"A Pillwax kávéház ifjú társasága egyre hangadóbb fóruma lett az irodalmi és politikai életnek, s ebben a körben egyre nagyobb a súlya Petőfi szavának. Megjelennek első kötetei: A helység kalapácsa 1844 október 27-én, költeményeinek első gyűjteménye (Versek) november 10-én hagyta el a sajtót. Magánéletében is biztató jelek mutatkoznak. Fiatal lelkét új szerelem reménye lobbantotta fel. Megismerkedett Vachott Sándor sógornőjével, a tizenötesztendős Csapó Etelkével, s az 1844. évtől búcsúzó versében már a közeli boldogság öröme csillan. "A mennyországnak állok küszöbén" – írja. De szerelme – vagy inkább csak szerelemvágya – tragikus véget ért; 1845. január 7-én Csapó Etelke meghalt, s a boldog szerelem dalai helyett a Cipruslombok Etelke sírjáról ciklusa őrzi a lányka emlékét. A gyász romantikusan dúlt hetei következtek. Petőfi odaköltözött Vachottékhoz, s az elhunyt lány szobájában írta költeményeit. Költőnk 1845 márciusában kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből, s csak mint külső munkatárs kötelezte magát arra, hogy verseit Vahot Imre lapjában jelenteti meg."
https://mek.oszk.hu/02200/02228/html/03/471.html
Az senkit ne zavarjon meg, hogy Petőfi cikázik az időben és az Egy gondolat bánt engemet... hallható a videó alatt, amit 1846-ban írt. Ebben a videóban sűrűn keveredik minden, ami Petőfiben különös, hogy mást ne mondjuk, creepy vagy éppen sajátos ellentmondás.
Miért is költözött be a halott lány szobájába? Hogy alkothasson? Hm...
Hány költői / emberi szerepet talált ki magának a forradalmártól a kissé biedermeier édességbe vonó családapáig?
S észrevesszük kissé vadromantikus, izzó képeit mondjuk a Szeptember végénben? Idézzük csak fel:
"Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!"