Veres András: Életrajz

Irodalomtörténész, irodalomszociológus, esztéta. 1968-ban végzett az ELTE Bölcsészettudományi Kar magyar–filozófia szakán, 1975-ben pedig a szociológia kiegészítő szakon. 1968 szeptemberétől dolgozik az MTA Irodalomtudományi Intézetének Irodalomelméleti Osztályán, 1981-től az Értéktudományi Csoport vezetőjeként, 2000-től az Irodalomelméleti Osztály vezetőjeként. Az Irányított irodalom és az Opus Irodalomelméleti tanulmányok című könyvsorozatok szerkesztője, a Literatura című elméleti folyóirat felelős szerkesztője. 1968-tól jelennek meg tanulmányai és bírálatai különféle szaklapokban. Fő érdeklődési területei: az irodalomértelmezés módszertani kérdései (mindenekelőtt a „határterületek”: az esztétika és a poétika érintkezési pontjai, az irodalomszociológia és az irodalomlélektan), a 19. és 20. századi magyar irodalom.
A hetvenes évek derekán került érdeklődése középpontjába az érték és az értékelés problémája. Irodalomértelmezés és értékorientáció című kandidátusi értekezésében (1990) megkísérelte rendszerezni az irodalmi mű hatáslehetőségeiben szerepet játszó értékeket, s egyúttal áttekintést adni a legfőbb elméleti és empirikus értékkutatási irányokról, területekről. Számos tankönyv társszerzője.
Konrád György művészetével A látogató 1969-es megjelenése óta foglalkozik; Bálint Évával közösen írt szociológiai szempontú tanulmányuk, A sikerképtelenség környezetrajza 1974-ben igen kedvező fogadtatásban részesült. Veres András írta az 1945 utáni magyar irodalom történetét taglaló kézikönyv Konrád-fejezetét és az Új Magyar Irodalmi Lexikon Konrád-szócikkét is. Konrád György pályaképéről írt értekezésével (1994) nagydoktori fokozatot nyert.
 
Megjelent önálló könyvei: Mű, érték, műérték. Kísérletek az irodalmi alkotás megközelítésére (1979), Művek, pályák, nemzedékek. Másfélszáz év magyar irodalma (1780–1944) (1999), Lukács György irodalomszociológiája (2000), Bevezetés az irodalmi művek olvasásába (2001).
 
 
A Digitális Irodalmi Akadémia Konrád György-szakértője 1998-tól.