Bp. IX. Lónyay u. 4/c.

Református Főgimnázium, a Pál utcaiak iskolája

Neumann Mór, majd Neumann Ferenc alma matere, a Pál utcai fiúk regénybeli iskolája. Az újabb szárnyat az 1888–1889-es tanévtől adták át. Pásztor Árpád is említi A muzi c. regényében. 1887-ben és 1888-ban, amikor Molnár 1-2. osztályos volt, a gimnázium épülete a református templom mellett állt. Tornázni ekkor még a Szentkirályi utcai Tornacsarnokba jártak a fiúk, ahol találkozott több iskola tanulója, köztük a Zerge utcaiak és a Lónyaysok.
A diákok majdnem fele református, negyede katolikus volt, és körülbelül húsz százaléka izraelita vallású.
 
Alapító: Gönczy Pál. Magán nevelőintézete 1859. okt. 1-én nyílt a Széna téren (ma Kálvin tér), a templom mellett. A Bp. IX. Lónyay u. 6-8. szám alatt az 1873-as esztendőtől elemi iskola működött. Az iskola újabb szárnyát Kauser József műépítész tervei szerint építették fel 1887-1888-ban, amely a nagy múltú Budapesti Református Főgimnázium otthona lett az 1888-1889. tanévtől. Az iskolapadok készítője: Feiwel Lipót volt.
Az igazgatói lakás az utcai felöli fronton, a földszinten nyílt, a bejárat pedig az elemi iskola felől. 4 tanterem, valamint ének-terem az alsóbb osztályok számára állt rendelkezésre. A kapuval szemben az iskolaszolga üvegajtós fülkéje fogadta a diákokat. Az első emeleten az igazgatói iroda, a természettan terem és gyűjteményterem, 6 tanterem, gyermekkönyvtár, földrajzi gyakorló helyezkedett el a tanári előszobával. A 2. emeleten, a díszteremben tartották az egyháztanács gyűléseit, itt volt még a tanári könyvtár, a rajztanári dolgozószoba, rajzterem és a természetrajz gyakorló (vízvezetékkel és  gázcsövekkel ellátott előadóasztallal.)
Az épület igen kitűnően felszerelt tornateremmel rendelkezett, 2 féle szellőző biztosította a levegőcserét, fűthető volt. A diákoknak nem kellett a Nemzeti Tornacsarnokba menniük ezentúl. A nyilvános vizsgák a rajzteremben zajlottak.
 
(Barthos Kálmán: A Budapesti Református Főgimnázium első félévszázada c. műve alapján)
 
Az iskolában önképzőkör és Szabadbani Játszótársaság is működött, melyet Baráth Ferenc alapított.
Jelmondata: „A tanár soha be nem zárja szívét tanítványai előtt.”
Az I. Országos Tornaversenyen (1891. május 18-án) összesen 7 díjat hozott el a Református Gimnázium, ebből kettő volt nagydíj.
Az iskola újságját, a Tanulók Lapját Rupp Kornél szerkesztette 1900-ig, majd Gaal Mózes vette át. 1905-ben és 1906-ban itt jelent meg folytatásokban A Pál utcai fiúk mint tárcaregény.
 
*
 
A regény tanéve, a gitt-egylet alapítási dátuma: 1889.  Molnár osztálytársaival a 3. osztályba járt, 9-14 éves korú fiúk tanultak együtt, egy osztályban. A regény eredeti modelljei: Weisz, Barabás, Ács, Csónaky, Leszek, Cseley, Richter, stb. A muziban szereplő Bibó valóban Neumannék osztálytársa volt.
 
 
Molnár Ferenc tanárai 1889/90-ben:
 
Osztályfőnök: Molnár Sándor – latin, magyar
Vámossy Mihály – történelem
Kacziány Géza – német
Fr. Kiss Károly – mértan
Laki Dániel – földrajz
Porzsolt Jenő – testnevelés
Rónay Károly – gyorsírás
ifj. Szotyori Nagy Károly – ének
Dr. Back Izrael – izraelita vallástanár
 
Kedvenc tantárgya a nem kötelező szabadkézi rajz volt, melyet Biczo Géza oktatott.
 
"…azok közé tartozom, akik öreg fejjel is hű és hálás diákjai maradtak az iskolájuknak. Ahol csak tudtam: nyomtatásban, írásban, szóban sokszor igyekeztem kifejezést adni annak az érzésnek, amely gyermekkorom óta ehhez a nagyszerű magyar iskolához fűz, volt tudós és lelkes tanáraimhoz, akik még sok évvel az ott töltött nyolc esztendőn túl is szeretettel támogattak pályámon. "
 
(Molnár Ferenc)
  
*
 
Az iskolával szemben mozgó édességárus kínálta a törökmézet és más csemegét. 
 
„Délután a nagymamához mentünk. Nagymama a Kálváriához lakott közel, a temető felé vezető úton…Az iskola előtt döcögött el  a konflis. Becsukott kapukkal, szürkén pihent az iskola, a dohánygyár és az átjáróházak aludtak, hogy reggel újra kezdjük rajtuk keresztül a viháncolást. Szemben egy kapu előtt a cukorkás ember állt. a kapu alatt egy kis asztalon volt a boltja. Cukrot, fügét és törökmézet árult. Kicsillogott a kapu alól az éles bárd, amivel a törökmézet szokta vágni.”
 
(Molnár Erzsébet: Testvérek voltunk, részlet)
 
„…És a törökmézesben határozottan volt üzleti szellem, mert szegényt el akarták tiltani az iskola közeléből. Tudta jól szegény feje, hogy ha el akarják tiltani, hát el is tiltják, s minden cukorkészlete ellenére nem tud oly édesen mosolyogni az előtte elhaladó tanárokra, hogy azok benne az ifjúság ellenségét ne lássák.
– „A gyerekek minden pénzüket annál az olasznál költik el" – mondogatták. És az olasz érezte, hogy üzletének nem lesz hosszú élete a gimnázium mellett. Tehát fölemelte az árakat. Ha már mennie kell innen, legalább nyerjen rajta valamit.”
 
(Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk, részlet)
 

kapcsolódó linkek
A kiállítás hazakerült
Vissza a térképhez
galéria