FIGYELEM! A december 3-ára tervezett szimpózium elmarad, és egy későbbi időpontban kerül megrendezésre. Az új időpontról a PIM honlapján és Facebook-oldalán értesítjük az érdeklődőket.
Megértésüket köszönjük!
A Magyar Fotótörténeti Társaság és a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezésében.
Székely Aladár, a 20. századi magyar portréfényképezés útját meghatározó fotográfus 150 éve született. A Magyar Fotótörténeti Társaság ez alkalomból, csatlakozva a PIM Új vizeken… című Székely Aladár-kiállításához, szimpóziumot szervez, melynek központi témája a portréfényképezés meghatározásának és máig tartó útkeresésének kérdése.
Érdemes körüljárni, hogy vajon idejét múltak-e, változtak-e vagy mindmáig érvényesek a nagynevű Székely-kortársaktól, Adytól, Ignotustól, Bálint Aladártól és többektől a mesterre alkalmazott, tapogatózó minősítések: „igaz, kérlelhetetlen és művészi”, „nyers, de erős képek”, „realista”, naturalista fotográfia”, „semmi erőltetett beállítás… utána semmi retouche”, „nem portréművészetet ad, hanem a fényképezőgép jellemtanulmányait” stb.
Maga Székely önvallomásában úgy fogalmaz, hogy az „emberek egyéniségének jellemző igazságait igyekezett szemmel, fénnyel és képpel reális portréiba felfogni és a jövőnek megóvni.”
A tudományok különféle területeiről meghívott előadók elméleti és gyakorlati szemszögből, eltérő megközelítéssel mutatják be, hogy tegnap és ma hogyan „olvasták/olvassuk” a portrét, milyen finom szálak kötik össze vagy választják el a régmúlt és a ma portréművészetét. Író, esztéta, muzeológus, művészettörténész keresi a választ arra, hogyan viszonyul a mai portré vagy a megelőző évtizedeké a Székely korában kiemelten fontosnak tartott „lélekábrázoláshoz”, a „valósághűséghez”, a „pózhoz”, a „kérlelhetetlenséghez”.
A konferencia szervezői várják a közönség soraiba a portréfotó műfaja iránt érdeklődőket, szakembereket, fotóművészeket és fotóamatőröket egyaránt – ez utóbbi meghatározást, a 20. század eleji gondolkodás jegyében, a hagyományossal szembefordulókra, a frissre, újra törekvőkre értjük.
