Cs. Szabó László: Életrajz

Író, esszéíró, kritikus, rádiós szerkesztő.

1905. november 11-én Budapesten született, de Kolozsvárott nőtt fel. Családja erdélyi volt, anyai ágon szász, apai ágon székely, erre utal előneve: Csekefalvi.

1918-ban került Budapestre, a Budapesti Református Főgimnáziumban (ma Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium) értettségizett. A Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtud.-i Kar (a mai Bp.-i Corvinus Egyetem elődje) konzuli és külképviseleti szakára iratkozott be.

Az 1925–26 tanévben az École libre des sciences politiques de Paris (Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete). 1932-ben Budapesten doktorált gazdaságtörténetből, majd a Kereskedelmi és Iparkamarában dolgozott 1935-ig.

Első novellái 1928-ban jelentek meg a Széphalom folyóiratban, majd Babits közölte írásait a Nyugat hasábjain. Halász Gábor, Illés Endre, Szerb Antal mellett a nagy esszéíró nemzedék tagjává vált. Publicisztikai tevékenysége is jelentős volt.

1937-ben jelent meg Doveri átkelés c. útirajza, mely az átütő sikert hozta meg számára. Eztán sorra jelentek meg elbeszélés-, esszé- és útirajz-kötetei. 1936-ban irodalmi munkássága elismeréséül Baumgarten-díjat kapott, 1943-ban a Kisfaludy Társaság tagjává választották.

1935-től 1944-ig a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetőjeként a színvonalas irodalmi rádiózás megteremtője és egyik úttörője lett.  A német megszállás után lemondott posztjáról, Balatonfüreden, majd Budán bujkált. 1945 után a Képzőművészeti Főiskolán tanított magyar irodalmat és művelődéstörténetet.

1948-ban féléves itáliai ösztöndíjat kapott, de hat hét múlva Bóka László államtitkár táviratilag hazarendelte. Már folytak a koncepciós perek, ezért az emigrálás mellett döntött. 1949–1951 között Rómában és Firenzében élt nehéz körülmények között, alkalmi idegenforgalmi munkákból.

1950 végén az Angol Rádió munkatársnak hívta. 1951-től 1972-ig dolgozott a BBC magyar osztályának belső munkatársaként, fordított, beolvasott, külön rovatot kapott. 1958-ban lett angol állampolgár. 

1953-ban Rómában kiadott Magyar versek Aranytól napjainkig című antológiája hiánypótló kötetnek számított az emigrációban. Barátjával, Szabó Zoltánnal együtt fontos szerepet vállalt a nyugati magyar irodalom összefogásában, szerzőként, előadóként és mentorként egyaránt (Látóhatár / Új Látóhatár, Irodalmi Újság, Katolikus Szemle, Bécsi Napló, Pax Romana mozgalom, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Hollandiai Mikes Kelemen Kör, londoni Szepsi Csombor Kör,  stb.) 

1955-ben jelent meg első önálló könyve külföldön, melyet további 13 követett. Római muzsika (1970) c. naplóregénye és egész munkássága elismeréseként az Olasz Köztársaság Lovagja kitüntetéssel díjazták 1973-ban. A római Accademia Tiberina, a nemzetközi PEN angol tagozatának tagja, az International PEN Books egyik szerkesztője volt.

1980-ban a Nagyvilág folyóiratban jelent meg Dickens-naplója, ezzel kezdődött újabb hazai jelenléte. 1980 után évente hazalátogatott, művei itthon is megjelentek. 

1982-ben Hűlő árnyékban címmel adta közre önéletrajzi írásait Bernben az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem. 

Váratlanul halt meg 1984. szeptember 28-án Budapesten.  Kívánságának megfelelően Sárospatakon temették el.

Gazdag londoni könyvtárát a Sárospataki Református Kollégiumra, kéziratait, kiterjedt levelezését a Petőfi Irodalmi Múzeumra hagyta.

(Köszönet Baranyai Katalinnak észrevételeiért.)