Molnár-anekdoták

a Színházi Élet Molnár Ferenc-különszámából

 
Becsületrend
 
Párizsban történt. Firmin Gemier, az Odeon igazgatója a kultuszminiszter megbízásából értesítette Molnár Ferencet, hogy három órára jelenjen meg a színházban, mert fontos meglepetés vár rá. Az író fél órával korábban érkezett, átment hát a színházzal szemközt lévő fodrászműhelybe borotválkozni. Az egyik széken beszappanozva ott ült már Gemier. Molnár nevetve üdvözölte:
- Alaposan rajtakaptuk egymást direktorom. Mind a ketten felkészültünk a meglepetésre.
A francia becsületrendet ugyanis csók kíséretében szokták átadni, természetes tehát, hogy a nagy aktus előtt illik megborotválkozni.
 
 
Ceruzahegyező
 
- Mr. Molnár, én önnek nagy tisztelője vagyok. Minden darabját megnéztem, éppen ezért engedje meg, hogy figyelmeztessem „A jó tündér”-nek egy abszurd mondatára.
- Tessék!
- A darab hőse, az ötvenéves ügyvéd nem álmodhatott gyerekkorában ceruzahegyezőgépről, mert ezt a gépezetet sokkal később találták fel, mintegy nyolc-tíz év múlva.
- Honnan tudja ezt ilyen pontosan?
- Én vagyok a feltaláló.
 
 
Darvas Lili
 
Készülő házasságáról beszélgettek Molnár társaságában. Egy asszony sopánkodott:
- Rettenetes házasság lesz belőle! Képzeljék, a nő 24 éves, a férfi 52.
Az író legyintett:
- Csak most látszik olyan szörnyűnek a korkülönbség. Száz esztendő múlva kiegyenlítődik a dolog. A nő lesz 124, a férfi 152…ez már igazán nem differencia…
 
Ebéd
 
Szép őszi vasárnapon künn ebédelt Molnár Ferenc és társasága a hűvösvölgyi Wimpernél. Egy kései csirke folyton ott lábatlankodott körülötte, hiába hessegették, csak nem tágított. Az író végül dühösen rákiáltott:
- Te, eredj innen, mert mindjárt megrendellek!
 
Emigráció
 
„Egy magyar mindenét elvesztheti, csak az akcentusát nem.”
 
Fedák
 
Csathó Kálmán meséli:
„felmentünk hozzá váratlanul, s így esett, hogy az egyik karosszékben ott volt egy fehér kis vánkos, arasznyi nagyságú FS monogrammal. Az én Ilonám elfeledkezve a már akkor régen folyó, de házassággá még nem fajult szerelemről Fedák és Molnár közt, szórakozottan azt kérdezte:
- Kinek a monogramja ez az FS?
Molnár erre rákvörös lett, fogta  a kisvánkost, behajította az ágytakaró alá, aztán azt felelte:
- Ez, kérlek, Folnár Serenc.”
 
*
„Úgy kell nekem! – mondta. – Megérdemeltem!… mindig utáltam az operettet, nem is néztem meg jószántamból soha egyet sem, de ez a zseniális számtan tanár, ez az őrült Kacsoh Gráci addig nyaggatott, hogy nézzem meg a János vitézét, amíg engedtem, hogy elcipeljen… Volt egy tündéri, édes, nőies kis nő, aki Iluskát játszotta: Medgyasszay Vilma. Igazán bűbájos volt!… És erre én […] feleségül veszem a Kukorica Jancsit!”
 
*
„Kötelességem tudatni a nagyon tisztelt amerikai közönséggel, hogy az a magyar színésznő, aki Molnár Ferencné néven hirdeti magát a Borcsa Amerikában című színdarab lapjain, sem nem feleségem, sem nem anyám. Tisztelettel Molnár Ferenc.”
 
(Molnár Ferenc New York-i hirdetése)
 
Fogyókúra
 
A mellékelt ábra azt mutatja, mire használják föl színészek, szerzők, színiigazgatók a kéthetes spanyol szünetet.
 
 
Házasság
 
„Véleményem szerint a házastársaknak feltétlenül külön szobában kell lakni. Még jobb: külön lakásban; a legesleghelyesebb: külön városban.”
 
„A feleség egyébként is olyan, mint a monokli. Elegáns viselet, de nélküle jobban lát az ember.”
 
„A férj gyűjtőfogalom: mindazon dolgoknak az összessége, melyeket az asszony a házasságban hiányol.”
 
Hazugság
 
Egy füllentéseiről híres színésznőről mondta:
„Ő szegény még véletlenül sem tud igazat mondani. A múltkor Bécsbe akart utazni, a pályaudvaron jegyet kért a pénztárosnál.
- Hová tetszik utazni? – kérdezte ez, mire szemrebbenés nélkül válaszolta:
- Debrecenbe!”
 
Kiejtés
 
1.
 
A boldog békében Bernstein Henry francia drámaírót várták Pestre. Molnár egy kávéházból felhívta Erényi Nándort, a Pesti Napló akkori színházi rovatvezetőjét és előbb Komor Gyula nevében közölte, hogy a híres francia vendéggel vacsorázik, majd Bernstein nevében egy óra hosszat tartó intervjút diktált le neki francia nyelven. Éjjel találkoztak Erényivel, aki eldicsekedett a jó fogással és megjegyezte:
- Már a kiejtésén látszik, hogy vérbeli párizsi.
- Viszont Bernstein azonnal észrevette, hogy te hibásan beszélsz franciául.
- Honnan tudod, beszéltél vele?
- Mi az hogy vele, helyette!
 
 
2.
 
Vészi Margit és Molnár Ferenc egyszer azon vitatkozott, hogy Maeterlincknek hogyan kell a nevét kiejteni. Vészi Margit azt vitatta, hogy „Máterlenk”-nek mondják. Miután a vitát nem tudták eldönteni, az írónő kimondotta az utolsó érvet:
- Magától az írótól tudom, hogy Máterlenk. Beszéltem vele. Ő maga is így ejti ki a nevét.
Mire Molnár mosolyogva mondotta:
- Ez aztán igazán nem irányadó. Szász Zoltán például „Fáf” Zoltánnak ejti ki a saját nevét.
 
Korán
 
Rágalmazási perben tanúnak idézték meg Molnár Ferencet. Ebben az időben a szigeten lakott és rendszerint csak délután kelt fel. Nem ment el a tárgyalásra, sem az elsőre, sem a másodikra. A harmadik tárgyalásra dörgedelmes idézést kapott. Ha nem jelenik meg, elővezetik. Ennek a fele sem tréfa! Pont nyolc órára magához rendelte egy barátját és fél kilenckor már kocogott velük a konflis a Lipót-körúton. Molnár körülnézett a korai képen, emberek igyekeztek hivatalokba, járó-kelők szaladgáltak, megkezdődött a város reggeli élete. Az író csodálkozva kiáltott fel:
- Mennyi tanú!
 
 
Másnap
 
Az író vidám, békebeli farsangon vett részt, igen jókedvűen hagyta el a társaságot és hazafelé indult. Másnap az egyik barátja telefónon felhívta és udvariasan kérdezte:
- Szerencsésen hazaértél?
- Hogyne. Éppen az utolsó pillanatban értem be. Amint lefeküdtem, azonnal indult az ágy.
 
 
Pénz
 
1.
 
Az írót Karlsbadban napokig üldözte egy meglehetősen jól öltözött ember, végre a hotel halljában megszólította Molnárt:
- Bocsásson meg mester, a nevem Szladek, önnek régi tisztelője vagyok. Elvesztettem a pénzemet és nem tudok hazautazni. Legyen szíves, segítsen ki a zavaromból.
Molnár benyúlt a zsebébe és átnyújtott egy húszkoronás bankjegyet. A pumpoló megnézte a pénzt, majd felháborodva nagyot kiáltott:
- Micsoda? Egy Molnár Ferenc ad húsz koronát?!
Az író mosolyogva felelte:
- Ön téved. Ezt nem egy Molnár Ferenc adja, ezt egy Szladek kapja.
 
 
2.
 
Vacsora az ismert pesti bankárnál. Éjfél után egyszerre távoznak a vendégek. Az előszobában ki-ki leadja a maga 1-2 pengőjét az inasnak, Molnár egy tízpengőst nyújt át. Valaki megkérdi:
- Mi ez Ferikém, miért adsz ilyen sok borravalót?
Molnár mosolyogva válaszol:
- Én kénytelen vagyok vele.
- Miért?
- Mert elhíresztelték rólam, hogy takarékos vagyok.
 
 
Sajtóper
 
1.
 
A híres pesti vendéglőst állandóan bántotta egy kisebb hetilap. Molnár egyszer nála vacsorázott és a vendéglős elsírta neki bánatát.
- Folyton hazugságokat ír rólam. Mitévő tegyek?
Elhangzott a tanács:
- Támadja meg az étlapon. Azt sokkal többen olvassák, mint az ő lapját.
 
 
2.
 
Feleky Géza dr-t, a kiváló publicistát sajtóvétségért elítélték. A Kúria halasztást adott a büntetés letöltésére. Egy alkalommal Incze Sándor Kossuth Lajos téri lakásán gyűltek össze az író barátai. Hajnal felé hazakészülődtek. Feleky kinézett az ablakon.
- Ejnye, nincs taxi az állomáson, rendelni kell!
Az egyik vendég megjegyezte:
- Ne a Duna felé nézz, hanem a másik oldalra.
Mire Molnár így szólt Felekyhez:
- Persze, a Kúria felé nem mersz nézni, mert még mindig tartozol!
 
Színház
 
1.
 
Molnár Ferenc a színházi konjunktúrát így határozta meg egy ízben:
 
„ Attól függ, hogy ki kézimunkázik: a súgónő vagy a pénztárosnő? Ha a súgónő kézimunkázik, akkor nem próbálnak, mert jól megy a darab. De ha a pénztárosnő kézimunkázik, akkor a súgónő van pácban, mert lázasan készülnek az új darabra, tehát rosszul megy a színház."
 
 
2.
 
„Jól megy a színigazgatónak, ha a bejárat előtt sok autó várakozik. Rosszul megy neki, ha a kis kapu előtt várakozó sztár-autók meghaladják a főkapu előtt várakozó autók számát."
 
3. Színpadi szerzők jelmezbálja
 
Megfigyeltük, hogy a bálon részvevők igyekeznek a tőlük telhető legstílusosabb jelmezekben megjelenni. Hogy megkönnyítsük a rendező bizottság munkáját, összeállítottuk, hogy a szerzők kellékeit:
 
Molnár Ferenc: Lear király kosztümje, egyik hóna alatt egy bábu marsallnak öltöztetve, a másik hóna alatt egy kasírozott hattyú. Három lépés távolságban követi egy kórista a testőr ruhájában, aki láncon vezet egy szelídített farkast. Lear király keblén egy ibolyacsokor díszlik.