Józsi Lajos vagyok. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kisvárdán születtem, 1980-ban, abban a különleges évben, amikor az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan meghódította a világűrt!
Rólam azt lehet elmondani, hogy az irodalmat és a történelmet gyerekkorom óta szeretem és sokat is olvasok; tehát mai napig el nem tudnám képzelni az életemet könyv nélkül, akár úgy is mondhatnám: „könyv nélkül mit érek én? :)”
A történelem szeretete olyan erős volt bennem, hogy a debreceni – az akkori nevén – Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem tanári szakára adtam be sikerrel a jelentkezésemet, hogy az új generáció „világosító lámpása” lehessek!
2009-könyvtárpedagógiát is tanultam, majd Tatán a Móricz Zsigmond Városi Könyvtárban helytörténeti könyvtárosként dolgoztam egy évet, ahol több mint százéves folyóiratokat digitalizáltam és tettem kereshetővé, kiállítást szerveztem "Tata a századelőn" címmel, továbbá helytörténeti vetélkedőt is szerveztem általános és középiskolások részére. A Tatai Patrióta sorozat 2. kötetének az "Újítás és emlékezet"- Kazinczy és Tata című kiadványának korrektori munkáját is végeztem, majd könyvtár honlapjának az angolra fordítását vállaltam el.
Hobbi szinten Debrecen helytörténete is érdekel. Publikációim jelentek meg a helyi lapokban (pl. A cívisváros bombázása, Debrecen román megszállása címmel).
Később a történelem mellett a kultúra szeretete is egyre inkább jelen volt az életemben. Kereken 10 éve szisztematikusan utazom Magyarországot, hogy megismerjem látnivalóit, falvait, városait. Mindeközben rengeteg műemléket fotóztam továbbá megismertem a települések múzeumait, kastélyok és várak kiállításait, az ország természeti kincseit. Ez pedig hozta magával az építészet, festészet, enteriőrművészet és a műtárgyak szeretetét.
Az első múzeumi munkám 2016-ban, a „málenkij robotot” megszenvedtek utazó vagonkiállításának a bemutatása volt. Még ugyanebben az évben kerültem a nemzeti emlékhelynek számító Debreceni Református Kollégium Múzeumába, ahol a „Kálvinista Róma” értékeinek a bemutatása volt a feladatom. Ezidőtájt határoztam el, hogy a tárlatvezetés és a hozzá kapcsolódó múzeumi munka lesz az, amit hosszú távon szeretnék csinálni, a kultúra terjesztője és „nagykövete” lenni.
2019 áprilisában az a szerencse ért, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum és annak fiókmúzeumai (a svábhegyi Jókai Emlékház, az óbudai Kassák Múzeum) közönségkapcsolatai munkatársi állását nyertem el. A múzeum - nagy örömömre - esetenkénti tárlatvezetésekre, egyéni kutatásokra is lehetőséget ad, amellyel számomra a legideálisabb, leginnovatívabb munkahely címet is elnyerte.
Ez a múzeum nagyon sokrétű, igazán nagy kulturális pezsgéssel és nem utolsósorban kiváló szakmai gárdával rendelkezik! Kiállításai a világ bármely pontján megállnák a helyüket és ha kíváncsi vagy rá, akkor gyere el és mi végig vezetünk az irodalmi ritkaságok, különlegességek és a párját ritkító értékes műtárgyak világában! :)
