Ifjúkor

"Legtöbb időt, nyolc évet a református gimnáziumban töltöttem, legkevesebbet a budapesti királyi tudomány-egyetemen, ahonnan helyszűke miatt a Centrál-kávéházba vonultam vissza jogi tanulmányaimat elvégezni. Egy évet a genfi egyetemen tanultam, ahol büntetőjoggal és statisztikával foglalkoztam, mert jogtudós akartam lenni, írtam is egy büntetőjogi cikket, a Pesti Hírlapba 1896-ban. Első elbeszéléseim és verseim az »Urambátyám« című lapban jelentek meg."

(Molnár Ferenc. Önéletrajz, 1913.)

"Ez a Molnár Ferencz az, aki dicsekedve mondta el egyszer, hogy a Margit-szigeten, amikor a dadája kocsikáztatta, megcsókolta őt az öreg Arany János. Szikrázó, gyilkos tüzű, rakétás vicc volt ez, ahogyan ő elmondta, de igazában dicsekvés, beismerés, isteni, bár kiforgatott naivság, poétaság..."

(Ady Endre)

"Ha az ember leül vele diskurálni, az felejthetetlen élményt jelent, mert a világ legelmésebb, legmulatságosabb és legmulattatóbb embere. Pedig mulattatni ő senkit sem akar, ő ilyenkor csak önmagát mulattatja. Ha valaki ilyenkor lestenografálná azt, amit ő így egy éjszaka elmond, a világ legtökéletesebb alkotásait kapná meg."

(Vészi József: „Maga még gyerek fiam”, Színházi Élet 1928. június 10-16.)

"Lélekbúvárjaink észrevették, hogy sokan, nagyon sokan betegszenek bele abba, hogy egy látszólag csip-csup okot nagyítanak óriássá,.. Molnár Ferenc ezt már a pályája kezdetén észrevette. Itt látta meg a drámai lehetőségeket. Nem a nagyot kicsinyítette tömör remekművé, mint elődei, hanem a kicsinyt növesztette nagyra."

(Kosztolányi Dezső: Molnár Ferenc. Új Idők, 1928. 50. szám)

galéria