„Most úgy pusztulsz el, mint valami kóbor kutya. A feleséged befogná a szemeidet! “ (A varázsló halála)
“Arról beszéltünk, hogy mennyi rettenetes sok időnek kell majd elmúlni, amíg mi nagy emberek leszünk, föltéve persze, ha közben meg nem halunk.” (Egy vidéki gimnazista naplója)
”Az új nemzedék izgatott és telhetetlen vágya a szép és művészi iránt pedig csak a század utolsó esztendőiben ment át a társadalom vérkeringésébe. “ (Muzsikusok)
“Az a hibás és kezdetleges ismeret, amelyet a látásunkkal, hallásunkkal, a szaglásunkkal, ízlésünkkel és tapintásunkkal szereztünk a létről, most kiegészítődik, kijavítódik.” (Ópium)
“A lét esszenciája olyan drága portéka, amelyből egész nemzedékek évszázadok alatt kapnak - egy órát.” (Ópium)
”A fiatal költő évekig igen rossz életet élt. Kamaszkodásában azt hitte, hogy verseket írni a szerelmi boldogság mellőzésével nem lehet - és ezért minden úton-módon igyekezett megismerni a szerelmet.
Ettől kezdve igen önző és erkölcstelen életet élt.” ( A költő megértése)
“Amikor kihajtattam a vasútra, csodálatosan szépnek, kedvesnek láttam a várost, és fiatalnak, boldognak éreztem magam. Mintha a testem egészen könnyű, csaknem súlytalan lett volna” (Délutáni álom)
“Fölállott, reám mosolygott, nem mertem ránézni, csak a víztükörben kerestem meg testének imbolygó fehér foltjait” (A kék csónak)
