1999 áprilisában, sok évvel azután, hogy a miniszterelnök búcsúlevelében hullarablónak
nevezte saját nemzetét, lassú, fekete repülőgép tűnik fel Budapest fölött. Lassúbb, de nem
feketébb minden eddiginél.
Trópusi tavasz. A délelőtti párákból gomolyfelhők állnak össze minden délutánra. A gép
idegen gép, de a gomolyfelhőknél nem idegenebb.
Háború van. A külvilág egy közeli bokorban könnyít magán. Tudom, hogy a gép
bombázóknak szállít üzemanyagot.
Tudom, hogy álmodom. Megpróbálok felébredni. Nagyra nyitom a szememet. Nem ébredek
fel. El kell tehát aludni. De nem megy állva, és ilyen gyorsan. Nem próbálok semmit.
A repülő ezalatt kissé oldalra dől, mintha kanyarodna. Pedig nem kanyarodhat. Annyira lassú,
ahogy repülni lehetetlen. Érzi ő is. Megáll, kissé oldalra dőlve. És úgy marad, mint minden.
Műfaj: vers