Hőn szeretett Arany János , és nem kevésbé szeretett Petőfi Sándor!
Jómagam a XX. - XXI. század gyermeke vagyok.
Mióta ösmerem a bötűket, könyveket falok leginkább.
Prózát is, verset is, novellát is, mesét is.
Jó legyen s érdekes az a fontos.
Elgondolám minap, vajon mit szólnának kelmetek ama változásokhoz, melyek végbementek Pest - Budán s mindenhol ezen a világon?
Drága jó Arany János, módfelett csodálkozna azon, hogy van internet, van sms, mi már talántán elavultnak számít. ( Mármint az sms.)
Sándorunk hamar feltalálná magát az új ketyerék között.
Tetszene tán mindkettejüknek, hogy nem kell várakozni napokig, míg a posta kézbesíti a levelet.
Hanem megírják s hipp-hopp, egy gondolatnyi idő múlva olvashatják egymás levelét.
Így megyen manapság a levelezés.
Én pedig oly nagyon szeretnék lúdtollal írni...
Az oskolákban tanulunk ám sokmindent!
Toldi trilógiát, Apostolt, A helység kalapácsát s mi mindent még!
Munkáik nem merülnek feledésbe, sőt!
Nemzedékről nemzedékre szállanak, úgy biza!
Ha most elébem toppannának, bizony szemem könnybe lábadozna, szót sem tudnék szólani...
Eme néhány sorral adózom két nagy költőnk emlékének, s tudom, míg él az Irodalom, műveik is élnek!