Ady Endre ébresztőórája

A tárgy leírása, részletek itt:

http://szimma.hu/keszady2/htmls/R.74.12..html

 

Az idő. Ady köztudottan bohém életvitele, kicsapongása gyakran eredményezett viszontagságos ágyba kerülést. Dorbézolása okán nehezen kelt, az új nap, az újbóli „megjelenés” azonban hiúságából adódóan a talán méltatlan tegnap mindennemű nyomát igyekezett palástolni, és magára öltve a frissen mosott és élére vasalt, kifogástalan állapotú öltözetet, mintha „mi sem történt volna”, úri módra folytatta dolgát. Legfeljebb arcának és fizikumának elcsigázottsága árulhatta el a költőt. A társasági megjelenések és ügyeinek intézése idővel egyre terhesebb lett Ady számára, hektikusság és halogatás jellemezte. A szükséges kereset megteremtéséért rendszeresen és határidőre író Ady sokszor volt az idő szorításában, nem egyszer előfordult, hogy napokig nem aludt, mert idegei kínozták, így nem tudott egy sort sem írni.

Olyan is előfordult, hogy nem volt ott az adott időben és helyen. Éppen Csucsára volt hivatalos Ady, az ifjú Bertukát látogatta meg első ízben, amikor egy nagyváradi barátokkal átmulatott éjszaka után elaludt a vonaton, és nem a megfelelő állomáson szállt le. Manapság mobiltelefonnal könnyű dolgunk van, de a századelőn jelezni sem tudta késlekedését, illetve annak okát a költő. Boncza Miklós és leánya lovas kocsival várta Adyt a vasútállomáson. Ráadásul, amikor végre nagy nehezen megérkezett, a megjelenése sem volt a legfényesebb. El lehet tehát képzelni az emiatti idegességét Bertának, és a „hisztéria-szagot” megérezve ezt a benyomását később le is jegyzi Ady. Belátható, hogy a szigorú apa szemében mindez nem vetett túl jó fényt a személyére – a híre amúgy is megelőzte a költőt. Nem támogatta Ady kapcsolatát a leányával (Csinszka csupán az őt felnevelő nagymamájában talált szövetségesre), a házasságba nem egyezett bele, Adyt ez csak tüzelhette, később csak az árvaszék engedélyével tudtak mégis egybekelni.  A költőben a szerelem, kapaszkodó és dac, valamint Csinszka kitartó ragaszkodása lerázott magáról mindennemű határt. A sors iróniája, hogy Csinszka apja előbb meghalt, mintsem hogy az általa kiszabott megbékélési határidővel áldását adhatta volna a frigyre. Az idő szorításában. Ady remélte, hogy Csinszkával egy új tavasz kezdődhet, a Léda-szakítástól megtépázva új időszámítás, tudta, hogy nincs más út az életben maradásra, hogy hátra levő ideje ne rövidüljön oly nagy léptekkel, vagy legalább ne magányosan és támasz nélkül múljon el.