Márai Sándor Kassán

Márai Sándor Kassán

 

„Este nyolckor születtem, fújt a szél.” (Ujjgyakorlat)

 

            Márai Sándor író – Kassa ma már világszerte ismert szülötte – bő két évtizede került vissza a magyar és a világirodalmi köztudatba. Szülővárosában 1991-ben emléktáblát helyeztek el a Mészáros utcai házukon, ahol 1998-ban átadták az író emlékszobáját. 2000-ben ugyanitt megnyílt az életét bemutató kiállítás, amely 2011-ben új arculatot kapott. Márai Sándor nevét vette fel 2000-ben a kassai magyar tanítási nyelvű gimnázium és alapiskola, valamint 2002-ben a Thália Színház stúdiója is, amely épületen található Schrammel Imre A kassai polgárok című domborműve. 2004-ben leplezték le az író szobrát, amelyet Gáspár Péter készített, s a kis teret, ahol a szobor található, 2013. január 19-étől immár Márai Sándor térnek hívják.    

 

Márai Sándor szülőháza

 

            Márai Sándor 1900. április 11-én született Kassán Grosschmid Sándor, Károly, Henrik néven; édesapja: dr. Grosschmid Géza királyi közjegyzőhelyettes, édesanyja: Ratkovszky Margit felsőbb leányiskolai tanítónő volt. Az anyakönyvi adatok1 alapján tudjuk, hogy a gyermek születési helye a Szegfű utca 6.

            A Szegfű utcát ma már nem találjuk meg Kassa utcanévjegyzékében, mert ezt a Fő utcával párhuzamos kis utcácskát a 20. század folyamán többször is átkeresztelték és átszámozták, s ez az oka annak, hogy eddig tévesen egy másik házzal azonosították Márai Sándor szülőházát. A mai Bočná utca 2-es számú házat tartják számon szülőházként, amely azonban nem azonos az egykori Szegfű utca 6-tal, ugyanis ez az épület 1900-ban a püspöki palota részét képezte, 1893-ban vásárolta meg a kassai római katolikus püspökség.2 Az épület 1900-ban még nem rendelkezett házszámmal, hanem a Fő utca 34. szám alatt található püspöki palota Szegfű utcai bejárata volt. Egy 1896-ban készült, a püspöki palota berendezését felsoroló leltár3 itt lóistállót, mellékhelyiségeket, kocsiszínt, vasajtajú lomtárat és fásszínt említ. Egy évtized múlva pedig már a Szent Erzsébet nyomda működött a püspöki palota udvari és Szegfű utca felőli helyiségeiben.4

            Márai Sándor írja az Egy polgár vallomásaiban,5 hogy a kassai polgárok befelé építkeztek: Az igazi város szinte láthatatlan volt, befelé épült, az uccasorok földszintes homlokzata mögött terült el. Ha benézett a vándor a bolthajtásos kapuk egyikén, négy-öt házat látott az udvaron, amelyet teleépítettek az unokák és ükunokák; ha egyik fiú megnősült, ragasztottak neki egy új szárnyat a meglevő épületekhez. A város elrejtőzött a házak udvarain.6  Ezek az épületegyüttesek házszámot csak a frekventáltabb utcafrontjukon viseltek, a mellékutcákban található hátsó kapujaik, bejárataik nem voltak megszámozva.7

            1912-ben Kassa szabad királyi város közgyűlése elrendelte a város területén lévő, és névvel nem rendelkező utcák elnevezését, valamint egyes utcák neveinek megváltoztatását.8 Ekkor került sor az új házszámozásra is: számot kapott minden kapu és bejárat. Előfordult, hogy egy-egy ingatlan, amely több utcával volt határos, több házszámot is kapott. Megrajzolták a város új átnézeti térképét, amelyen feltüntették az új utcaneveket és az új házszámokat is. A Szegfű utcát 1912-ben Szathmáry György utcára keresztelték, és a püspöki palota szóban forgó hátsó épülete a 6-os számot kapta. Ez az oka annak, hogy tévesen a Szegfű utca 6-ot a Szathmáry György utca 6-tal azonosították.

            Az egyetlen biztos és megbízható adatot a háztulajdonos személye jelenti. Az 1900-as kassai címtár alapján a Szegfű utca 6-os számú ház tulajdonosa Stark Nétus volt.9 A csaknem évente kiadott kassai címtárak alapján követni tudjuk, hogy 1906-ban került át az épület Glück Jakab tulajdonába.10 Az 1912-es hivatalos házjegyzékben11 Glück Jakab háza a Szathmáry György utca 9-es számú ház volt, amely azonos volt a Hunyady utca 7-tel és a Várkapu utca 26-tal is (amely azelőtt a Galamb utca 11 volt). A Hunyady utca 7-nél már fel van tüntetve a régi házszámnál a Szegfű utca 6. Az 1913–14-es cím- és lakásjegyzékben is szerepel, hogy a Hunyady utca 7-es számú épület tulajdonosa Glück Jakab, s ez a cím azonos az egykori Szegfű utca 6-tal.12

            Tehát egy olyan épületről van szó, amely három utca által volt közrefogva, és mindhárom utca felől volt bejárata, és ezért 1912-től egyszerre három házszáma is. Ez az épület ma a Timon utca (Timonova) 1. szám alatt található, a Thália Színház Márai Stúdiójának közvetlen szomszédságában. A ház 1890 előtt épült, s 1891 és 1906 között volt a tulajdonosa Stark Nétus.13 A Timon utca felőli pártafalán még halványan látható egykori tulajdonosának a monogramja: SN. A mai Bočná utca (egykori Szegfű utca) felől már nincs bejárata az épületnek. Hogy hol volt, és mikor szűnt meg, egyelőre nem tudjuk. Ehhez további kutatásokra és vizsgálatokra lesz szükség.

            A vele szemközti épület pedig az egykori Szegfű utca 1 (ma: Bočná utca 10), amelynek tulajdonosa 1900-ban Stadler Sándor volt.14 Az ő felesége Ratkovszky Irma pedig Ratkovszky Margitnak – az író édesanyjának – mostohanővére. Márai írja az Egy polgár vallomásaiban, hogy az anyját a nővére nevelte, aki egy helybeli jómódú hivatalnokhoz ment férjhez. A helybeli nővér fogadta magához anyámat, ez a nő „nevelte”. Kegyetlen és szenvedélyes nő volt; a családban féltek tőle, mint a szoknyát öltött sátántól, gyűlölték.  Gazdagon éltek, úriasan, nagy házat vittek. […] [Irma] Mint a bosszúálló angyal, vándorolt hajnaltól napestig az alacsony, földszintes házban, az idegen lakók is rettegtek tőle. Köztük egy öreg katonatiszt, […] a család hüséges barátai közé tartozott. […] Henrik volt a keresztneve, s az ő emlékére kaptam én is számos keresztneveim között a regényes hangzású Henrik nevet.”15

            Márai Sándor szülei 1899. június 28-án házasodtak össze.16 Ekkor már egyikőjüknek sem éltek a szülei.  A mennyasszony lakhelye a Szegfű utca 1-ben volt, amely megegyezett a két tanú – Stadler Sándor takarékpénztári igazgató és Wagner Henrik császári és királyi tüzérszázados – lakóhelyével. A vőlegény, Grosschmid Géza lakóhelye ekkor a Fő utca 111-ben volt.17 Édesanyját, Grosschmid Károlynét, szül. Radványi Klementinát viszont a Fő utca 22-ből kísérték utolsó útjára 1898. augusztus 3-án.18 A Fő utca 22, az egykori Kassai Népbank épülete (ma: Fő utca 20)19, szintén az egykori Szegfű utcában végződik. Tehát, ha feltételezzük, hogy ebben a házban nevelkedett Grosschmid Géza, akkor feleségével, Ratkovszky Margittal csaknem közvetlen szomszédok voltak.

            Az 1900-as kassai címtár alapján – amely értelemszerűen az előző évi adatokat tartalmazza – Grosschmidné Ratkovszky Margit tanítónő a Fő utca 111. szám alatt lakott20, tehát az esküvő után a férje lakásába költöztek. Márai Sándor 1900. április 11-én viszont már a Szegfű utca 6-ban született. Feltételezhető, hogy a fiatal házasok – mivel már egyikőjüknek sem élt az édesanyja, aki segítségére lehetett volna a fiatalasszonynak a gyermeknevelésben és a háztartás vezetésében – úgy döntöttek, hogy közelebb költöznek Margit „nevelőanyjához”. Ugyanis Grosschmidné a szülés után három hónap múlva újra visszament tanítani.21

            Az anyakönyvekben szereplő adatok segítségével követni tudjuk, hogy a Grosschmid család a Szegfű utca 6-ból a Szepsi út 36-ba22 költözött, ahol 1902. május 16-án megszületett második gyermekük: Klementina Margit Dóra.23 A kislány sajnos pár hónapos korában meghalt.24  Mencikéről Márai így emlékezik meg: Kétéves voltam, mikor újszülött leánytestvéremet kiejtette a pólyából a dajka; a gyermek fejére esett és szerencsére meghalt.25  A tragédia idején a család lakhelye már a Fő utca 4 volt.

 

            Az „otthon”   

 

            Gyermekkorom a „bérház”-ban telt el. Ha ezt a szót gondolom: „otthon”, a főuccai ház széles udvarát látom, a hosszú rácsos folyosókat, a nagy porolót és a villanymotoros kutat.26

            Grosschmidék 1902-ben költöztek a Kassai Jelzálogbank részvénytársaság épületének egyik első emeleti lakásába. Édesapja ekkor már a bank jogtanácsosa.27 Az író ezt a Fő utcai épületet tartotta otthonának, életében meghatározónak, ehhez kötik gyermekkori, ifjúkori élményei. Sajnos e gyakran emlegetett helyszín ma már nem létezik. A Jelzálogbank gyönyörű szecessziós épületét érthetetlen okokból 1983 elején lebontották, és a helyén 1986 végéig felépítették a Dargov áruházat.28  Ezért ma már csak régi fotókról és Márai Sándor írásaiból ismerhetjük egykori lakóhelyét: De ez a mi házunk, a Fő uccán, igazán nagyvárosi háznak tetszett, valóságos bérház  volt, kétemeletes, széles homlokzatával, tág kapualjával, széles lépcsőivel […] s minden emeletről hosszú ablaksor, tizenkét ablak bámult az uccára. Az első emeleti lakásokhoz, így a miénkhez is, keskeny erkélyt építettek, melynek vaskorlátját nyáron megraktuk földes ládákba ágyazott muskátlifüzérrel. […] Nagyon szép, s főként tekintélyes ház volt; az első igazán „modern” ház a városban, nyers, vörös téglából épült homlokzata is, az építész teleragasztotta gipszcifraságokkal az ablakok alját, s általában, beleépített mindent, amit a századvégi építész becsvágya ilyen vadonatúj bérházra ráaggathatott.29

            Az Egy polgár vallomásainak első fejezetében az író részletesen leírja, hogy nézett ki az udvar, milyen volt a bérház hangulata, valamint a bank és a lakásuk beosztása, a helyiségek berendezése. A kassai lakosok közül még sokan emlékeznek a házra, s különösen a csodálatosan szép üvegteremre, amelyhez hasonló nem volt a városban. A bank már nem fért el a szűk helyiségekben, s mint a megtollasodott parvenű, építkezni kezdett, tündéri üvegpalotát épített magának az udvaron. Olyan csodálatos építkezés volt ez, mint valami üvegtemplom: Németországból hozattak vastag üveglapokat s kupolát építettek a pénztárterem fölé, amilyet később idegen földön is alig láttam. A parasztok így is nevezték az új bankpalotát: „A Betlehem”.30

            Ha „otthonszagot” akarok érezni, elmegyek a régi bérházba, […] megállok az első emeleten, a „betlehem” korlátjának dülök s nézem a nagy udvart, a diófát a szomszéd kertben; […].”31      

 

A „saját ház”

 

            A századeleji Kassán még ritka volt az ilyen lakóház, amelyben bérlakások voltak, s a patrícius családok kissé le is nézték a benne lakókat. Apám is úgy érezte, hogy úriember nem fizet bért és nem lakik idegen házban; s mindent elkövetett, hogy mihamar saját házba költözhessünk.32 Ez a ház ma a Mészáros utca 35, és itt működik a kassai Nemzetiségi Kisebbségi Klub és a Márai Sándor Emlékszoba, valamint a Kassai Polgári Klub. A ház falán pedig megtaláljuk az író emléktábláját.

            Kassa 1912-es házjegyzékében az ingatlan tulajdonosai még a Heim család és örököseik.33 A kassai földhivatal telekkönyvi részlegén megtalálható jegyzőkönyv szerint az 1912. szeptember 17-én érvénybe lépett adás-vételi szerződés alapján a ház és az udvar tulajdonosai fele-fele részben dr. Grosschmid Géza és felesége Ratkovszky Margit.34

            A Kassai Városi Levéltárból előkerült egy hivatalos levél35, amelyet 1919-ben dr. Grosschmid Géza mint háztulajdonos írt Kassa városi lakáshivatalához, hogy Mészáros utcai házukat hagyják meg a tulajdonukban, és egyben mentesítsék őket a lakbér fizetése alól.36 Ez a hét oldalas kézzel írott levél és egy két oldalas kézzel kitöltött hivatalos kérdőív 1919. június 23-án érkezett Kassa város tanácsához. A továbbiakban ebből közlök részleteket, melyek értékes információkat tartalmaznak az épületről, vásárlásának körülményeiről, felújításáról. A levélből vett idézeteket dőlt betűvel jelzem, az aláhúzások a levél írójától származnak.37

            A levélben Grosschmid Géza dr., pénzintézeti ügyész és cégvezető és neje született Ratkovszky Margit, okl. felsőbb leányiskolai tanítónő kérik Kassán, Mészáros utca 41. sz. a. fekvő ház- és beltelek köztulajdonba való vétele alól való mentesítését, illetve annak egyéni tulajdonukul való meghagyását. Ezt a kérésüket a továbbiakban részletesen megindokolják.

            A tárgyalt ingatlannak mindketten és felerészben tulajdonosaik. 1912-ben vették közösen megtakarított pénzükből és Ratkovszky Margit nagybátyjától, dr. Ratkovszky Mátyás bécsi tanártól kapott 24 000 korona névértékű záloglevél egyenértékéből. Ez a nagybácsi még életében szétosztotta vagyonát családtagjai között, hogy azok családi házat tudjanak vásárolni. Az ő felfogása szerint minden fáradtságos – akár testi, akár szellemi – munkából élő embernek a maga békés otthonához joga van s kitartással, szorgalommal és becsületes munkával ennek elérésére kell törekednie.

            Márai is megemlékezik az Egy polgár vallomásaiban anyja nagybátyjáról, sőt, ő is megemlíti, hogy a tőle kapott nagyobb összeg segítségével vásárolták szülei a saját házat: Vagyonát még életében szétosztotta rokonai között. Anyám húszezer forintot kapott, s ebből vettük a „saját házat”.  […] A háború harmadik esztendejében halt meg a bácsi, s szószerint éhenhalt, a bécsi rokonok mesélték, hogy élete utolsó hónapjaiban elajándékozta a szegényeknek mindenét, még élelmiszerjegyeit is.38

            A levél következő bekezdéséből megtudjuk, hogy dr. Grosschmid Géza először egy telket vásárolt az akkor Róka utca, a levél keletkezésekor (1919-ben) Jókai utca (ma: Jesensky utca) és a Széchenyi liget (ma: Városi park) sarkán, de az építkezés a talaj iszapos volta miatt egy, egylakásos házra is drágábbnak mutatkozott, mint a mostani, akkor nagyon elavult állapotban volt háznak megvétele. Ezért a telket eladták, és megvették a Mészáros utca 41. számú házat.

            Ez az épület akkor nagyon rossz állapotban volt, ezért nem költözhettek be azonnal. A ház csinosabb külseje annak köszönhető, hogy fivérem: Grosschmid Károly, okl. mérnök, akkor Kassán időzött, s ő nagy hozzáértéssel, ízléssel, sőt, szeretettel tervezte s ellenőrizte az átalakítási munkálatokat. Az átalakításra kiadott engedélyt megtaláljuk a Városi Közlöny 1913-as áprilisi számában.39 A ház ekkor kapta szép neoreneszánsz stílusú homlokzatát és a bejárat fölé a homlokzat síkjából kiugró díszített zárt erkélyt is.40 Egyébként jól látható a bejárat fölött a felirat, amely a restaurálás évét jelzi: REST.A.DNI.MCM.XIII.41

            Márai Sándor az 1913–1914-es iskolai évben Budapesten tanult a II. Kerületi Érseki Katholikus Főgimnáziumban.42 Ezen a télen költöztek be a szépen felújított családi házba: Ezt a karácsonyt már az új, a „saját házban” ünnepeljük. Apám arrivált. Az új ház pompás, nagyúri, talán nincs is abban a pillanatban párja a városban; de én már csak napokra, rövid, udvariassági látogatásra járok le ide. […] Több, mint tucat boltíves szoba tárul itt, s oly szokatlan, előkelő volt minden; a kertben sziklákkal övezett, vadregényes szökőkút csobogott; a folyosó rácsáról futóvirág hullott le az udvarra; s a kapu fölött szürke terméskőbe vésve ott díszlett a család címere.43

            Édesapja leveléből megtudhatunk egy-két részletet a ház belső tereinek kialakításáról is: A házat tisztán családi háznak, a magunk és 4 gyermekünk részére szánva, alakítottuk át úgy, hogy az emeleten van ez idő szerinti lakásunk, a földszinten pedig 4 kisebb 1 szobából s fürdőszobából és kettő, 2 két kis szobából álló lakosztály van, melyeket gyermekeink önállósításáig bútorozva adunk bérbe. – Ezen szobákhoz konyha, spajz, cselédszoba nincs, mert úgy volt tervezve, hogy gyermekeink velünk közös háztartásban fognak élni. –

            Sajnos a történelem beleszólt a családi tervekbe, a négy gyermek közül egyik sem maradt Kassán, és Grosschmidék 1934 februárjában eladták a házat a Széman házaspárnak.44

 

A Bankó

           

            A Bankó Kassa belvárosától kb. 3 km-re északnyugatra fekvő erdőség a város fölött, amely gazdag forrásokban, és ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre. A kassai polgárok számára már a 18. század 2. felétől kedvelt és szívesen látogatott hely volt a Bankó-fürdő, ahol fogadó is várta a kirándulókat. Üdülőhely akkor vált belőle, amikor az 1880-as és 1890-es években villákat építettek itt a jómódú patrícius családok. […] a városi családok elitje nyárilakot épített itt, vagy szobát bérelt az egérszagú, nyirokgombával vastagon benőtt falú fogadóban. Az első, díszes, vadászlakszerű villa, melyet az erdei úton közeledő városi látogató a telep házai közül megpillantott, egyik öreg nagynénim tulajdona volt; […]. 45

            Ez volt a Lujza-villa, amely 1889-ben elsőként épült meg a családi nyaralók küzül, mégpedig közvetlenül a fogadó mellett.46 Tulajdonosa: Kraft Alajos és Kraft Alajosné szül. Dendely Mária volt, akik Ratkovszky Margitnak, Márai Sándor édesanyjának voltak a keresztszülei. Kraft Alajos nagyon sokat tett a Bankó felvirágoztatásáért, többek között rendbehozatta a fogadó melletti forrást, és azt is – akárcsak a villát – lányukról nevezte el.47

            Kertes lakóházat béreltünk a „Bankón”, sűrű, testi jóérzésben multak a hetek; […].[…] A nyári lakóház a fenyves szélén épült, magasan a város felett, irtatlan erdőségben; talán féltucat ilyen nyaraló állott az erdő peremén, s odébb a Lujza-forrás előtt a düledező fogadó is megtelt e hónapban üdülő polgárokkal. A villákban persze magunknak éltünk, elkülönzötten és tartózkodóan.48

            Sajnos ma már sem a forrás, sem a nyaraló nem létezik. Az épület még 1978 és 1990 között szaunaként és bárként működött, majd 1992-ben lebontották. Ma pedig a Bankó Hotel fedett medencéje található a helyén.49

 

 

 

 

Jegyzetek:

 

1 Štátny archív v Košiciach, pobočka Košice, Matrika narodených, 1900, 11. zv., 366. s., č. 424.

2 Katastrálny úrad Košice, pozemková kniha, číslo vložky: 2210.

3 Arcidiecézny archív Košice. Leltár a mélt. kassai püspöki széklakban lévő butorzati és egyébb berendezési tárgyakról 1896. évi november 1-jén eszközölt felvétel alapján.

4 A Szent Erzsébet nyomdát Fischer-Colbrie Ágoston (1863. 10. 16. Zselíz, ma: Želiezovce, Szlovákia – 1925. 5. 17. Kassa, ma: Košice, Szlovákia, 1907. május 22-étől a kassai egyházmegye püspöke) alapította 1907-ben. Többek között itt nyomtatták az 1907. június 9-én induló klerikális napilapot, a Felvidéki Ujságot is. Lásd: Mihóková Mária, Košický biskup ThDr. Augustín Fischer-Colbrie 1863–1925, Život a dielo, Košice, [k. n.], 1996, 22. (Egyébként a Felvidéki Ujság fejlécében a kiadóhivatal címeként is a Fő utca 34 van megadva azzal a megjegyzéssel, hogy bejárat a Szegfű utca felől, és ebben az esetben sem tüntettek fel házszámot.)

5 Márai Sándor, Egy polgár vallomásai, Budapest, Pantheon, [é. n.].

6 Uo., 6.

7 Kassa az adóbeszedés végett kerületekre volt osztva, s a kerületeken belül az utcákban található épületek úgy voltak megszámozva, hogy az adó beszedésekor egy úttal be lehessen járni őket. Ezért a házszámozás sem követte azt a ma már bevett szokást, hogy az utca egyik oldalán a házak páratlan számmal, a szemben lévő oldalon pedig párossal rendelkeznek. Kivéve a nagyobb utcákat, mint a Fő utca, a Forgács utca (ma: Erzsébet utca, Alžbetina) és a Malom utca, ahol az utca jobb oldalán lévő épületek páratlan, a bal oldalon lévők pedig páros számot kaptak. A negyedek bejárási rendje esetenként változott ugyan, maguk a negyedek azonban a legrégibb adójegyzékek tanúsága szerint már a 15. század óta kialakult egységek voltak. Lásd: Granasztói György, A városi élet keretei a feudális kori Magyarországon, Kassa társadalma a 16. század derekán, Budapest, Korall, 2012, 317. Továbbá: A falakkal körülvett terület hagyományosan négy negyedre oszlott, melyek az alsó városfal kapujától a felső kapuig, körkörösen délről indulva fedték le Kassát, […]. A kassai népességre vonatkozó különféle összeírások végrehajtási rendje a középkortól kezdve azonos rendben, az első negyedtől haladva történt, és a házak számozása is hagyományosan az alsó kaputól kezdődött. […] Az első és második negyed a várost kettészelő széles főutca nyugati, míg a harmadik és negyedik annak keleti, Hernád felé eső oldalán terült el. Lásd: Czoch Gábor, „A városok szíverek”, Tanulmányok Kassáról és a reformkori városokról, Pozsony, Kalligram, 2009, 72.

8 A századforduló környékén Kassa rohamos fejlődésnek indult. Fontos intézmények épültek meg a város területén, főleg az akkori városmagon kívül, amivel a külvárosi részeket is bekapcsolták a város vérkeringésébe. Létrejöttek a nagyvárosias körutak: a Rákóczi (ma: Moyzes) és a Bethlen (ma: Kuzmány) körút. Megindult a vízvezeték kiépítése és a csatornázás, majd új burkolat került az utcákra, járdákat építettek. A civil lakosság körében is megindultak az építkezések, sok-sok magánház épült ekkoriban, aminek következtében gyakran új utcák jöttek létre, amelyeknek előbb-utóbb nevet kellett adni. Archív mesta Košice, 5229/114/1912. Utcák új elnevezése és új házszámozás. (Közművek igazgatóságának előterjesztése.) Továbbá: Városi Közlöny, II. évf. Kassa, 1912. március hó 3. szám, 8–9., 5229/114. szám, 1912. kgy.

9 Kassai kalauz, Naptár 1900-ik közönséges évre […] teljes címtárral, Kassán, 1900, 106.

10 Kassa szab. kir. város és Abaujtorna vármegye czim- és lakásjegyzéke 1906, Kassa, 19.

11 Kassa törvényhatósági joggal felruházott szab. kir. város házjegyzéke, 1912. M. kir. országos kataszteri felmérés. Abauj-Torna vármegye. (Ez a házjegyzék tartalmazza az utcák régi és új neveit, a régi és új házszámokat és az aktuális tulajdonosok neveit is.)

12 Kassa szab. kir. város cim- és lakásjegyzéke 1913–1914. évre, Kassa, 72.

13 Juraj Bauer, És múltak a századok... Emléktáblák és feliratok, címerek, szobrok, monogramok, jelek a házakon, Kassa, Kassai Polgári Klub, 2008, 188.

14 Kassai kalauz, 1900, Kassa, 106. 1911-ben már Friedmann Márk szerepel tulajdonosként. Lásd: Kassa szab. kir. város teljes cimtára 1911. évre, Kassa, 22. 1912-ben pedig ez a ház a 20-as házszámot kapta a Szatmáry György utcában. Lásd: Kassa házjegyzéke, Kassa törvényhatósági joggal felruházott szab. kir. város házjegyzéke 1912, Kassa, 376.

15 Márai, i. m., 105–106.

16 Štátny archív v Košiciach, pobočka Košice, Matrika sobášených 1898–1899, 439. s., č. 156.

17 1900-ban ez a ház Hlaváts Jenőné tulajdonában volt, akinek férje városi mérnökként dolgozott. A házat 1938 előtt lebontották, ma egy négyemeletes lakóház áll a helyén a Tesco áruház mellett. Lásd: Gašpar Ján, Košice, pohľady do histórie mesta na starých pohľadniciach, I. časť, Poprad, Region Poprad, 2011, 116.

18http://www.rakovszky.net/D1_DisplRemImg/Rako_DRI_ShowRemoteImages.shtml…

19 Gašpar, i. m., 74.

20 Kassai kalauz, 1900, i. m., 45.

21 A kassai m. kir. állami felsőbb leányiskola […] értesítője az 1899–1900. iskolai évről, Kassa, 1900, 62. „[…] évközben Grosschmidné Ratkovszky Margit nyert háromhavi szabadságot”, ami a szülési szabadságnak felelhetett meg (április, május, június).

22 A ház tulajdonosa Poledniák Károly gyáros volt. Lásd: Kassai kalauz, Naptár az 1901-ik közönséges évre, Kassán, 1901, 118., ma ez a ház a Štúr utca 44. számú épülete.

23 Štátny archív v Košiciach, pobočka Košice, Matrika narodených 1902, 16. zv., 478. s., č. 634.

24 Štátny archív v Košiciach, pobočka Košice, Matrika zomrelých 1902, 13. zv., 286. s., č. 929.  (Az anyakönyvi bejegyzés szerint a halál oka: tüdőlob, vagyis tüdőgyulladás.)

25 Márai, i. m., 197.

26 Uo., 11–12.

27 Kassa sz. kir. város és Abauj-Torna vármegye lakcim-jegyzéke az 1903. évre, Kassa, 1902, 180.

28 Az épületet 1896-ban még Pennybankként építette Jakab Árpád kassai építész cége, ahová 1898-ban beköltözött a Kassai Jelzálogbank részvénytársaság. Lásd: Gašpar, i. m., 79.

29 Márai, i. m., 5–6.

30 Uo., 23.

31 Uo., 305.

32 Uo., 11.

33 Kassa házjegyzéke, i. m., 295.

34 Katastrálny úrad Košice, pozemková kniha, číslo vložky: 2124.

35 Archív mesta Košice, 1919, č. šk. 2331, č. 1252.

36 Erre azért volt szükség, mert az 1919-es proletárdiktatúra alatt új rendeletek sokasága jelent meg Kassán. Többek között felmérték a magántulajdonban lévő házak kihasználtságát, és arra  kényszerítették a háztulajdonosokat, hogy maguk is lakbért fizessenek, valamint a hivatal az általa feleslegesnek ítélt lakrészekbe idegeneket költöztetett be. Ezekben a napokban több tucat kérvény született annak érdekében, hogy a háztulajdonosok mentesüljenek ezen kötelességek alól.

37 A levélből vett részleteket a mai magyar helyesírásnak és központozásnak megfelelően idézem.

38 Márai, i. m., 138.

39 Városi Közlöny, Kassa, 1913. április hó 15., 4. szám, 92. A kivitelezés vállalkozója: Holományi István építész-vállalkozó.

40 Gašpar, i. m., 150.

41 Restituta Anno Domini 1913. (Felújíttatott az Úr 1913. évében.)

42 A Budapesti II. Kerületi Érseki Katholikus Főgimnázium és a vele kapcsolatos Rákóczi Kollégium fiúnevelő intézet értesítője az 1913–1914. iskolai évről, Budapest, 1914, 82, 105.

43 Márai, i. m., 305–306.

44Katastrálny úrad Košice, pozemková kniha, číslo vložky: 2124.

45 Márai, i. m., 88.

46 A villát Répászky Mihály tervei alapján építette Pajtás Gyula és Wirth József. Gašpar Ján, Historické a turistické pozoruhodnosti, 98. = Zaujímavosti z košických lesov, Košice, Mestské lesy, 2008, 86–135.

47 Gašpar, i. m., 97.

48 Márai, i. m., 310–311.

49 Gašpar, i. m., 100.

 

 

Megjelent: Széphalom: A Kazinczy Ferenc Társaság Évkönyve, 23. köt, szerk. Kováts Dániel, Sátoraljaújhely, 2013, 135–145.