A lakás

Van egy első emeleti, erkélyes lakás a pesti Veres Pálné utca 4-6. szám alatt, amelynek érdekessége és fontossága az a tény – azon túl, hogy itt lakott a már nős Ady Endre –, hogy itt volt Ady első és egyetlen saját lakása – 40 évesen(!), a felesége révén –, első saját otthona és – első saját ágya is.

1917 őszén beköltözik a házaspár a kellemes kis pesti lakásba, de sajnos csak egy szűk másfél évet tudnak itt tölteni Ady 1919. január 27-én bekövetkezett haláláig – ami a Liget-szanatóriumban éri.

 A lakás Csinszka édesapja, Boncza Miklós tulajdonában volt, itt működött az erdélyi földbirtokos, miniszteri tanácsos által megjelentetett Magyar Közigazgatás című hetilap szerkesztősége. A lakás három szobájából a fürdőszoba kapcsolattal rendelkező volt Miklós szobája – ez lesz később Adyé – a többiben a szerkesztőség működött. Boncza Miklós 1917 januárjában meghal, Csinszka megörökli a pesti lakást és a csucsai birtokot. Adyval ekkor már házasok, és többnyire Csucsán élnek a birtokon lévő Boncza-kastély melletti kis házban.

Csinszka nagyon vágyik Pestre, a központi, ám mégis csendes utcácskában levő lakásba. Egy irodalmi szalon lehetőségében is reménykedik, de ez már nem valósul meg. Ady egészségi állapota hullámzik, a nagy társaság fárasztja, ezért a látogató barátok inkább egyénileg fordulnak meg náluk, és ha mégis kedve szottyan, ott a közeli Centrál Kávéház. Tehát a másik érv Pest mellett a jobb és közelebbi orvosi ellátás lehetősége Ady számára. A költő igazán akkor békél meg Pesttel, és szereti meg egy csapásra a lakást, amikor megtudja, hogy nem messze lakott – az általa oly nagyra becsült – Petőfi Sándor.

 

Az ötemeletes, magasföldszintes, függőfolyosós, zárt belső udvaros ház 1912-ben épült. Már eleve úgy tervezték, hogy volt lift – még a lépcsőházat is fűtötték –, emellett melléklift és hátsó lépcső is a cselédség számára; tehát kifejezetten jómódú polgárok számára készült, még az arisztokrácia is megfordult itt. A korabeli társadalmi mércével nézve a maga 100 négyzetméterével viszonylag kicsinek számító komfortos lakás ma luxusgarzonnak minősülne. A mindenféle komforttal ellátott lakásokkal rendelkező épület akkoriban kifejezetten modernnek számított – mondhatnánk, ez volt a korabeli high tech. Miért is? A lakásban elektromos áram, központi fűtés, hideg-meleg folyóvizes lehetőséggel ellátott saját fürdőszoba – a lakásban, és nem a folyosó végén egy közös, ahogy akkoriban egyébként megszokott volt. A telefont Csinszka vezetteti be. Ez még a betárcsázós, telefonközpontos, telefonos kisasszonyos korszak, amikor még nagyon kevés az előfizető.

 

Csinszka kezébe veszi a méltó és kényelmes otthon kialakítását, egy nem túlzsúfolt, hanem ízlésesen berendezett teret, amivel Adynak megfelelő s méltó „keretet” kíván adni, miközben egy percre sem téveszti szem elől, hogy a költőnek minden tekintetben megfelelő legyen. Addig be sem engedi férjét, amíg teljesen el nem készül vele – s a költő minden bizonnyal szívesen veszi, hogy ez nem az ő gondja. A lakás tulajdonképpen Csinszka ízlését tükrözi, de hát Ady, a városi bujdosó, mindössze néhány bőröndből élt ezelőtt, bútorai nincsenek, csupán apróbb használati tárgyait viszi folyton magával, csakis azt, amire feltétlenül szüksége van. Ezért könnyű elképzelni, hogy példának okáért súlyos könyvek garmadáját képtelenség is lett volna állandó költözködésében, „úton levésében” hurcolásznia. Ennek megfelelően nem volt nagy könyvtára, hovatovább könyvtárszobája – ahogy általában az írókat, költőket elképzeljük – sem volt. Ráadásul akkoriban a kávéházakba rengeteg újság járt, a kor nagy alakjai pedig éppen frissen publikálták a lapokban egy-egy újabb művüket, esszéjüket, tanulmányukat, hogy a napi friss hírekről ne is beszéljünk, ami a publicista Ady „gyengéje”.

Terveiről a következőket írja Csinszka levélben egy barátnőjének:                  

„ősztől kezdve Pesten is lesz lakásunk a Veres Pálné utca elején, s ennek a berendezése, tervezése minden időmet leköti.

Nem lesz nagy lakás, de kényelmes, meleg és a mienk. Első emeleten, villany, gáz, lift, és központi fűtés, a város szívébe és mégis csöndes helyen. Egy kis hallszerű előszoba, három lakószoba, fürdő, konyha, kamara, cselédszoba és egy kis balkon. Nem túl nagy, hosszúkás alakú szobák, s nem is levgőtlenek, s ami rendkívül bájossá teszi, ajtók ablakok és falak hófehérek lesznek...

A közbelső szobából egy ebédlőszerű kis biedermeier szalont tervezek. Fehér lenbatiszt richelieu-függönyök (ez inkább vintage-szerű), egy – hatágú, régi – gyertyatartós bronzcsillár, egy fiókos szekrény – rajta két ezüst girandol és régi ezüst szamovár. Egy szép kis, szintén korabeli üveges kredenc, egy öreg tükör, pár régi kis családi kép, egy üveges vitrin, benne eléggé jól fejlődő porcelángyűjteményem.

a szoba közepén egy egytalpú kerek asztal és Nagymamától kapott, gyönyörű, régi hajlított lengyelországi garnitúra. Pasztellkék selyembrokáttal szeretném behúzatni – simával vagy apró ezüst virágossal.”

 

Az akkor szinte „forradalminak” ható újításai megmutatják, Csinszka haladó szellemű fiatal asszony. Noha Török nagymama neveli fel, aki egy teljesen más generáció, aztán a svájci leányintézetben töltött idő alatt klasszikus, hagyományos neveltetésben részesül, azonban Csinszka az ötleteket színházi élményeiből, divat- és lakberendezési lapokból veszi.

Példának okáért a padlót teljes szélességében zöld filccel borítja, hogy a léptek neszétől óvja Adyt, leemelteti a szobák közötti ajtókat is, és függönyöket helyez el helyettük. Így esztétikusan, legfőképpen nyikorgás, nyitogatás vagy ajtócsapódás zaja nélkül lehet járni, és mégis könnyedén egybe lehet nyitni a szobákat, ha nagyobb társaság esetén szükséges. Mindezt Ady nyugalmának biztosításáért – bár kérdés, hogy az intim szféra hiányának mennyire örül a költő, de a kényelmes otthon és a törődés valószínűleg kárpótolja. A korabeli látogatók részéről talán a legnagyobb „döbbenetet” okozó újítás a falak fehérre meszelése, ugyanis akkoriban a virágmintás textiltapéta volt a megszokott, sokkal súlyosabb hatást adva a helyiségnek, ezzel szemben eme – ma szokványos – variáció világosabbá és tágasabbá teszi a teret, talán bútorzat is jobban érvényesül általa.

Ne felejtsük el, hogy a megvalósítás (anyagbeszerzés, Csucsáról való szállítás) sok esetben egyáltalán nem lehetett kis feladat a háborús-helyzet miatt – 1917-ben vagyunk, amikor az I. világháború már javában zajlik.

 

 

Csinszka régiségkereskedőknél is vásárol bútort, de a legkülönlegesebb és értékesebb darab a nagymamai örökségét képező ülőgarnitúra, valamint a szintén Csucsáról származó vitrines, intarziás késő barokk tálalószekrény. Ezüstnemű és (Herendi) porcelángyűjteménye is jó ízlésre vall, ezek mind-mind apró összetevői a nagy költő titulusához illő háztartásnak, amihez Csinszka méltó akar lenni, s aminek létrehozásába beleveti magát.

 

Ady halálát követően egy évvel az imádott Török nagymama meghal, Csinszka teljesen magára marad. 1920-ban feleségül megy a családi barát Márffy Ödön festőhöz, és eladja, felszámolja a lakást.

 

 

 

 

Az Ady-hagyaték java Márffy második felesége, Márffy Ödönné Hacker Franciska (a festő  14 évvel Csinszka halála után újra megnősül, a nála majdnem negyven évvel fiatalabb Cseszkát veszi el) és Ady testvérének a felesége, Ady Lajosné révén őrződött meg.

A már lakásmúzeumi térben az érmindszenti Ady-birtokról származó nyitható ebédlőasztal is helyet kap, és mivel Ady íróasztala nem lett meg, a Debreczen című újság irodájában általa használt asztal kerül bemutatásra, tehát nem a lakásban eredetileg meglevő, de hozzá köthető darabrokról van szó.

Azt is könnyű belátni, hogy a lakás eladásával a fürdőszobában modernizálásra került sor, így a jelen állapot csak rekonstrukció, amely korabeli elemekkel mutatja be a hajdani „csúcstechnikát”. A telefon sorsa is hasonló, tehát az is egy korabeli készülék, nem az eredeti, Adyék által használt darab.

A lakásban az eredeti bútorok mellett Ady ébresztőórája, cigarettatárcája, csont fésűje, de tappere is látható az emlékmúzeumban.

 

Az Ady-Csinszka miliőt megidéző „kiállítást” ily módon tudta berendezni a Petőfi Irodalmi Múzeum, hogy Ady születésének a 100. évfordulója alkalmából megnyithassa a nagyközönség előtt az emléklakást, így az 1977 óta múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum filiáléja, tagintézménye.

 

---

A Petőfi Irodalmi Múzeum által létrehozott

Stációk és tárgyak – Ady Endre és az Ady család tárgyi hagyatéka

internetes oldal megtalálható itt:

szimma.hu/keszady2/index.html