A Pál utcai fiúk nyomában

Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesületének olvasótábora a prügyi Móricz Zsigmond Általános Iskola felső tagozatos tanulóival

2008. július - PIM

A tábor fő témája Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényének játékos felelevenítése volt.
Táborvezetők: Bauernhuber Enikő, Nagyvári Ildikó közművelődési munkatársak és Nemoda Judit magyartanár. Kísérőtanárok: Baranyi Edit és Szilágyi Péter.
 
A Nemoda Judit tanárnő által készített feladatokkal a gyerekek a regényt elevenítették fel. Kvízjátékát letölthetitek a Múzeumi Olvasótábor-cikkből.
 
A tábor programja:

1. nap

A Károlyi Palota és a Károlyi Kert felfedezése, majd belvárosi séta, a Zsinagóga és a Szent István Bazilika megtekintése.

2. nap

Játékos irodalomóra keretében Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényének közös felelevenítése. Délután hajókázás a Margitszigetre, a Margitsziget fái alatt Arany János és Petőfi Sándor megidézése. Este zenés irodalomóra Huzella Péter előadóművésszel és Zalán Tibor íróval.

3. nap

A Petőfi Irodalmi Múzeum Éljen a Grund! 100 éves a Pál utcai fiúk című kiállításának megtekintése tárlatvezetéssel, majd ismerkedés a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményével. Séta a Városligetben, játékos irodalomóra a városligeti fák alatt állatokról szóló versekkel, szólásokkal, közmondásokkal, találos kérdésekkel, majd az Állatkert közös felfedezése. Este Fábri Zoltán A Pál utcai fiúk (1967) című filmjének közös megtekintése.

4. nap

Körséta A Pál utcai fiúk című regény helyszínein: golyózás a Múzeumkertben és önfeledt játék a Grundon. Délután kirándulás a Budai Várba: látogatás a Mátyás-templomban, letekintés a fővárosra a Nemzeti Galéria kupolateraszáról, majd a Budapesti Történeti Múzeum állandó kiállításából a Buda középkori királyi várpalotája című rész megtekintése, végül séta a Halászbástyán.

5. nap

Játékos ismerkedés a Nyugat folyóirattal, majd a 100 éves a Nyugat című kiállítás megtekintése tárlatvezetéssel.
 
A tábor utolsó napján a gyerekek magyar- és történelemtanára, Szilágyi Péter beszélgetett a tábor résztvevőivel, (részletek):
 
Kedves gyerekek!
Ez az irodalmi olvasótábor egy több évre szóló program része volt. Pályázat útján valósult meg. Most egy értékelő fókuszcsoportos beszélgetést kell készítenünk. Szeretném, ha spontán beszélgetés lenne. Elhangzik egy kérdés, és  - lehetőség szerint – mindenkinek el kellene mondania a véleményét a táborral kapcsolatosan. Megszólítás nélkül is nyugodtan elmondhatjátok a véleményeteket. Az lenne a legjobb, ha mindenki megszólalna. Nyugodtan lehet kritikát mondani. Mi tetszett, mi nem tetszett? Ez ahhoz kell, hogy a jövőben szervezendő táboroknál ismerjék a résztvevők igényeit, elvárásait.
Három csoportra osztottam a kérdéseket:
1.       A PIM, a környezet
2.       A Pál utcai fiúk
3.       Az olvasótábor
 
 
1.       – Milyennek találtátok a PIM-et?
 
-           Sohasem voltunk még itt, ilyen helyen.
-          Ez a terem is, amiben voltunk a hét folyamán, nagyon szépen 
             díszített. Nagyon szép.
-          Egy kicsit sok volt a program meg a séta. Sokat mentünk.
-          Nem, pont jó volt.
-          Ha belegondoltok, ez tulajdonképpen 4 nap volt, mert az
           utazással elment 2 félnap. Nagyon sok program belefért, és
            nyavalygás nélkül, aktívan végigcsináltátok. Ennek örülünk.
-          Hamar elteltek a napok, szinte észre se vettük.
-          Azért teltek gyorsan, mert jól éreztük magunkat.
-          Jó lenne még itt lenni! Vagy egy hónapig.
 
 
2.      - Mit tudtatok a regényről és Molnár Ferencről, mielőtt
           eljöttetek a táborba?
 
-          Molnár Ferenc írta. 1889-ben játszódik a történet Budapesten.
-          1905-ben írta.
-          Nagyon sok nyelvre lefordították.
-          Ezt tudtátok korábban is?
-          Én nem tudtam.
-          Ezt lehet, hogy csak itt tudtátok meg.
-          Beszéltünk róla irodalom órán is. Talán ez a japán császárnénak a
            kedvenc regénye.
-          Olaszországban kötelező irodalom.
-          A történetet ismertük.
-          Én csak félig olvastam el.
-          Akkor most már biztos kedvet kapsz hozzá, hogy befejezd, és
            még egyszer-kétszer elolvasd!
 
- Mennyivel tudtok róla többet most?
 
-          Megtanultunk golyózni.
-          Megtudtuk, hogy az író élő alakokról mintázta a szereplőket. Azt,
             hogy ezek az emberek léteztek, éltek régen.
-          Megtudtuk, hogy hogyan éltek régen.
-          Megnéztük a grundot.
-          Megtudtuk, hogy lóvasút volt a villamos előtt.
-          Bejártuk a regény helyszíneit.
-         A grund nagyon tetszett. (Ez a gyerekek egybehangzó
            véleménye.)
-          Nekem csalódás volt a grund.
-          Miért? Nekünk nem!
-          Felfedeztétek, hogy ki volt téve a regény a falon olvasásra?
-          Igen.
-          Ez egy modern grund volt.
 
Mi az, ami most leginkább közel áll a szívedhez a történetből?
 
-          Nekem Nemecsek.
-          Nekem Áts Feri.
-          Nekem az, amikor Nemecsek ráugrik Áts Ferire.
-          Ráesett.
-          Amikor visszaadták a golyókat.
-          Nekem a harc nagyon tetszett.
-          Az, amikor Áts Feri megbüntette a Pásztorokat, mert elvették
            Nemecsekéktől a golyókat.
-          Nekem az tetszett, amikor a két Pál utcai fiút is berakták a
             vörösingesekhez a kunyhóba.
-          Nagyon jó volt, amikor mondta Csónakos, hogy bent vannak.
             Meg, hogy kell, papuskám?
-          Nekem az egész történet nagyon tetszik.
-          Nekem is. Meg az, hogy megnyerik a csatát.
-          Nekem a csata tetszett.
-          Nekem az tetszett nagyon, amikor a szigeten Nemecsek inkább
           megfürdik, de áruló nem lesz. Szembesíti Gerébet. Aztán
            Gerébnek hátat is fordítanak.
-          Geréb sírt, hogy vegyék vissza.
-          Meg amikor Nemecsek beleesett a csónakból a vízbe.
-          Amikor Nemecseket kapitánynak kinevezték, és nem hitte el.
 
- Értékeljétek a PUF-kiállítást! Mennyivel hozta hozzátok közelebb a történetet?
-          Nagyon jó volt a kiállítás. Közelebb hozta az olvasottakat.
-          Miért volt jó?
-          Jó volt a farakás.
-          Jók voltak a palánkon elhelyezett üzenetek.
-          Az, hogy mi mindent csinált akkoriban egy kisdiák.
-          Hogy Csónakosnak mennyi minden volt a zsebében.
-          Nekem minden tetszett.
-          Nekem a levelek.
-          Nekem az, hogy ilyen sok idő elteltével is megmaradtak a
             bizonyítványok.
-          Az, hogy az akkori dolgok még most is megvannak, és ezeket  
             meg lehet nézni, kézbe lehet venni.
-          Az jutott eszembe, hogy a kiállítások, tárlatok is átalakultak az
            utóbbi időben. Ha valaki kiállításra megy, nem feltétlenül kell
           megnéznie ezer vitrint rengeteg szöveggel. A múzeumok
           színesen, érdeklődést felkeltve, a látogatókat, főleg a diákokat
            bevonva alakítják ki a kiállításokat.
 
- Mi a véleményetek a PUF-sétáról?
-          Jó volt. (Egyöntetű vélemény.)
-          Miért?
-          Megnézhettük, kik hol laktak.
-          Azt, hogy milyen volt a grund.
-          Meg, hogy milyen közel voltak egymáshoz. A vörösingesek és a
           Pál utcaiak egy tornaterembe jártak, és ott találkozhattak
           egymással.
-          Tetszett, hogy megnézhettük, hova jártak iskolába.
-          Hol golyóztak a Pál utcaiak?
-          A múzeumnál.
-          És ti hol golyóztatok?
-          Mi is ott, a múzeumkertben.
-          Visszamentünk száz évvel az időben.
-          A golyózás nem volt érdekes?
-          Deeee! (Egyöntetű vélemény.)
-          Nem is csaltunk. Mi is kétszer mentünk, tanár bácsi is kétszer
            ment. Döntetlen lett.
-          Csak a fiúk csaltak.
-          Persze!
-          Ezen lehetne vitatkozni.
-          Az jutott eszembe, hogy ha nem ad az ember nektek konkrét
           feladatot, sokszor unatkoztok. Ugyanakkor itt van 10-12 golyó,
           és milyen jól el lehet vele szórakozni. 100 évvel ezelőtt is és ma
          is. Mondta Judit néni, hogy iskolák méta bajnokságot is
           rendeznek.
-          A Vörösmarty gimnázium például.
-          Nem volt fárasztó a séta?
-          Nem.
-          Csak egy kicsit. 
-          Sokat sétáltunk, de megérte.
-          Majd előjön az a fajta élmény, hogy én itt már jártam, ezt
            ismerem, ha esetleg valahol viszontlátod ezeket a helyszíneket.
            És ez milyen jó!
-          Hazamegyünk, és vissza fogunk vágyni.
-          Ahogy telnek a napok, mindig eszedbe jut egy-egy élmény.
           Lehet, hogy egyszerre el se tudod mesélni, olyan sok volt. Még
            egy hét múlva is mesélni fogsz.
-          Emlékezetes lesz.
-          Mindenütt vezetést és feladatokat kaptunk a kiállításokhoz.
-          Minden nagyon jó volt.
-          Nekem Nikinek egy mondata ütötte meg a fülemet, amikor a
           Margitszigeten sétáltunk: Honvágyam van, de nagyon megérte
            eljönni, mert lehet, hogy máskor el se juthatok ezekre a
            helyekre.
-          Nagyon tetszettek a Margitszigeten az apácakolostor romjai.
-          Mondtuk tanár néninek, hogy mi maradnánk évekre, hónapokra.
-          Lehetne ott sátorozni.
-          Milyen jó volt, amikor tanár úr felolvasta a romoknál Aranynak A
           tölgyek alatt című versét, és sétáltunk mi is a tölgyfák alatt, mint
             annak idején Arany János. Azért ezek szép dolgok.
-          Mókust is láttunk.
-          Még biológia órát is tarthattunk volna.
-          Sok helyen én sem jártam, sőt Enikő mondta, hogy még ő sem,
             pedig ő itt lakik.
-          Meg még az tetszett, tanár bácsi, hogy mikor voltunk a grundon,
           meg golyózás után mindenki kapott ajándékot, aki részt vett a
            játékban.
 
Még azt nem kérdezték meg tanár néniék, hogy nekünk kik tetszettek a szereplők közül?
-         Nemecsek.
-         Áts Feri.
-         Boka.
-         Áts Feri! Áts Feri!
-         Na, akkor legyen ez a záró körkérdés! Mindenki elmondja, hogy
          neki ki a kedvenc szereplője a regényből!
-         És hogy miért? És hogy miért?
-         Egyet! Egyet! Ki és miért?
-         Kettőt lehet?
-         Barbi!
-         Nekem Nemecsek meg Boka! Nemecsek azért mert nem árulta el
          a Pál utcaiakat, Boka meg azért, mert nagyon bátor volt.
-         Roli!
-         Áts Feri.
-         Miért?
-         ?!
-         Amíg gondolkozol, addig Balázs!
-         Áts Feri. Azért mert Nemecsekhez küldött embereket, hogy
          megnézzék, hogy van.
-         Feri?
-         Áts Feri.
-         Miért? Azért, mert ő is Feri?
-         Nem, hanem azért mert mindenki félt tőle, ő volt a rettenetes Áts
          Feri.
-         Nem is nagyon féltek tőle!
-         Nemecsek nem félt tőled!
-         Szilárd!
-         Áts Feri, mert volt benne életerő.
-         Szabolcs!
-         Csónakos, mert nagyokat tudott fütyülni.
-         És te nem tudsz?
-         Papuskám!
-         Papucskám! (Általános jókedv.)
-         Norbi!
-         Nemecsek, mert bátran kiállt a vörösingesk elé a szigeten.
-         Niki?
-         Áts Feri, mert mindenki félt tőle.
-         És ez jó, ha valakitől félnek?Annak lehet, hogy nincsenek barátai,
          csak kiszolgálói.
-         Ellenségei.
-         Bogi?
-         Nekem Áts Feri, mert visszaküldte a zászlót, azért, mert meg
          akartak érte küzdeni.
-         Flóra?
-         Nekem Áts Feri. Hiába ellenséges csapatban volt, mégis olyan
          dolgokat tett, például visszaküldte a zászlót, megfürdette a
          Pásztorokat, igazságos volt.
-         Balázs!
-         Nekem Boka, mert amikor elmentek a szigetre, mondta, hogy ő
          nem áll át a vörösingesekhez. Meg bátor volt.
-         Nemecsek.
-         Amanda?
-         Nekem Boka.
-         Mert?
-         Mert amikor mentek a vörösingesekhez, nemcsak Csónakost vitte
          magával, hanem azt is megengedte, hogy Nemecsek is velük
          menjen.
-         Nemecsek.
-         Kriszta.
-         Nemecsek, azért mert nem árulta el a barátait.
-         Kati.
-         Nekem is Nemecsek. Azért mert nem félt Áts Feritől, és inkább  
          megfürdött a tóban.
-         Niki.
-         Nemecsek, mert ő miatta nyerték meg a grundot, mert legyőzte
          Áts Ferit.
-         Végül is ő döntötte el a csatát. Meg kaptál egy Nemecsek-sapkát
          is. Igaz?
-         Én is ezt akartam mondani, hogy feláldozta az életét a grundért.
          Végül kiderült, hogy beépítik, hogy bérházat építenek a helyén.
-         Szerinted hiábavaló volt a halála?
-         Igen, hülyeség volt meghalnia.
-         Feri, neked mi a véleményed?
-         Szerintem nem.
-         Miért? Na, Szilárd?
-         Szerintem jobban járt, hogy meghalt és nem tudta meg, hogy a
          grundot beépítik.
-         Mit akartál mondani Niki? Egy kis türelem, még néhány perc!
          Mindenkit végighallgatunk!
-         Hogy értelme volt érte megfázni, mert minden nap iskola után
          oda jártak. Ott szórakoztak.
-         Aha, igen. Az volt a játékterületük.
-         Labdázó helyük.
-         És a vörösingesek el akarták venni labdázó helynek.
-         Nekem Boka meg Csónakos. Csónakosnak jó volt a beszéde –
          Papuskám!
-         Cintia!
-         Nekem Nemecsek, mert feláldozta magát és meghalt a grundért.
-         Niki!
-         Nekem is Nemecsek, mert a korához képest kiállt a társaiért, meg
          feláldozta a saját életét, csak hogy nyerjenek.
-         Nekem Boka, mert nagyon eszes volt és bátor. Amikor meglátta,
          hogy Geréb elárulta őket, akkor nem akarta senkinek elárulni.
-         Judit néni, neked ki a kedvenced?
-         Nekem van több is, de mégis csak a kis Nemecseket említeném,
          azért mert – ezt így szoktam a gyerekeknek mondani - az ő
          alakja mutatta meg, hogy egy embernek az értéke nem a
          nagyságában vagy az alkatában mérhető.
-         Ő volt a legkisebb, de a legbátrabb is.
-         Tanár bácsinak?
-         Én most tanár nénit kérdezem!
-         Igen? Én most megpróbálom visszaidézni, mert lehet hogy így
          felnőtt fejjel másképp gondolom, de hogy gyerekként nekem ki
          volt a legszimpatikusabb, arra jutottam, hogy Nemecsek az túl
          kézenfekvő. Nekem Boka, mert komoly, nagy fiú, tisztességes és
          gondoskodó. A többiekkel nagyon szolidáris. Igazi csapatember.
          Olyan vezérnek való. Zárójelben jegyzem meg, hogy miután
          megnéztük a filmet, szerelmesek voltunk a Bokát alakító fiúba.
-         Mi olyan 8-10 évesek lehettünk akkoriban, és Bokába az egész
          lányosztály szerelmes volt. Ez független a hőstől, mert egy
          nagyon jóképű fiú játszotta.
-         Én elárulom, hogy nekem Áts Feri a kedvencem, azért mert bár
          ellenséges csapatnak volt a vezére, de például amikor Nemecsek
          elmondta a véleményét az árulásról, akkor kiadta a parancsot,
          hogy tisztelegjenek neki. Amikor elment Nemecsek háza elé, meg
          elküldte a Pásztorokat, hogy látogassák meg, és érdeklődött a
          beteg állapota felől. Ezek olyan emberi gesztusok… A filmen
          nagyon jól kijött, hogy Nemecsek, Boka, Áts Feri, és én a
          Pásztorokat is ide venném a végén, olyan emberi tulajdonságokat
         mutattak fel, amire a többi szereplő nem volt képes. Nemecsek
          halála után már egyből a holnapi latin órára terelték a szót,
          utánozták a bicegő orvost. Mondjad, Szilárd!
-        Tanár bácsi, Áts Feri amúgy nem volt köcsög, mert mondta nekik,
          hogy le fogja őket támadni, mert tisztességesen akarta elvenni a
          grundot.
-         Igen, így van. Nem árulással! Tisztességes, szemtől szemben
          harccal.
-         Igen, Geréb felajánlotta, hogy nyitva hagyja a kaput, hogy
          bemehessenek, de ő mondta, hogy nem, tisztességes harccal
          akarja elfoglalni a grundot.
-         Köszönöm szépen mindenkinek a beszélgetést! Biztos vagyok
          benne, hogy Judit néniék fel tudják majd használni további
          munkájuk során. Ti voltatok e tábor főszereplői, a ti véleményetek
          számít, hogy ha a későbbiekben a múzeum szervez még ilyen
          tábort, hogyan csinálják, esetleg min változtassanak.


 
 

galéria