Szalon tálalószekrény

A tárgy leírása, részletek itt:

http://szimma.hu/keszady2/htmls2/R.75.18.html

http://szimma.hu/keszady2/htmls2/R.75.35..html

http://szimma.hu/keszady2/htmls2/R.75.32._2.html

http://szimma.hu/keszady2/htmls2/R.75.36..html

http://szimma.hu/keszady2/htmls2/R.75.40..html

 

Berta, azaz Csinszka apja halálával a Boncza-birtokot, a kastélyt és a hozzá tartozó földeket, a pesti lakást és nagy vagyont örökölt. Burokban nevelkedett, így nem ismerte a pénz értékét, nem kellett foglalkoznia az anyagiakkal. Költekezett, végtére is kiszabadult az aranykalitkából, döntéseket hozhatott, és meg is tette, minden figyelmét és energiáját összpontosítva elkezdhette dédelgetett álmait megvalósítani, kiteljesedhetett, hiszen saját otthont teremthetett, amikor összekötötte az életét Ady Endrével. Saját háztartás került a kezébe, ezért sokat költött és munkálkodott Bertuka – a nagymamai örökség mellé vásárolt is bútorokat és egyéb holmit –, amidőn az élet által megtépázott nagy költő igényeit a legteljesebb mértékben szem előtt tartó, kényelmes fészekké varázsolt, méltó és kifinomult, de hivalkodást nélkülöző, mértékletes, praktikus és egyben esztétikus, az új szellemiségnek és divatnak is megfelelő miliőt igyekezett kialakítani Bandi és a maga számára.

Elégedett lehetett a végeredménnyel, és az elismerő bókokban nem is volt hiány, ahogy Dénes Zsófia visszaemlékezéseiből kiviláglik, hasonlóképpen Hatvany Lajos szavaiból is ez derül ki. Csinszka az öröksége javát Ady Endrére fordította. Immár volt hova megérkezni, visszatérni, volt biztos menedék. Noha Csinszka nem sajnálta a minőségi és értékes holmira a pénzt (tegyük hozzá, bár többnyire pénzszűkében volt Ady, mert a honoráriumának a zöme az „életre” ment el, maga is elég kényes volt például a fehérneműjére, Párizsban volt alkalma megismerkedni a finom anyagokkal és hasonlókkal), ám a felesleges pénzszórást nem szerette a Szentimrei Jenő által felelevenítettek tanúsága szerint:

 „Bertuka már rég panaszkodott, hogy ’nincs hol megálljanak’ Pesten. Kényelmetlennek és túl költségesnek érezte az állandó szállodai lakást, ’mintha mindig vendég lenne az ember saját otthonában’. És nincs egy bútordarab, egy festmény, mely a háziasszony egyéniségét tükrözné.”

Egy már csak korából adódóan is igen értékes, különleges bútordarab a XVIII. századi, 1700-as évek második felében készült, késő barokk, intarziás, vitrines tálalószekrény, amely egy egész sor „kincset” rejt. A csucsai ezüstnemű (kanál és villa, a fácánmadaras fogantyúval díszített, lábas cukortartó mind cizellált kialakítású, gravírozott BB monogrammal ellátva) mellett Pesten vásárolt holmik: kristály pohárkészlet, több, értékes porcelán szerviz, közte egy választékos ízlésű, kobaltkék festett mintájú, plasztikusan hullámos peremű evőkészlet, valamint egy különleges, kínai előképre utaló (innen a stilizált sárkány kiöntő és fül, illetve a nyúl alakú fogantyú) mintával aprólékosan és gazdagon díszített Herendi teáskészlet álltak rendelkezésre immár. Többek között a kobaltkék, (mozaik hatást keltő absztrachált levélhálózat) geometrizáló mintával sűrűn borított , keretmezőben tájképrészlettel ékesített Villeroy&Boch díszváza is része lett az „eléggé jól fejlődő” porcelángyűjteményének, ahogy egy barátnőjének szóló levelében fogalmaz a jólesően büszke Csinszka.

A pénzzel mint olyannal kapcsolatban érdekes adalék, hogy amikor a Boncza-kastélyt és földbirtokot eladta a már Ady özvegye Boncza Berta, és Octavian Goga költő, politikus alkudozás nélkül kifizette a kért teljes árat, a világháborús helyzet, az átszámítás és egyebek miatt a pénzösszeg, amit Csinszka kézhez kap tulajdonképpen mindösszesen egy bunda ára.