Kevés drámai feldolgozás született Márai Sándorról. Hernádi Gyula 2002-ben készített egy kétfelvonásos drámát, Bárány Tamás Az évszázad vándora címmel jelentette meg két évvel később színművét. Most szerzői kiadásban, egy kötetben látott napvilágot két egyfelvonásos a Melkizedek Könyvek sorozatában.
Tábori László: M. S. mester hazatalál címmel írt egy belső párbeszédként is olvasható művet az író elképzelt hazatéréséről az utolsó évek történéseinek gondolatfolyamaként. Az 1989 februárjában játszódó áttetsző álmodozást hamar széttöri a valóság: nevét nem ejtik jól (Maráj, Maré) és magányában nincs igazi társa. A húsz oldalas egyfelvonásos Márai látásmódjának katalógusaként is felfogható, de kritikái fényében értékelve. A takarítónő gondoskodni akarása, a litván postás közös sorsra utalásai, Emese, a hívatlan látogató „korszerűsége” csak tovább mélyítik a saját halálra készülő író állapotát, helyzetét. Utóbbi hiába rajongója, semmit sem ért Európából, legalább is az író Európájából és érzéketlen Márai személyére. A befejező jelenetben az idős író fiatalkori önmagával beszélget és nem érthetnek egyet, mert mit is tud a fiatal Márai arról, amit az idős már megélt, megtapasztalt?... A befejezés, a klinikán záruló történet semmiképpen nem megoldás – különösen nem a tények, február 21-e eseményeinek ismeretében.
Kiss Irén tragikomédiája (Tavaszi szél) kronológiailag szinte folytatja Tábori László művét: a hazatért író elképzelt találkozásaiban a rendszerváltozás utáni Magyarország jellegzetes, de Márai személyét illetően értetlen képviselői keresik fel őt. A ’90-es évek körüli való világban mindenki akar valamit Máraitól, leginkább a személyéhez kapcsolódó tekintélyre apellálva kérdezik vagy akarják megnyerni őt (pl. a televízió), a női lap újságírónőjét is csak a nagy példányszámot biztosító tények érdeklik, nevezetesen az író nőügyei. Hasonlóan állnak hozzá, mint naplóihoz: sokan a maguk igazát keresik a 18 kötetnyi diárium sorozatból, kisajátítva vagy éppen negatív fényben feltüntetve az írót. (Ennek is eredménye, hogy manapság divatos Márait világnézet nélkülinek feltüntetni.) Olyan a Tavaszi szél, mintha Márai interjúvolná korát politikáról, szabadságról, magánéletről, miközben a Megvető Kiadó képviselője öncenzúrára akarja rávenni. Az írótól teljesen idegen világból következik, hogy nem jöhet létre egység hazájával.
A két fiktív történet egyöntetűen azt sugallja, hogy az író nem talált volna haza, amennyiben hazatér a rendszerváltozás kezdetén, idehaza is tovább bolyongott volna, mint hőse, Ulysses.