Boldog új évet!

Az író egyik ismert írásának részletével kívánunk minden olvasónknak boldog új évet!

Éj­fél el­múlt már. A vá­ros­ban még zúg­tak a ha­ran­gok. Min­de­nütt em­be­rek ölel­kez­tek e pil­la­nat­ban, fér­fi­ak és nők, óva­to­san, hogy az urak es­té­lyi ru­há­ját ne ma­sza­tol­ja pú­der­rel az al­kal­mi öle­lés. Egye­sek vi­sí­to­zó ma­lac far­kát szo­ron­gat­ták, me­ren­gő és ijedt arc­ki­fe­je­zés­sel. „Jobb lesz!” – mond­ták az op­ti­mis­ták. S az öre­geb­bek, óva­to­san: „Ne le­gyen rosszabb”. So­kan ha­lot­ta­ik­ra gon­dol­tak e pil­la­nat­ban. So­kan ezt gon­dol­ták: „Kész­pénz, egész­ség!” – s ti­tok­ban, két uj­jal, meg­érin­tet­ték az asz­tal fe­dő­lap­ját. […] Ter­mé­szet­tu­do­má­nyos szem­pont­ból az ólom­ön­tés mar­ha­ság. De a mi szem­pon­tunk­ból, akik itt ál­lunk két láb­bal az új idő­ben, s él­ni sze­ret­nénk, egy­ál­ta­lán nem mar­ha­ság, lá­tunk-e va­la­mi ked­ve­set és biz­ta­tót az ólom árny­kép­ében? Ez az ősi já­ték meg­mu­tat­ja, mi fajta vá­gyak él­nek ben­nünk. […] Em­lék­szem ólom­ön­té­sek­re, mi­kor az árny­kép csa­lá­di há­zat ígért, ve­ran­dá­val. Vagy be­tét­köny­vet, mint har­minc esz­ten­dő szor­gos és ta­ka­ré­kos mun­ká­já­nak ered­mé­nyét. Vagy fi­a­tal nőt, kar­ján két kö­vér gyer­mek­kel. Vagy uta­zást a ten­ge­ren. […] Per­sze, min­den­ki vár­ja, hogy sor­sa jobb­ra for­dul; de hin­ni nem ilyen egy­sze­rű. Hin­ni úgy kell, olyan erő­vel, hogy az ólom is meg­ol­vad­jon tő­le, s ár­nyé­ka en­ge­del­me­sen meg­mu­tas­sa vágy­ké­pe­in­ket. […] Ré­geb­ben dup­la­fe­de­lű arany­órát kí­ván­tak az em­be­rek, ezer hol­das bir­to­kot, s a te­te­jé­be jó egész­sé­get nyolc­van évig, száz­ezer fo­rin­tot, ked­ves és te­het­sé­ges uno­ká­kat, s köz­éle­ti tiszt­sé­ge­ket. […] Áb­ránd­ja­ink ma ne­ga­tí­vak. Ne mond­ják fel ál­lá­sun­kat, ne csök­kent­sék fi­ze­té­sün­ket, ne vi­gyék el adó­ba a zon­go­rát, ne emel­jék fel a ház­bért! Le­fe­lé li­ci­tá­lunk. Nincs kép­ze­lő­e­rőnk töb­bé. […] Gyá­vák va­gyunk a vá­gya­ink­hoz. […] A vi­lág asz­ta­la te­rít­ve van; nem a kész­let fo­gyott el, csak vá­gya­ink sat­nyul­tak. (Ólom­ön­tés)