Időpont
2015. október 15-19.
"A főzés, evés, ivás nyelve, az emberiség közös nyelve.” Tarján Tamás
2015-ben a gasztronómia és az irodalom kapcsolódási pontjait keressük, vizsgáljuk, értékeljük, illetve teszik ezt a meghívott vendégeink.
2015-ben a gasztronómia és az irodalom kapcsolódási pontjait keressük, vizsgáljuk, értékeljük, illetve teszik ezt a meghívott vendégeink.
Az evés az egyik legalapvetőbb emberi tevékenység, alapvető a puszta létfenntartás szempontjából és alapvető, mivel a társadalmi léttől, kultúrától elválaszthatatlan. Az étel és étkezés körüli szokások, tradíciók nem csak az emberi társadalmak megértéséhez elengedhetetlenek, de az egyénnek saját (személyes/családi, kulturális, etnikai) identitása meghatározásában is nélkülözhetetlen igazodási pontok.
A történetmesélő/író ember számára is a kezdetektől fontos az étel. Nem csupán inspiráció, a cselekmény alakításának eszköze, de jellemábrázolásra, a szereplők bemutatására, társadalmi viszonyok, értékrendek, országok, tájak kultúrájának bemutatására, lelkiállapotok ábrázolására is alkalmas és gyakran használt eszköz.
Szinte már közhely Krúdy novelláit, Móriczot, Mikszáthot vagy akár Rejtő Nagy Levinjét emlegetni, gazdag, érdekes és vizsgálatra érdemes a hazai gasztroirodalom és annak története. A közelmúltra és mai szerzőinkre tekintve is bőségesen találunk alapanyagot a fesztivál programjaihoz; Petri György halála előtt szakácskönyvén dolgozott, Csukás István eltűnt, majd megkerült 20 kilójáról (Tandori 40-ről) versel és kortárs írók, költők szintén gyakran választják a gasztronómiát témaként, sőt jeleskednek maguk is e tevékenységben.
Messzebbre (földrajzilag) tekintve szintén bőségesen találunk alapanyagot. Hemingwaytől Joyce-ig, a Canterbury meséktől Tony Morrisonig teszik újra és újra teljessé, érzékletesebbé az ételekről, étkezésekről szóló részek a történetet, vonják be még inkább az olvasót, adnak új, gazdag jelentésrétegeket a szépirodalmi alkotásoknak.
Az idei Budapest Transzferre a gasztronómia iránt szenvedélyesen érdeklődő, a gasztronómiát írásaikba témaként választó, vagy tudósként a témával foglalkozó szerzőket hívunk meg és nyitjuk ki ezzel (természetesen lehetőségeinkhez mérten) a világ gasztroirodalmi atlaszát, külön hangsúlyt helyezve a kelet-közép-európai térségre.
„Mondd el, mit eszel és megmondom, ki vagy” – mondta az világhírű gasztronómus, a gasztronómiai esszé atyja, Jean Anthelme Brillat-Savarin 1825-ben. Tényleg ilyen erősen meghatároz minket, írókat, olvasókat az, ami a tányérunkra kerül? Erre és számos hasonló kérdésre keressük a választ az idei fesztiválon.
Részletes program hamarosan.
A történetmesélő/író ember számára is a kezdetektől fontos az étel. Nem csupán inspiráció, a cselekmény alakításának eszköze, de jellemábrázolásra, a szereplők bemutatására, társadalmi viszonyok, értékrendek, országok, tájak kultúrájának bemutatására, lelkiállapotok ábrázolására is alkalmas és gyakran használt eszköz.
Szinte már közhely Krúdy novelláit, Móriczot, Mikszáthot vagy akár Rejtő Nagy Levinjét emlegetni, gazdag, érdekes és vizsgálatra érdemes a hazai gasztroirodalom és annak története. A közelmúltra és mai szerzőinkre tekintve is bőségesen találunk alapanyagot a fesztivál programjaihoz; Petri György halála előtt szakácskönyvén dolgozott, Csukás István eltűnt, majd megkerült 20 kilójáról (Tandori 40-ről) versel és kortárs írók, költők szintén gyakran választják a gasztronómiát témaként, sőt jeleskednek maguk is e tevékenységben.
Messzebbre (földrajzilag) tekintve szintén bőségesen találunk alapanyagot. Hemingwaytől Joyce-ig, a Canterbury meséktől Tony Morrisonig teszik újra és újra teljessé, érzékletesebbé az ételekről, étkezésekről szóló részek a történetet, vonják be még inkább az olvasót, adnak új, gazdag jelentésrétegeket a szépirodalmi alkotásoknak.
Az idei Budapest Transzferre a gasztronómia iránt szenvedélyesen érdeklődő, a gasztronómiát írásaikba témaként választó, vagy tudósként a témával foglalkozó szerzőket hívunk meg és nyitjuk ki ezzel (természetesen lehetőségeinkhez mérten) a világ gasztroirodalmi atlaszát, külön hangsúlyt helyezve a kelet-közép-európai térségre.
„Mondd el, mit eszel és megmondom, ki vagy” – mondta az világhírű gasztronómus, a gasztronómiai esszé atyja, Jean Anthelme Brillat-Savarin 1825-ben. Tényleg ilyen erősen meghatároz minket, írókat, olvasókat az, ami a tányérunkra kerül? Erre és számos hasonló kérdésre keressük a választ az idei fesztiválon.
Részletes program hamarosan.