„Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket.” - ezt üzente a most százéves Nagy László ötven évvel ezelőtt. És van még emberi arcunk? Vagy csak arckönyvünk? Van felület, ahol elférnek a költő csókjai? Dobrokoló csikók, tajtékos egek, csövesgránátot érlelő kukoricatáblák, ma is kavarog körülöttünk a világ kozmikus népi szürrealizmusával. Lackfi János költő, valamint Bognár Szilvia énekesnő, Kovács Zoltán zeneszerző és muzsikustársaik termékeny játékmezőt nyitnak Nagy László-szövegekkel, azok parafrázisaival. Újra meg újraírt világegyetem, égig érő szerelem, városi folkkultúra, sistergő magyarság és európaiság... Dalok, érzések, ősi és mai tudás... Minden, amit a költészetről és az életről tudni akarsz!
Közreműködők:
Lackfi János - versek
Bognár Szilvia - ének
Kovács Zoltán - nagybőgő, ír buzuki
Thorpe Gáspár - gitár
Babcsán Bence - furulya, szaxofon
A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött.