Dante magyarországi fortunája nagyon korán kezdődött: első Anjou királyunk, Károly Róbert apja szerepel a Paradicsomban. Feltehetően Nagy Lajos király udvarában már volt egy illusztrált kódex, amely a nagy művet tartalmazta. Egyes motívumait felhasználta Janus Pannonius és Balassi Bálint is. A hasonló történelmi helyzet is inspirálta Arany János egyik legrejtélyesebb művét, a Dante című ódát, amelyet később (1865) elküldött a firenzei 600. évfordulós ünnepségek pályázatára. Liszt Ferenc két művet is komponált kedves költője művére: Après une lecture de Dante, és a Wagnernek ajánlott Dante-szimfóniát, amely a maga zenei eszközeivel az Isteni színjáték struktúráját követi.
A Millennium körüli esztendők idején érte el nálunk a Dante-kultusz egyik csúcspontját: Zichy Mihály a Commedia néhány jelenetét illusztrálta. Molnár Árpád és Trill Géza díszlettervezők Gárdonyi Géza elképzelése alapján hatalmas körképet készítettek a pokolról a városligeti fasor végén felállított építményben.
Valamivel később (1908) Körösfői-Kriesch Aladár elkészítette a budapesti Zeneakadémia előcsarnokában A művészet forrása című festményét. A magyar szecesszió nagy alakjának, Gulácsy Lajosnak a művészetét is inspirálta Dante, a Paolo és Francesca, a Beatrice találkozása Dantéval a kor legjelentősebb alkotásai közé tartoznak, 1906-os Dante című képén pedig saját vonásait vegyítette a költőéivel. Babits Mihály szintén gyakran „szólt Dante maszkja alól”, például a költő halálának 600. évfordulóján a Nyugatban megjelent két Dante-szonettjében.
A kiállítás a Szegedi Tudományegyetem és a PIM együttműködésének keretében jött létre.
Kurátor: Pál József
Látványterv és tipográfia: H. Kocsis Annamária