// Szegedy-Maszák Blanka

A megoldás problémája

2034 októberében jártunk. A férfi a függöny mögül kitekintett az előadóteremre. Ülések ezreit világított körül a nézőtéri fény. A hatalmas színpad sem tudta megdönteni James magabiztosságát. Minden készen volt. Sötét öltönye tökéletesen állt rajta.

- Kezdünk - mondta egy nő elsétálva mellette.

James kihúzta magát, vasalt nadrágjából elővette az áttetsző távirányítót, majd kisétált a színpadra. Tudta, hogy a nagyszámú közönség az előnyére válhat. Beszélt a globális problémák legújabb adatairól. Megosztotta a közönséggel, hogy hány évig élhetünk még. Szünetet tartott, majd a következőt mondta:

- ...Hacsak nem az ötletemet Önök is támogatják. Emberek milliói kaphatnának új esélyt a cégem segítségével. Mindez nem csak fikció! Megváltoztatjuk a múltat, jelent, jövőt, az egész világot!

Több dia is bemutatásra került, melyekből kiderült, hogy hat éve kezdett bele a vállalkozásba. Most harminc év körüli lehetett. Kutatások alapján kiválasztottak embereket, akiknek megtekintették az elkövetkezendő életüket. Főként mesterséges intelligencia férhetett az adatokhoz.

- ...Elutazunk abba az időbe, amikor még embrióként léteznek azok az emberek. Egy órára átadjuk a megértéshez szükséges információkat és párbeszédre invitáljuk őket.

Egy nyelvbotlás, félrelégzés sem tolakodott az előadásba. Gördülékenyen, mégis a kellőnél több idegen szót használva beszélt. Határozott hangja zengett a teremben.

- Abban a dialógusban pedig elbeszéljük az életét. Hangsúlyozzuk az összesítetten kikalkulált ökológiai lábnyomát, mennyivel tette jobbá, rosszabbá bolygónk helyzetét. A végén megkérdezzük, szeretné-e végigélni az életét vagy nem. Ha igent válaszol, kitöröljük a memóriáját. Ezenfelül a következőn dolgozunk, hogy a lehetőségek között szerepeljen az ártás nélküli életforma. Felépítenénk egy várost másoknak kárt okozó szükségletek nélkül. Egy társadalmat fogyasztástól és erőszaktól mentesítve. Gondoljanak bele! Mi jobbat tehetnének ennél? Támogassanak most! Cserébe meghosszabbítjuk az életüket! Köszönöm szépen!

James energikusan meghajolt, majd a nap végére dollármilliárdokat keresett. Az adományozók többsége nem is sejtette, mi állt valójában a cég mögött.

 

 

Akaratlanul elvetett életek

Mark és Edoline együtt dolgoztak a megkérdezettek kiválasztásában. Akkor váltak sikeressé, ha minél többen mondtak nemet az életre. A nő belép a helyiségbe.

- Szép napot! Kérsz kávét? - kérdezte Mark.

- Szép napot - köszönt gondterhelten - Kell kérdezned?

- Megint a cégvezetőnél voltál?

- Igen. Ez a stressz nekem túl sok. Lehet, hogy felmondok.

- Csak válaszolj neki gyorsan, aztán kész. Miért mondanál fel?

- Mert etikailag helytelen, amit csinálunk.

- Dehogy az.

- Kiválasztani, hogy ki érdemes az életre és a többi embert rábeszélni a halálra? A főnökünk bárkit meg tud győzni. Ez nem fair. Miért nem objektívan beszélnek az embriókkal?

- Hogy felgyorsítsák a folyamatot.

- Az ötlet egy pszihopatától jön...

- Mégis ő a legjobb a feladatra. Karizmatikus, jó kiállása van, okos és meggyőző.

- Milliárdokat keres azzal, hogy gyilkol!

- Azokat, akik amúgy is meg akarnak majd halni - fejezte be egy fordulattal Mark.

- Nem biztos! – kiabálta majd a kollégája képernyőjére nézett – Mark, szerintem ne indítsd el a kérdező-mechanizmust Emma Wilson-nál.

- Miért?

- Mert ő lenne a harmadik elvetett gyereke a szüleinek.

- Mindketten továbbadják a depresszióra való hajlamot. Az életet pedig annak adjuk, aki szeretné is.

- De gyermektelenek lennének utána. Szerintem elég fájdalmon mentek keresztül, adjuk meg nekik legalább ezt az örömöt.

- Hiszen egyértelműen nemet fog mondani! Az meg fizetésemeléssel jár.

- Neked ez csak egy kattintás, nekik viszont törés az életükben! Válassz mást!

- Akkor elvenném valaki olyantól az életet, aki több boldogságot találna benne. Azt nem tehetem. Indítom a mechanizmust.

- Ne!

- Sajnálom, késő.

- Most mondok fel! - kiáltotta, majd becsapta az ajtót.