Részlet Csáth Géza Egy Jókai-regény analízise című írásából:
1914. augusztus 4-én Budapesten egy feldúlt naftalinos lakásban, amelyet csak október elején reméltem viszontlátni, csomagoltam. Másnap hajnalban mint egyik mozgó tábori kórház orvosának a harctérre kellett indulnom. Tanakodtam: milyen könyvet vigyek magammal. Egypár nagy sikerű új külföldi könyv állott előttem, amelyek már hónapok óta vártak az alkalomra, hogy sorra kerüljenek. Nem kellenek! (...) Egy Dickens-regény is el volt készítve. Ez se kell. (...) Miért olvassak én Dombay = Lord Grey úrról? Az újságokban eleget kell róla hallanom. Jöjj, te jó öreg Jókai! Te előre tudtad és láttad a mai rettentő napot, és mégis biztos reményt adtál nekünk. (...) Mivel háláljuk meg ezt a megbecsülhetetlen tettedet? A te rendületlen hited, jóságos rajongó bizalmad (...) milyen kincs ez most ebben az órában számomra és bizonyára mások számára is. (...) Jól fölszereltem magam. Töltőtollaim, Walker-naplóm, kis kottafüzetem mind becsomagoltam a varrókészlet, a csokoládés doboz, a gyorsforraló és egyéb holmi mellé. És odahelyeztem A kis királyok két kötetét is.
A szerb harctéren, a Duna partján egy kis szerémségi faluban kezdtem el sok év után először újra olvasni Jókait. Korán feküdtünk. Lezártuk az ablakokat és a parasztház fülledt melegében, kezünk alatt a felhúzott revolverrel (mert a falu szélén volt a szállásunk, fegyveres őrségünk nem vala, és a frank támadások gyakoriak voltak), így olvastunk. Társam a második kötetet és én az elsőt.
