Állandó Petőfi Sándor-kiállítás

„Tanuljátok meg, mi a költő...”
Petőfi Sándor, amint maga fogalmazta meg önéletrajzában, „szegény szülőktől” származott.
Petőfi Sándor édesapja Petrovics Sándor mészáros mester, édesanyja Hruz Mária volt. Szülőhelye Kiskőrös, születési ideje feltehetőleg 1822. december vége, megkeresztelése 1823 január 1-jén történt.
Számára az Alföld, a magyar sztyeppe, a puszta jelentette a meghatározó, gyermekkori élményt: a szabadság, a függetlenség, a korláttalanság életérzését.
Az első kiállítási teremben, amelynek fehér fala az itteni parasztházak és udvarházak hangulatát idézi, megismerkedhetünk a romantikus személyiség tanulóéveivel, a balul sikerült katonai pályafutással és a színészet tárgyi emlékeivel. Eközben már írta verseit a magyar népdal ritmusára, a mindenki számára érthető költeményeket. 1845-re keltezhető a diákok számára is közismert műve, a János vitéz. Mivel az irodalom és a politika konzervatívjai összefogtak ellene, emellett szerelmi bánat gyötörte, Petőfi is átélte a romantikusok világ- és embergyűlölő korszakát.

A kiállítás második, zöldre festett termében megjelenik az a társadalmi közeg, amelyben Petőfi 1846 után a magyar irodalom vitathatatlan vezéregyénisége lett, aki 24. születésnapján lezárta addigi összes költeményeinek kéziratát. A kötet soha nem látott könyvsikert ért el. A XIX. század második negyedében, a reformkorban létrejöttek a polgári Magyarország kulturális intézményei, a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzeti Színház; felvirágzott a folyóirat-irodalom, amely nagyszámú művet igényelt, versben és prózában egyaránt.
A fiatal értelmiség Petőfi köré csoportosult, aki az első, kizárólag verseiből élő magyar költő volt. A teremben láthatjuk arcvonásaikat, megismerkedhetünk műveikkel, beléphetünk kedvenc találkozóhelyükre, a Pilvax kávéházba.

Petőfi házasságkötése is a konvenciók elleni lázadás jegyében történt: szerelmi házasságot kötött, miután egy álló esztendeig harcolt szerelméért, Szendrey Júliáért. Lírai forradalma a családi költészetre is kiterjedt: neki köszönhetjük a házastárshoz szóló versek sok szép darabját. Otthonuk, amelybe a kiállításon bepillanthatunk, olyan, mint egy kispolgári lakás berendezése. A falakon viszont a nagy francia forradalom vezetőinek portréi függtek, emlékeztetve a költőt elvégzendő társadalmi feladataira.
1848. március 15-én Magyarország is felkerült az európai forradalmak térképére. Elérkezett Petőfi napja: az ő Nemzeti dala lett a forradalom indulója. Harmadik, sötétvörösre festett termünk e nagy eseménnyel, a magyar polgári forradalommal indul, és bemutatja azt a felismerést, hogy Petőfi következetes republikanizmusa még korai volt a ország számára. Petőfi tettekre váltotta verseit: a szabadságharcban tisztként, később századosi, majd őrnagyi rangban szolgált, amire a tárlaton katonai okmányai és kardjai emlékeztetnek. A világosi fegyverletétel napját azonban nem érte meg: 1849. július 31-én örökre eltűnt az erdélyi Segesvár mellett, a vesztett csata utáni menekülés során. 

Forgatókönyv: Dr. Kerényi Ferenc
Látványterv: Kemény Gyula
Dátum: 
2006. augusztus 2. 18.48