vagy!- mondta a sárkány.
-Azért jöttem ide, hogy megtaláljalak, mivel csak akkor lehetek nyuszi vitéz, ha megkeresem a sárkányt. - mondta a kisnyúl. - Most segíts te énrajtam. Gyere el velem a királyhoz, hogy lássa, hogy teljesítettem a harmadik próbatételt is.
-Hát jó, elmegyek veled. - mondta Cecília, a sárkány, és elindultak.
-Majd útközben figyelj rám, kérlek, össze ne taposs!- kérte a nyuszika.
-Persze, hogy vigyázok!- mondta a hatalmas sárkány és a parányi nyuszi után indult. Mókus még sokáig integetett nekik.
Ahogy a nyuszi király várához közeledtek, a sárkány, mintha egyre kisebb lett volna, a várhoz érve, már alig volt nagyobb, mint a nyuszika. Közeledtükre a király kirohant a várból és kiabálni kezdett:
-Cecília, Cecília, drága kislányom!- és abban a pillanatban a sárkány gyönyörűséges nyuszikirálykisasszonnyá változott és apja nyakába borult. Mert a sárkány bizony nem volt más, mint a nyuszi király elvarázsolt lánya, akit csak egy bátor nyuszi vitéz menthetett meg a varázslattól.
-Drága fiam! – mondta a király – köszönöm, hogy megmentetted a lányom, mostantól Nyuszi vitéz vagy és tiéd a kislányom Cecília keze.
Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, holnap legyenek a ti vendégeitek!
Epilógus:
Azt meg csak remélni tudjuk, hogy a világszép nyuszikirálylány az esküvő után nem változott vissza sárkánnyá! (házi sárkánnyá)
Ákos, a kis sárkány
Kleisz András
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer Sárkányországban egy kis sárkány. Úgy hívták, hogy Ákos. Ákos egy visszahúzódó, félénk kis sárkány volt. Nem voltak barátai, mindenki lenézte, csúfolta. Ákos elhatározta, hogy változtatni fog ezen.
Sárkányország szélén állt a Félelem Erdeje, melyben az egyetlen gonosz, fekete szőrű egyszarvú élt. A legöregebb sárkányok szerint egy boszorkány elátkozta, hogy csak akkor változzon vissza jóvá, ha egy bátor sárkány letöri a szarvát. Sok sárkány megpróbálta már, de egyik sem tért vissza. Ezért évek óta nem merészkedett az erdőbe senki.
Egyik nap Ákos elrepült az erdő szélére, összeszedte minden bátorságát és elindult szerencsét próbálni. Ment, mendegélt, estére egy kunyhóhoz ért. Bekopogott. Egy nagyon öreg néni nyitott ajtót.
-Jó estét, öreganyám!
-Mi járatban erre, ifjú sárkány? – kérdezte az öregasszony.
-A gonosz egyszarvút keresem, hogy letörjem a szarvát és megtörjem az átkot.
-Minden este idejön, hogy enni adjak neki. Ma már járt erre, holnap megpróbálhatod legyőzni. Addig is gyere be, egyél, igyál, pihenj.
Ákos megköszönte a szíves vendéglátást és bement a kunyhóba. Másnap reggel az öregasszony azt mondta:
- Van az erdő közepén egy növény, az altatóbársony. A levele bársonyosan puha, piros, a virága fehér. Páratlanul jó az illata. Menj el és hozz belőle három szálat. Ha ezt kevered az egyszarvú ételébe, nyomban elálmosodik tőle, így könnyebb lesz legyőzni.
A kis sárkány megköszönte az útmutatást, elindult az erdő közepére. Már messziről megérezte a páratlan illatot. Majdnem odaért, amikor látta, hogy a virág egy tüskés bozót közepén nyílik. Ha belemegy, halálra szurkálják a tövisek. Egyszer csak meglátott egy törpét.
-Szép jó napot kívánok!- köszöntötte.
-Neked is, fiam. Mi járatban erre?
-Szeretnék az altatóbársonyból három szálat, de a töviseken nem tudok átjutni.
-Ha megfejted három találós kérdésemet, hozok neked három szálat a virágból!- mondta a törpe. – De ha rosszul válaszolsz, hívom az egyszarvút!
A kis sárkány beleegyezett. A törpe feltette az első kérdést:
-Sötét ló, alacsony fajta,
Akárki átlép rajta. Mi az?
A kis sárkány gondolkozott egy ideig, és végül ezt válaszolta:
-Küszöb!
-Helyes a válaszod. A második kérdésem:
-Erdőben van a házuk,
Mindig sok a munkájuk,
Noha neked támadnak,
Édessel vigasztalnak. Mi az?
Ákos gondolkozott, gondolkozott, de nem jutott eszébe a megoldás. Már éppen fel akarta adni, amikor arra szállt egy méhecske.
-Megvan! – kiáltott fel. – A méhek!
-Helyes a megoldásod. A harmadik kérdésem következik. – mondta a törpe.
-Sarokban egy rosta,
nem emberkéz fonta. Mi az?
A kis sárkány törte a fejét, és a végén azt kiáltotta:- Pókháló! Megválaszoltam mind a három kérdésedet.
-Ügyes voltál. Hozom a három szál virágot!
A törpe bebújt a tövisbokrok közé és egy pár perc múlva visszatért három szál virággal. Odaadta őket Ákosnak.
-Járj szerencsével!
-Köszönöm!- mondta a kis sárkány és visszaindult a kunyhóhoz.
Az öregasszony már várta.
-Éppen ideje volt, hamarosan itt az egyszarvú. A virágot még a leszedés napján meg kell etetni vele, különben nem hat.
A kis sárkány belekeverte a virágot a szénába, elbújt a kunyhó mögött és várta az egyszarvút, aki hamarosan megérkezett. Nekiállt a vacsorának, még be sem fejezte az evést, elálmosodott és ott aludt el a széna mellett. Ákos csak erre várt, egy pillanat alatt letörte az egyszarvú szarvát. A boszorkány átka megtört, az egyszarvú szőre kifehéredett, csak a letört szarva maradt fekete. Az egyszarvú felébredt, megköszönte Ákosnak, hogy segített rajta és nekiajándékozta a fekete szarvát, hogy bizonyítani tudja bátorságát.
A kis sárkány megköszönte az öregasszony segítségét és hazaindult. Otthon már várták a szülei, mert nem tudták, merre jár. Ákos elmesélte a történetét és megmutatta a fekete szarvat. Mindenki csodálkozott, hogy pont ő törte le a szarvat.
Ettől fogva mindenki tisztelte és neve felkerült a sárkányhősök oszlopára. Boldogan élt, amíg meg nem halt.
Az eltűnt méz nyomában
Láncz Róbert
-Áhhh, de jót aludtam!
Angelos Dragopulos felült az ágyában. A szobájában rendben sorakoztak a tárgyak: a plüssállatai, a ruhái és persze a poroltója. Arra az esetre, ha néha valami lángra kap. Angelos ugyanis sárkány volt és néha megesett, hogy túl nagyot fújt.
Ezen a reggelen esett az eső és Angelos kicsit didergett. Kiment a konyhába és csinált magának egy teát. Erdei gyümölcsöset ivott mindig, az volt a kedvence. Ezután lement a postaládájához, hogy megnézze, kapott-e levelet. Két levél!
Az egyiket Szájmonszkettől kapta, a másik egy meghívó volt:
Kedves Angelos!
Meghívlak Téged a végzős bálomra. Gyere el feltétlen, mert van valami,
amiről beszélni szeretnék veled!
A helyszín: Liszt Mackó Általános Iskola.
Az idő: ma 9 órakor.
Üdvözlettel………………………………………………………………………………
A másik levél ez volt:
miaúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú! szia!!!
rég nem láttuk egymás, átjönnék délután kettőkor teázni!!!
üdv szájmonszket
utóirat: remélem van otthon sütid J J J
Amikor Angelos elolvasta az első levelet, hümmögött egyet. A másodiknál vigyorgott.
Hamarosan 2 óra volt, így aztán Angelos készülődött barátja fogadására. Aztán leült és épp a második bögre teáját itta, amikor kopogtak. 3 rövid, 2 hosszú, 3 rövid. Szájmonszket korábban érkezett. Ez volt a titkos kopogásuk. A macska leült, várta a teáját és a sütijét. Általában arról szokott beszélni, hogyan bosszantja a gazdáját. Most épp az ünnepi pulykát lopta el a konyhából. Angelos jót nevetett a történeten, de közben azon gondolkodott, ki küldhette a másik levelet. A meghívó sarka letépődött, pont ott, ahol levélíró neve állt.
Szájmonszket azt javasolta, hogy a kedvenc játékát játsszák: Angelos szappanbuborékokat fújt, a macska pedig kipukkasztotta őket. De egyet elvitt magával. Ott volt a kabátzsebében, amikor hazament.
Angelos felvett egy fehér zakót, egy fekete nyakkendőt, egy fekete nadrágot, fekete cipőt és elindult a bálba. Útközben továbbra is azon törte a fejét, kitől kaphatta a meghívót, de nem jutott semmire.
Amikor megérkezett, sok plüssmackóval találkozott, mert ebbe az iskolába csak ők jártak. Odament a pulthoz és kért egy fagyit. Egy gombócos erdei gyümölcsöset. Ez nem volt meglepő. De még mindig nem tudta, ki küldte neki a meghívót és várta, hogy az a valaki megérkezzen.
Lassan a bál véget ért és minden maci elment. A sárkány is indulni készült, de ekkor megszólította egy hang:
-Még ne menj.
Angelos megfordult. Meglátta azt a plüssmacit, akit keresett.
-Mi a neved? – kérdezte.
-Gyula. Beszélni szeretnék veled. – válaszolta a medve.
-Rendben.
-Történt valami, amiről fogalmam sincs, hogy történhetett, pedig én vagyok a legjobb nyomozó a plüssmackók között. A segítségedre van szükségem.
-És mi történt?
-Eltűnt a Szent Méz. És képtelen vagyok megtalálni. Fogalmam sincs, hol lehet és hogy ki vitte el.
Angelos elcsodálkozott.
-Mi az a Szent Méz?
-Az a mackóvilág legfinomabb méze, ezért 10 napos korában minden plüssmackó ehet belőle egy kiskanállal. És már egy hónapja eltűnt.
-És miért olyan fontos ez a méz?
-Mert a plüssmackók ettől lesznek igazán cukik. Minden gyerek szereti a plüssmacikat. Mindenkinek van otthon egy kedvence. És ez a Szent Méztől van.
-Á, értem! Ha nincs meg a méz, a mackókat már nem fogja akarni annyi gyerek és ki tudja, mi történik velük. Hát jó, megkeresem! Cserébe egy évre elegendő erdei gyümölcsös fagyit kérek.
-Rendben! Ha megtaláltad, vidd egyenesen a múzeumba és küldj nekem egy levelet. A címem: Vihar utca 8.
-Jó, értem. De tudnom kell néhány dolgot. Először is: honnan tűnt el a méz?
-A Macimúzeumból, ami a Mák utcában van.
-Akkor holnap oda megyek először.
Másnap Angelos elment a múzeumba, hogy körülnézzen, hagyott-e valami nyomot a tolvaj. A Szent Méz helye egy oszlopon volt, egy üvegkalitkában. De most üres volt.
Angelos átkutatta a termet. Benézett mindenhová, az ablakpárkányok alá, a szekrények mögé, a falak repedéseibe. Az egyik ilyen repedésben talált egy pici papírdarabot. Ez állt rajta: gyere a popcorngyárba.
Angelos elgondolkodott. Vajon van köze ennek a papírdarabnak a Szent Mézhez? Egy próbát megér.
A popcorngyár a város másik végén volt. A legjobb, ha repülve teszi meg oda az utat. Kinyitotta az ablakot, elrugaszkodott és felszállt. Körülbelül fél órát repült, házak, emberek, parkok és uszodák fölött szállt el, míg végül megérkezett úticéljához. Leszállt a gyár udvarán. A popcorngyárban csupa plüssmalac dolgozott. Bement a kapu és azt kérdezte a portástól:
-Hol találom a főnököt?
-Kukorica Jancsit? Mostanában mindig bezárkózik az irodájába. Azt mondja, valami nagy terven dolgozik.
Angelos felment a lécsőn és megkereste azt az ajtót, amin ez állt: Kukorica Jancsi, igazgató. Bekopogott. Senki nem nyitott ajtót. Még egyszer kopogott.
-Ki az? – kérdezte egy hang.
-Angelos Dragopulos vagyok, a nyomozó. Nyissa ki, kérem. Beszélnem kell Önnel.
Az ajó kinyílt. Egy plüssmalac állt ott, az orrán szemüveg. Türelmetlenül kérdezte:
-Mit akar tőlem?
-Bemehetek? Jobb lenne, ha más nem hallaná, amiről beszélünk.
-Jöjjön.
Az irodában egy nagy íróasztal állt, tele papírokkal, rajzokkal, térképekkel. Egyetlen dolog nem illett a szobába: egy óriási fagyasztóláda állt a sarokban.
-Min dolgozik? – kérdezte Angelos.
-Egy új popcorn-íz kifejlesztésén – felelte a malac.
-Értem. És mit keres itt az a fagyasztóláda?
-Abban tartom az ebédemet.
-Megnézhetem? – kérdezte Angelos.
-NEM! – kiáltotta a plüssmalac és felpattant, hogy elállja a sárkány útját. De Angelos sokkal nagyobb és erősebb volt és könnyedén odébb tolta. Kinyitotta a láda ajtaját és belenézett.
Egy óriási jégtömb volt benne és a közepén ott volt valami, de nem lehetett látni, mi az. Angelos kivette a ládából a jégtömböt és rálehelt. Az óriási tűzcsóva azonnal megolvasztotta a jeget. A víz szanaszét szétfolyt a szobában és a földre esett, ami a jégtömbben volt. Egy óriási csupor méz. A Szent Méz!!!
-Szóval maga lopta el! – kiáltotta Angelos.
-Nem. Nem én voltam! Az egyik munkásomat küldtem el érte. De az én ötletem volt, igen! – válaszolta a plüssmalac.
-De miért? – kérdezte Angelos. A malac dühösen kiabálni kezdett.
-Azt akartam, hogy minket szeressenek úgy, ahogy a plüssmacikat! Nem igazság, hogy a macikat mindenki szereti, a plüssmalacokat meg senki! Mindig csak a macik! A malacoknak adom az összes Szent Mézet és akkor majd mi leszünk a legcukibbak, nem a medvék! Éljenek a plüssmalacok!!!
Angelos magához vette a csuprot.
-Ezt nem teheti. A Szent Méz a medvéké. Visszaviszem nekik.
A plüssmalac kirohant az irodából.
-Segítség! Őrség! Mindenki jöjjön azonnal ide!
De már késő volt. Angelos kinyitotta az ablakot és elrepült a Szent Mézel. A sárkány leszállt a postánál, ahol feladott egy rövid levelet Gyulának. Utána hazament és egész éjjel ébren volt, őrizte a csuprot. Másnak megérkezett Gyula.
-Tudtam, hogy meg fogod találni! – lelkendezett.
Együtt visszavitték a csuprot a múzeumba, aztán elmentek a Mézbarlang fagyizóba, ahol Gyula megrendelte a sárkánynak egy évre az erdei gyümölcsös fagyit. Még ma is azt eszik ha még nem fogyott el.