Ezt úgy kell érteni, hogy a törökmézes ember megfogja a kis bárdot, s amennyit a nagy darab fehér,mogyoróval spékelt masszából egy ütésre le tud belőle hasítani, az egy krajcárba kerül. Valamint hogy a kapu alatt minden egy krajcárba kerül, ez lévén az egység. 

Egy krajcár a fapálcikára nyársalt három szilva, három fél füge, három prünella, három fél dió, mindmegannyi folyós cukorba mártva. Egy krajcár a nagy darab medvecukor, és ugyancsak egy krajcár az árpacukor. Sőt egy krajcár az úgynevezett diákabrak is, mely apró staniclikba van osztva, s mely a legízletesebb keverékek egyike. Van ebben mogyoró, mazsola, malagaszőlő, cukordarabka, mandula, utcai szemét, szentjánoskenyér-törmelék és légy. Egy krajcárért a diákabrak felöleli a gyáripar, a növény- és állatvilág igen sok termékét...

 

És a törökmézesben határozottan volt üzleti szellem, mert szegényt el akarták tiltani az iskola közeléből. Tudta jól szegény feje, hogy ha el akarják tiltani, hát el is tiltják, s minden cukorkészlete ellenére nem tud oly édesen mosolyogni az előtte elhaladó tanárokra, hogy azok benne az ifjúság ellenségét ne lássák."

 

(Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk)

 

"A Kecskeméti utca és Bástya utca sarkán volt a Menschel-cukrászda. Ott árulták a törmeléket.. Öt krajcárért már egy nagy stanicli törmeléket lehetett kapni. Mindazt a jót és édeset, ami a süteményekből a cukrászkonyhában letöredezett, vagy esetleg nem sikerült. Titokzatos bőségszaru volt ez a stanicli. Szerencse dolga, ki mit talált benne. Néha egész indiánert vagy krumplit is – ismeritek ezt az édes süteményt? – habostekercs darabokat, egész cukrokat…

"Elmondom őszintén, hogy én milyen cukrokat ettem gyermekkoromban, a Józsefvárosban:

 

Krumplicukor: Fehérszürke, kolofóniumszerű kis kődarab. Nem tudni hol

   bányásszák.

Törökméz: Nyúlós, fehér gumianyag, amiben apró, bizonytalan tárgyak

   vannak.

Nemzeti csavart: Piros-fehér-zöld színű, csavarmenettel ellátott hosszú

   kis rúd. Íze a  pörkölt faltörmelékhez hasonlít."

 

(Karinthy Frigyes)