A közelgő karácsony alkalmából néhány idézettel kívánunk boldog ünnepeket!
Részletek Márai Sándor karácsonyi témájú írásaiból
Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almásrétes és diadal összes ellenségeim fölött. (December. A négy évszak)
Szeretnéd tudni, mit vegyél neki? De kedvesem, ez a legnehezebb az életben. […] Mindent szeretnének, egyszerre, tehát babakocsit, igazi babával, aztán az asztrakán sapkát, amit nagyapánktól örököltünk, s a tetejébe valami édeset, s egy okiratot, melyben megígérjük, közjegyző előtt, hogy örökké, s végül azt, hogy szavazzunk reájuk, tűzzük ki jelvényüket, ismerjük el őket és esküdjünk föl: s ezenfelül valami készpénzt is szeretnének. Ilyenek az emberek hétköznap, ha őszinték. Amit ünnepre adhatunk egymásnak, az már csak ráadás. Óvakodjunk azoktól, akik szemlesütve hümmögik, hogy nincsenek vágyaik. Ezek a legveszedelmesebbek, ezek az egészet akarják: álmainkat is, titkos szavainkat, mindent, ami volt, van és lesz. Jobb szeretem az éheseket, akik — szerényen — bevallják, hogy dupla gyöngysort szeretnének, platina karkötőórát, autót és négy hetet a Riviérán. Ezek végül is beérik, fanyalogva, egy kevés cukorral, vagy egy tucat hímzett zsebkendővel. De a szerények életveszélyesek. (Műsoron kívül)
Az élet legkülönösebb érzése, lemenni Betlehemben a föld alá, megállani a sziklapincében, mely fölé templomot építettek. Azt hiszem és úgy emlékszem, görögkatolikus rítus szerint imádkoznak most ottan. Üveglapokkal jelölték meg a Szűz nyoszolyáját, József fekvőhelyét, s a jászolt. A topográfiai hűség nem fontos. Az a megrendülés fontos, mely ebből a pincéből sugároz, ahol a Megváltó született, a tudomány hite szerint négy vagy öt évvel az időpont után, melyet Krisztus születéseként jelölnek meg általában. Hát igen, a pince. A sötét, a jászol, az állatok, a szegénység. S a félelem, a vajúdás, a legnagyobb titok – mindezt különösen érti és érzi az ember, Betlehemben. […] a kihűlt lakásokban, leégett házak között tömegek nem a stillenacht-ot, hanem ezt éneklik: „Erős várunk nekünk az Isten", — ebben az órában különös, félelmes csend lesz úr a lelkek felett, egész Európában. Az ember él és nem lesz bölcsebb; megismeri az emberi aljasságot, mely végtelen, s az emberi nagyszerűséget, mely ugyancsak végtelen, s karácsony este, abban az órában, mikor üresek lesznek az utcák, minden ember, a legmagányosabb is érez valamit abból a titokzatos felelősségérzetből, melynek nincs neve. De ha kimondom ezt a szót: Betlehem, értem, maga is érti, minden ember érti. (Csöngetés előtt)
Kedves Jézuska, ezen a karácsonyon hadd mondjak én is egy vágyat. Nyakkendő nem kell. Meleg nyakbavaló kendő sem kell. S akármilyen különösen hangzik, könyv sem kell, mert annyi van már, hogy öt élet is kevés lenne, míg elolvasom valamennyit. Nem kell semmiféle emberi megoldás, mert valamennyit ismerem már, s még csak azt sem mondom, hogy teljesen reménytelenek az emberi megoldások: éppen csak olyan emberiek. És nem kell pénztárca, sem ezüst cigarettaszipka, nem kell semmi, ami hasznos, sem, ami tündöklő és fölösleges. […] Szeretném még egyszer látni a tengert. Már nem is kérem, mint régen szerettem volna, a vad és félelmes Csendes-óceánt, már beérem azzal is, ha még egyszer végigmehetek azon a banális sétaúton, Lovrana és Medea között. […] Lehetetlen ez?… Ha lehetetlen, természetesen lemondok róla. […] Add vissza a művészetet: a zenét, a tiszta irodalmat, a nemes gondolatokat, a tökéletes képeket és szobrokat, add vissza, bűntudat nélkül, az embereknek mindazt, ami emelkedettebb és tisztább, mint az élet. Nagyon sok ez?… Azt hiszem, nagyon sok. […] ha ez is egészen lehetetlen – ne haragudj, hogy alkuszom, karácsony van –, akkor szerénytelen leszek, és többet kérek. Add kedves Jézuska, városok, utazás, művészet és tenger helyett, hogy ne szenvedjenek fölöslegesen az emberek […] Nem kell semmi más, kedves Jézuska, csak kevesebb legyen a szenvedés. Lehetetlen ez? […] Nézz körül a földön, száz- és százmillióan kérik, némán, ezen a karácsonyon: add a békét. Ezt kéri, nagyon szerényen, minden más helyett, s mert karácsony van: Márai Sándor (Ajándék)
Részletek Márai Sándorné karácsonykor írt naplóiból
Egész nap városban, utolsó bevásárlások, végre neki is pulóver! Ahogy a Santa Brigidából, kedvenc templomomból kijöttem, szemben egy üzletben megtaláltam a színt és nagyságot, amit keresett, mintegy égi jutalom a sok rohanásért. Velük találkozás. […] A jókedvű Napoli! Este gazdag karácsony. Tündéri fa, gyönyörű ajándékok. János bűvöletben: teniszütő és cipő, gőzgép, társasjáték, új iskolatáska, repülőgép (összerakható), pulóver stb. neki tőlem a hasznosak. Lajostól Parker toll, irataktatáska, fényképalbum és Jánossal közös képünk. Lajosnak italok és hasznosak (pizsama, harisnya, nadrág). Jánostól tombola. Nekem tőle gyönyörű esernyő! Guerlain eau de toilette – hogy ezt is megértem. Lámpa éjjeliszekrényre (Lajosnak is). Jánostól zsebkendő, tőle 10 ezer líra cipőre. Lajostól 10 ezer líra Ardenre! János olasz verset mond, rögtön a gyújtás után. Nincs idő gondolni és elérzékenyülni. […] Éjjel nyugalomban ajándékcsomagok összekészítése Carlának, Pasqualinónak, Mariának, Guiliának és a „veréb család”-nak. Du. Palmina, Cecchino három tállal – egyiken a gyönyörűen pucolt tyúk. Másikon egy házi panettone, harmadikon óriás mandarin, szőlő, mandula. Viszonzásul Lajos levisz Jánossal 1 kiló csokoládé, cukor Torinéséből, 2 pár nylon Fama harisnyát, 1 üveg pezsgőt, amerikai cigarettát dióval díszített tálakon. Lezajlott a karácsony is. Mindig ilyen nagy, még szebb legyen! (1951. XII. 24.)
Második ünnep. Minden zárva, csend. Du. elered az eső, nem megyünk el. Karácsonyi töltött káposzta. Rádiózás. Villanykályhák üzemben. Ha eláll az eső, holnap menjünk be Napoliba! Tőle az édes ajándékok, számtalan drága Nescafé és még drágább Arden collectio! (Édes egyetlen életem!) Tőlem „csak” bortömegek! Ennek örül a legjobban! (1968. XII. 26.)