Devecseri Gábor

Devecseri Gábor

Életrajz

Költő, író, műfordító. Tanulmányait Budapesten végezte, a Ref. Gimnáziumban érettségizett, a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1939-ben görög-latin szakos tanári oklevelet szerzett, 1941-ben doktorált, 1942-1945 között a Baumgarten Könyvtár könyvtárosa volt.
15 éves korában jelent meg első, Karinthy Gáborral közös kötete, majd 1936-ban első önálló kötete (A mulatságos tenger).  Költeményei a Nyugatban és a Szép Szóban jelentek meg. 1938-ban adta ki Kerényi Károly bevezetésével Catullus összes költeményeit, majd sorra jelentek meg Plautus, Platón, Hérodotosz stb. fordításai, köztük Arisztophanész Lüszisztratéja (1943). 1946-tól két évig tanársegédként a budapesti egyetem Görög Intézetében dolgozott, majd 1948-tól 1954-ig őrnagyi rangban irodalmat tanított a Magyar Néphadsereg Tiszti Akadémiáján.
1949-1951 között az Írószövetség főtitkára volt. Versei, tanulmányai mellett ekkor jelentek meg azóta több kiadást is megért, híres műfordításai: Homérosz Odüsszeia (1947), Iliász  (1952). 1953-ban Homérosz fordításáért Kossuth-díjjal jutalmazták.
1953-56 között a Néphadsereg Szabad Hazánkért c. irodalmi és művészeti folyóiratának szerkesztője volt. 1956. október 27-i nyilatkozatával a forradalom mellé állt. 1956 után írásaiból élt. Olyan jelentős fordítások köthetők nevéhez, mint  az Anakreóni dalok (1962); Firdauszi: Királyok könyve (1959) és Ovidius: Átváltozások (1964). Több mint harminc antik drámát (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész, Plautus) és több száz lírai művet fordított. Tanulmánykötetei és útinaplói is az antikvitás és a görög kultúra emlékeivel vannak átitatva: Műhely és varázs (1959), Kalauz Homéroszhoz (1970), Homéroszi utazás (1961), Epidauroszi tücskök, szóljatok (1969). Hosszú betegség után 66 éves korában hunyt el.
 
Díjak:

Baumgarten-díj, 1939; József Attila-díj, 1952; Kossuth-díj, 1953.