Ahogyan a könyveknek, úgy íróiknak és hagyatékuknak is megvan a maga sorsa. Sokáig elképzelhetetlen volt, hogy bármit is megtudjunk az emigráció évtizedei alatt az idehaza inkább tiltott, mint tűrt íróról és a csendben felhalmozódó Márai-hagyatékról, hiszen még az életmű egyes írásaival kapcsolatban is sok kérdés maradt megválaszolatlanul. Ezért volt a Márai-kutatás és az író recepciója történetének kiemelkedő eseménye 1997 őszén a Márai-hagyaték első, legnagyobb részének hazaérkezése. A torontói Vörösváry Kiadó huszonkét kartondobozban szállította Budapestre Márai kéziratait, könyveit, tárgyait (pl. sétabot, töltőtoll, fényképezőgép), magnószalagjait, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeumban helyeztek el letétként. A hagyatékot másfél év alatt dolgoztuk fel és a lehető legsokoldalúbban igyekeztünk bemutatni (könyv, kiállítás, előadás, konferenciák, CD, honlap) az érdeklődőknek.
A hagyaték kincseit közzétéve, a Helikon Kiadó jelentette meg Szabadulás című, 1945-ban írt, s a kiadás évéig (2000) ismeretlen regényét. Ugyancsak az író centenáriumának évében jelent meg a kizárólag az ő hangját rögzítő CD Csak idegenben érti meg az ember címmel. (Ezen többek között hallható Halotti beszéd című leghíresebb verse is.) Az Éltem egyszer én, Márai Sándor című képeskönyv, majd 2006-tól kezdve A Teljes Napló megjelentetése a hagyaték egyre teljesebb és sokoldalúbb arcát mutatja. Utóbbi alapját az egy évvel korábban, 2005 őszén hazaérkezett, az utókorra maradt teljes naplókézirat adta. A tervek szerint tíz év alatt mintegy 18 kötetben lesz olvasható az író valamennyi feljegyzését tartalmazó diárium, mely egyben az 1990 utáni magyar könyvkiadás egyik legnagyobb vállalkozása lesz.
A hagyaték kevésbé feltárt részei közé tartozik a Szabad Európa Rádióban felolvasott közel 750 jegyzet szövege (melyek javarészt az eredeti felolvasópéldányok!), az íróhoz írott levelek (mintegy 1800 levél) és néhány, kisebb terjedelmű és csak idegen nyelvre fordított változatában fennmaradt mű kézirata. A Szabad Európa Rádiós jegyzetek eddig még itthon nem lévő része képezte a hagyaték utolsó szállítmányát, mely 2014 februárjában került a Múzeumba. Ennek nyomán jelent meg ugyanebben az évben a Fedőneve: Ulysses I. című kötet, mely az 1951-1953 közötti felolvasásokat tartalmazta.
