Alagútnapok

A légcsőként szűkülő 

Alagútnapokat

Nem követi tágas mező –

Ébrenléteid álmodban  

Ne jöjjenek elő.

Amikor öngyújtód lángja,

Mint egy lélekvezető,

Bolygófényként előtted bolyong,

S úgy vezet valamely árnyvilágba,

Akár egy távoli rokont…

Amikor jössz a Szugló utcán:

A halálra élő példa,

És nézed, ahogy a szemetes-

Kocsi tetején egyhelyben

Forog a fénysziréna.

Amikor a gipszstukkó

Felhők szelíden hulló

Koszfehére,

Mint múló

Rosszullét, szitál a végre.

Amikor a Szajna-

Söröző mellett elhaladva

Csak úgy, ad hoc

Zuhanni kezdesz –

És a semmiben megkapaszkodsz.