Tárgyak és hanganyagok

Tíz kiemelt gyűjteményi darab jelzi a képzeletbeli utazás egy-egy állomását: ilyen az édesapa Petrovics István mészárosbárdja, a Szendrey Júliától kapott gyöngyhímzéses pénztárca, vagy éppen egy biliárddákó, amelyet Petőfi a törzshelyén, a Pilvax kávéházban használhatott. Minden relikviához tartozik egy-egy kiemelt vers, valamint számos idézet, kézirat, művészti alkotás és irodalomtörténeti érdekesség, amelyek együttesen egy-egy meghatározó élethelyzetet vagy témakört tárgyalva mutatják be a költő életének legfontosabb állomásait. Ezek az installációba változatos módon elrejtett tartalmak önálló felfedezésre, kutatásra ösztönzik a látogatót, több érzékszervet is bevonva a tapasztalatszerzésbe. Az egyébként önmagukban is értelmezhető, zárt egységeket többféle narratívába fűzik a látogatókat és Petőfit egyaránt megszólító kérdések, az Úti jegyzetek Patkós Márton színművész által megszólaltatott sorai és a János vitéz fordulatai.

 

Honlapunkon most megidézzük ezt a tíz gyűjteményi darabot. Egyes képekre kattintva ezek a tartalmak “életre kelnek”, megmozdulnak.

A tárgyak mellett Petőfi Sándor Útirajzok című művéből hallgahatunk meg egy-egy részletet.

 

Petőfi Sándor arcképe a Pesti Divatlapban

Petőfi Sándor 22 éves korára az irodalmi élet elismert alkotója lett. A Pesti Divatlapban pedig végre az olvasók is megpillanthatták a népszerű költő képmását. Hogy valóban olyan volt-e, amilyennek az első nyilvános arcképén Barabás Miklós, a kor elismert grafikusa ábrázolta, atillában, rojtos végű sállal, merengő tekintettel, rendezett hajtincsekkel, azt nem állíthatjuk biztosan. De az „igen jól talált”, szertelenséget sugalló arckép nagy valószínűséggel megmozgatta a lap olvasóinak képzeletét.
 

„Ugyancsak az első szám mellett fog megjelenni Petőfinek igen jól talált arcképe is.”
A Pesti Divatlap előfizetési felhívásából

„Petőfi nem volt eszményi férfialak. Hátramaradt arcképei közül csak az az egy van igazán eltalálva, melyet a Pesti Divatlap mellékletéül rajzolt Barabás; ahol Petőfi két kezét hátratéve tartja, a többi mind eszményítve van.”
Jókai Mór: Petőfi Sándor élete és költeményei, 1892

Petőfi Sándor: Útirajzok (részlet), 1845 

 

Petőfi édesapjának mészárosbárdja

A bárd a mészárosmesterség egyik legfontosabb kelléke.Petőfi édesapjának mészárosbárdja egy költözés emlékét őrzi. A feljegyzések szerint Csilling András fuvardíjként kapta Petrovics Istvántól, amikor segített a családot Dömsödről Pestre költöztetni az apa egyik sikertelen boldogulási kísérletét követően.
Petőfi Sándor: Útirajzok (részlet), 1845 

 

Petőfi pipája

Petőfi fiának, Zoltánnak későbbi elbeszélése szerint készült apjáról egy festmény,amelyen ezzel a pipával látható. Erről ő is csak hallomásból tudhatott, hiszen apjáról személyes emlékei nem lehettek. Elképzelhető, hogy Orlai Petrics Soma Petőfi Debrecenben című képének vázlatáról van szó. Az ezen látható pipa azonban csak hasonlít a Petőfitől fennmaradt tárgyra. A pipát Komlóssy Artúr, a Csokonai Kör alelnöke kapta a költő fiától valamikor az 1860-as években, és ő őrizte évtizedekig.
Az évek során a szipka megrepedt, amelyből tulajdonosa levágatott, és egy aranyművessel ezüst karikába foglaltatta, illetve a kapszlit és a szárát is ő helyezte bele. A Petőfi-relikviák többsége hasonló sorsra jutott: egyszerre vált a Petőfi-legendárium részévé, és esett át apróbb átalakításokon megőrzése során.

Petőfi Sándor: Útirajzok (részlet), 1845 

 

 

Petőfi századosi kardja

A szablya ívelt pengéjének tövébe az „1848” és az „F” jelzéseket ütötték. Fából készült markolatát bőr borítja, a kéz védelmét a keresztvas és a hárítókengyel szolgálja.Petőfi 1848 téli hónapjaiban cserélt kardot Debrecenben Rickl József lovas főhadnaggyal. Díszkardja helyett kaphatta ezt a szolgálati kardot, amely aztán elkísérte végzetes erdélyi útján is.

Petőfi Sándor: Útirajzok (részlet), 1845 

 

Kiskunfélegyházi tál

A tálat Petőfi gyerekkorában kiskunfélegyházi szomszédainál, a Varga családnál használta. A helyi hagyományokat feldolgozó Szalay Gyula újságíró így írt a tálról a 20. század elején: „Ha itt a nyílt és vendégszerető háznál megfordult, rendesen meghitt barátsággal egy kis fehér mázos kedves csészéjükből osztották meg az édes falatot. Hát ha még úgy névnapok alkalmával a Sándorka kedves kocsonyáját tálalták fel benne!” A fehér mázas, habán fajansztálka közepén az 1757-es évszám olvasható.

Petőfi Sándor: Útirajzok (részlet), 1845 

 
 

Petőfi pénztárcája

A kecskebőrből készült biedermeier pénztárcát Szendrey Júlia ajándékozta férjének. Az általa hímzett, selyemmel bélelt tárgy egyik oldalán egy pufók, meztelen puttó repül kezében virágcsokorral, alatta az alábbi felirat olvasható: „Pest 1848. Sándornak”. Másik oldalán gyöngyből hímzett babérágak és nemzeti színű szalag látható a következő szavakkal: „Talpra Magyar Versért”.

Petőfi Sándor: Útirajzok (részlet), 1845 

 
 

Petőfi Arany Jánosról készített ceruzarajza

Petőfi először 1847 júniusában látogatta meg Arany Jánost és családját Nagyszalontán. Többek között arról beszélgettek, hogy miként érdemes a közönség elé lépni. Petőfi ekkor rajzolta meg Arany első ismert arcképét. Habár magának készítette (és haláláig meg is őrizte), Arany már ekkor számolt azzal a lehetőséggel, hogy szükség esetén Vahot e rajz alapján közöljön róla portrét a Pesti Divatlapban.

Petőfi Sándor: Útirajzok (részlet), 1845 

 
 

Biliárddákó a Pilvax kávéházból

A Pilvax kávéházból származó világosbarna, simára csiszolt, lefelé elkeskenyedő biliárddákót, amely Jókai szerint Petőfié volt, intarziás berakással, hullámos, illetve rombusz alakú mintával díszítették. Petőfi szeretett biliárdozni, visszaemlékezések szerint nem is játszott rosszul. „Még játékában is valami meglepőleg erélyest, elhatározottat találtam. Végre letették a dákót. Petőfi senkihez se szólt, hanem mogorván kalapját vette, s indult” – jegyezte fel naplójába Szász Károly 1848. július 7-én. Petőfi március 15-én a Pilvaxban a biliárdasztal tetejére állva szavalta el a Nemzeti dalt.

Petőfi Sándor: Útirajzok (részlet), 1845 

 

Petőfinek tulajdonított sakk-készlet

A Petőfinek tulajdonított sakk-készlet táblája fából, bábui csontból készültek. Egyesek szerint Bem tábornokkal is rendszeresen sakkozott a költő.

„...hohó, három esztendő leforgása múlva vagy előtt is egészen másszőrű követek fogják képviselni a nemzetet −az lesz az igazi nemzetgyűlés. Ne félj, öcsém, mi is ott leszünk. Most azt mondták: »ez republikánus, nem kell!« [...] Szegény nép!... De ne búsulj, ez volt ellenségeid végvonaglása, mellyel engem elrúgtak, ez volt végvonaglásuk, még egy koppintás a fejökre, és aztán sakk-matt!”
Petőfi Arany Jánosnak, Pest, 1848. július 1.