Márai 1919-1923 közötti, németországi időszakában a leghosszabb ideig Berlinben élt. Az I. világháború utáni német főváros a káosz, a kétségbeesés és a hatalmas infláció helye volt, ahol néhány év alatt teljesen értéktelenné vált a birodalmi fizetőeszköz. A számokban is alig kifejezhető infláció összegzésére füzetet állítottak össze, melyben a márka dollárhoz viszonyított változását foglalták össze táblázatokban, az egyes hónapokra lebontva. Az író maga is sok művében jegyezte le tapasztalatait, ezek közül az egyik legmegrázóbbat idézzük: " Kérem, doktor úr – mondta és a szemét törölte –, ha már meg kell lenni a boncolásnak... a tudomány nevében. De szegény uramnak volt két aranyfoga és egy aranyhídja a szájában, ami összetartotta a fogakat. Ne tessék rossz néven venni ... nem kaphatnám meg a boncolás előtt a szegény megboldogult aranyfogait? [...] A fogak – mondá a várakozó özvegynek – nincsenek már a kedves ura szájában. A helyük még megvan, de a fogak hiányzanak. A híd is hiányzik. Az özvegy most már egészen rosszul lett. Az nem lehet – mondta izgatottan –, reggel, amikor elment, még egészen biztos a szájában volt, kérem. Az őrnek, aki mindezt pipázó nyugalommal hallgatta, most hirtelen dolga akadt a folyosó végében. Az orvos utánament, és megtalálta az őr mellényzsebében az egyik fogat. A Charitée-ben délután vizsgálatot indítottak, a főorvos megjelent, és az őrt kidobták. […] Szerényebb időknek, mint ismeretes, vasfoguk van csak. De ennek, ennek az időnek, ez az aranyfoga van; s ebben a lopott odvas fogban benne van minden, ami ezen a földrészen ma rothad." (Aranyfog)
A képen látható dokumentum a Kőhalmi Béla-hagyaték része.