Az irodalom ünneplésformái. Kultuszkonferencia

Konferencia dátuma: 
1997. szeptember 30. 09.00 - 1997. október 7. 17.15
Társszervező: az MTA Irodalomtudományi Intézetének Kultuszkutató csoportja
 
1997. szeptember 30. kedd
 
Délelőtt
Elnök: Praznovszky Mihály
 
9.05-9.35 Flood, John: Poets Laurate of the Holy Roman Empire (A Német-Római Birodalom koszorús költői)
9.40-10.00 Dávidházi Péter: Irodalomtörténet és ünnepi beszéd
10.05-10.25 Bardi Terézia „Ripresa li 2 settem. 1686.” Adalékok egy allegorikus kompozíció keletkezéstörténetéhez
 
10.25 Kiállításmegnyitó
A koszorús költői c. kamarakiállítást megnyitja Takács Ferenc
 
10.30-11.00 Szünet
 
11.00-11.20 Keresztesné Várhelyi Ilona: A Csokonai-kultusz
metamorfózisai
11.25-11.45 Rákay Orsolya: Dugonics oszlopa
11.50-12.10 H. Fehér Katalin. A keszthelyi Helikon-ünnepség a XIX. század elején
12.15-12.25 Andor Csaba: Madách, a gondolkodó kultusza
 
12.25 Vita
 
Délután
Elnök: Botka Ferenc
14.00-14.20 Szabó G. Zoltán: „Névben él csak”. Ünnep a Hymnus
születésének századik évfordulóján
14.25-14.45 Margócsy István: Az 1859-es Kazinczy-ünnepségről
14.50-15.10 Kovács József László: Császárjás 1857-ben. Dilettáns írók, ökörsütések és egyéb huncutságok
 
15.15-15.45 Szünet
 
15.45-16.05 Csorba Csilla: A költészet apoteózisa
16.10-16.30 Kerényi Ferenc: A Petőfi-kultusz korai szakaszának (1844-1862) szociológiájából
16.35-16.55 Ratzky Rita: „Te, lelkemnek megmaradt fele”. Jókai Petőfiről
17.00-17.20 Császtvay Tünde: Vas Gereben elparentálása
 
17.25 Vita
 
 
1997. október 1. szerda
 
Délelőtt
Elnök: Bodnár György
 
9.00-9.20 Porkoláb Tibor: „Üdvözletekből font fényes koszorú”. A magasztalás toposzai a Lévay-emlékkönyvben
9.25-9.45 Lakner Lajos: Kultusz és ideológia
9.50-10.10 Botka Ferenc: Egy hiányzó kultuszhely: a sajtómúzeum
 
10.15 Könyvbemutató, sajtótájékoztató
A Kegyelet az irodalomban című kötetet bemutatja Bodnár György
 
11.00-11.20 Csaplár Ferenc: Szoboravatás Érsekújváron
11.25-11.45 Tasi József: Az irodalmi kiállítás mint a kultusz sajátos formája
11.50-12.10 Szilágyi Márton: Az Éneklő Borz avagy az irodalmi kultusz sajátos formája
12.15-12.25 Ferenczi László: a költők hercege és a Caréme Alapítvány
 
12.15 Vita
 
Délután
Elnök: Dávidházi Péter
 
14.00-14.20 Fábri Anna: A magyart irodalom kultusza Krúdy műveiben
14.25-14.45 Lengyel András: Az 1923-as szegedi Juhász Gyula jubileum
14.50-15.10 Kelevéz Ágnes. „Keletről jön a fény”. Babits születésének 90. évfordulója
 
15.15.-15.45 Szünet
 
15.45-16.05 Tverdota György: Emlékbeszédek József Attiláról
16.10-16.30 Fűzfa Balázs: Mélylégzés. A kőszegi – szombathelyi Ottlik-kultusz első évei
16.35-16.55 Kovács Ida: Irodalmi  vitorlázások avagy írószalon Balatonfüreden
17.00-17.20 Karafiáth Judit: Szürrealista ünnepek
 
 
Ismertető
 
A Petőfi Irodalmi Múzeum kultusztörténeti sorozatának egy újabb darabját tartja kezében az olvasó. A több mint egy évtizedes hazai kultuszkutatás legfrissebb eredményeit bemutató kötet az 1997 őszén, Az irodalom ünneplésformái címmel meghirdetett konferencia előadásait adja közre. A rendezvény élénk vitáinak, oldott légkörének, a múzeum tömött dísztermének hangulatát természetesen nem adhatják vissza az egybegyűjtött írások. A tanácskozás hátteréül szolgáló kiállítás - A koszorús költő – sajátos látványát is csak néhány fotó idézi meg, ahol Karinty Ferenc írók-művészek aláírásaival zsúfolt kamraajtaja a tisztelet ezüstkoszorúiból épített piedesztál tetejéről pillantott a nézőre. E kompozíció a teremben felemlegetett, szinte megszámlálhatatlan „hervadhatatlan koszorúra” rímelt, ugyanígy e képi-nyelvi szimbólumhoz kapcsolódó "ősrituálét" mutatta be az első előadó is, J. Flood a Német-római Birodalom költőkoszorúzásairól beszélt.
A kötet írásaiba lapozva a kultuszkutatás iránt érdeklődő jó néhány, már a sorozat előző darabjaiból ismert nevet, elkötelezett kutatót fedezhet fel. Ezzel is magyarázható, hogy a konferencia és a megjelenés között eltelt időszakban az előadások egy része komoly tanulmánnyá érett, az utóbbi években sokan választották a kultuszkutatást, mint mára teljes létjogosultságot nyert, az irodalom jól ismert jelenségeit más perspektívába, új megvilágításba helyező vizsgálati szempontot tudományos tevékenységük egyik fő vonulatának, ezt az egymás után sorjázó önálló kötetek is bizonyítják. A konferencia szembeszökő tanulsága volt, hogy a korábbi találkozóktól gyakori előadástípusa, a „csupán esettanulmány” jellegű beszámolók megritkultak, s helyüket a tudományterület fogalmi készletének kidolgozását, a kultusz működésének-működtetésének alapjegyeit, elméleti kereteit firtató, együttgondolkodásra biztató felvetések vették át. Bár több teljes „szertartás”, kultikus ünnep teljes bemutatását kapja kézhez az olvasó, a tanulmányok többsége elsősorban példatárként használja eddig feltáratlan izgalmas és vonzó anyagát: a jubileumi laudációk toposzkészletét vagy a kultikus beszédmód tárgyiasulásának példáit megállapításai igazolására.  Kísérlet történt a jelen kultuszjelenségeinek a kulturális antropológia módszereivel történő, objektív megragadására-értelmezésére, s ahogy az előző konferenciákon is fel-felbukkant az ellenkultusz fogalma, itt az „kifordított-ünnepek”,  a hagyományos kultikus aktusok travesztiáinak vizsgálata is megjelenik ellenpontként. A szövegekben több helyütt felbukkant maga az irodalom, mint a kultusz tárgya. E kötettel megkezdődik a kultusz társadalomtörténeti-szociológiai vonatkozásainak, belső dinamikájának, működésének, résztvevőinek rendszeres vizsgálata. A közös fogalmi eszközök kidolgozását megkönnyíti a hazai kultuszkutatás kezdetektől meghatározó egyetemes, világirodalmi szemlélete. A kutatás kezdetekben többnyire ironikus, távolságtartó megközelítését szinte egyöntetűen felváltotta a kultuszjelenségek objektív, nem kritikai szempontú vizsgálata, sőt a kultusz kultúrateremtő vonatkozásainak feltárása. Többen vizsgálták a kultuszépítés folyamatát: milyen súlyú a kor hivatalos a ideológiájának, illetve a csoporttudat erősítésének eleme; s mekkora a szerepe a kultuszt elindító, felvirágoztató személyiségeknek a jelenség létrejöttében. A kultusz - identitáskereső, múltépítő korok műfaja - Magyarországon a modern kultuszok hősei többségükben a polgári nemzet szentjei, egy virtuális közösség - a „haza” - formálja meg és emeli fel őket. Az ünnep témájához kapcsolódva néhány sajátos műfaj került reflektorfénybe: az emlékbeszéd és az apotheózis, mely utóbbi az irodalmi jelenségek mindig jelenlévő képzőművészeti, művelődéstörténeti vonatkozásaira s kölcsönhatásaira figyelmeztetett. Az egyre gazdagabbá váló irodalomban való eligazodást a kötet végén a hazai kultuszkutatás bibliográfiája segíti.
 
Kalla Zsuzsa: Előszó.
Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok.
A Petőfi Irodalmi Múzeum Könyvei 9.
Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 2000, 7–8.