Kiemelt műtárgyak
Pilinszky-relikvia
Jelentős Pilinszky-hagyatékkal gazdagodott a gyűjteményünk. A Harmadnapon szerzőjének számos személyes tárgya került hozzánk, köztük az a fából készült asztali, talpas kereszt fém korpusszal, amit Jelenits István piarista szerzetes ajándékozott a költőnek, Ingrid Ficheux-val kötött házassága alkalmából. A különleges emléktárgyat a Nemes Nagy Ágnesről és az Újhold-köréről szóló konferencia kamaratárlatán állítjuk ki szeptember végén.
Garaczi László tálkája
Garaczi László ajándékozta ezt a tárgyat a múzeumnak a Tárgyeset című sorozatunkra, ahol a pódiumbeszélgetés főszereplője egy kortárs író és egy számára kedves személyes tárgy.
A kétfülű, felfüggesztésre szolgáló, kihajló peremű, lapos, fehér porcelántálka első, gyermekkori tányérja volt. Kiállított műtárgyként az Írói fogások - terítéken az irodalom című, június 23-án nyíló tárlatunkon látható.
Ady Endre fényképes vasúti bérlete, 1912
Az 1912. évre szóló kedvezményes árú bérlet a költőt a Nyugat folyóirat munkatársaként a vasút I. osztályának igénybevételére jogosítja. A borjúbőrbe kötött igazolvány bal oldalán látható albumin fénykép részlete annak a felvételnek, melyet Székely Aladár 1908-ban készített a költőről, akivel baráti kapcsolatban állt és akiről az évek során legalább negyven különböző felvételt készített műtermében.
Nemzetőr. München, 1956.
Az 1956-os sajtóorgánumok közül az egyik legelterjedtebb és a legnépszerűbb periodika, mely magát a magyar szabadságharcos írók lapjának nevezi. A lapot 1956-ban néhány Nyugatra menekült emigráns alapította. Közülük is kiemelkedik Tollas Tibor és Kocsis Gábor költő, akik a hazai börtönökben kezdtek el írni. Tollas Tibor ügyszeretete és fáradhatatlan munkabírása következtében a lap hamarosan olyan népszerűségnek örvendett, amellyel kevés emigráns sajtótermék dicsekedhetett. Olvasottságát az is előremozdította, hogy bő teret adott az emigráció eseményeinek és szervezeti életének, míg személyi jellegű híreivel sokak érdeklődését felkeltette. Szemléletében az 1956-os szabadságharc szelleme és elvei játszottak kiemelkedő szerepet.
Színházi Élet. Bp., 1924.
Képes színházi és művészeti hetilap, mely 1912 és 1938 között Incze Sándor szerkesztésében látott napvilágot. Oldalain a színházi, társasági, művészi, irodalmi élet számos elismert szereplője szívesen publikált. A szépirodalmi és színházi beszámolók mellett a közéleti, társasági eseményekről, a divatról, a sportéletről közölt híradásai, egyedülálló fotóanyaga ma is különleges kordokumentumot jelentenek. A lap példányszáma az első világháború végére a 150.000(!) eladott lapot is elérte. A könyvtár állományában közel a teljes sorozat kutatható.
Orpheus. Kassa, 1790.
Egyike a legelső magyar nyelvű irodalmi folyóiratoknak. A lap alapító-szerkesztője Kazinczy Ferenc, aki Széphalmy Vintze néven adta ki a lapot „a' jozan-gondolkozásnak, igazabb izlésnek és magyar történeteknek elő-segéllésekre”. A folyóirat 1789 és 1790 között 4-4 füzettel jelent meg Kassán.
Nagykörút, Bp., 1930.
A mindössze egyetlen számot megélt 20 filléres bulvárlap Rejtő Jenő szerkesztésében 1930. november 27-én jelent meg Budapesten. A lap bukásához a sok ismeretlen vagy nemlétező szerző írása és a kínos reklámcikkek mellett az igénytelen kivitelezés is hozzájárulhatott. 66 év elteltével Rejtő Jenő után szabadon 6 lapszám erejéig ismét megjelent Mészáros Sándor és Aczél Gábor szerkesztésében.
Borsszem Jankó. Pest, 1876.
Társadalmi és politikai élclap, mely 1868 és 1938 között jelent meg Csicseri Bors (Ágai Adolf) szerkesztésében. Művészi igényű karikatúráival, szatirikus írásaival a dualizmus korának legnépszerűbb élclapja, a századfordulóig több mint kétezer fős olvasótábort toborzott magának. Célközönsége a városi, nagypolgári réteg volt. A korszak humorisztikus lapjai közül a legkitartóbb és legsikeresebb, 1938-ig gyakorlatilag szünet nélkül jelent meg.
Szendrey Júlia jegygyűrűje ereklyetartóban, 1847
A Petőfi Sándor és Szendrey Júlia összetartozását jelképező aranygyűrűn Szendrey Júlia monogramja valamint házasságkötésük dátuma van bevésve: „J. S. 1847.” A 19. század utolsó harmadában kibontakozó Petőfi-kultusz időszakában helyezték el egy külön erre a célra készített, monstrancia formájú ereklyetartóban.
Babits Mihály írógépe
Babits Mihály (1883–1941) életművének legjelentősebb részét ezen a hordozható írógépen írta. A költő halála után legendás könyvtárával együtt írógépe is a Baumgarten-alapítványhoz került. Az emlékmúzeumnak szánt dolgozószoba azonban 1945-ben, Budapest ostroma idején bombatalálat következtében porig égett. A romok közül egyedül a költő által sokszor megverselt írógépet tudták kimenteni.
Szerb Antal szemüvege
A DIA-n látható fényképek közlési jogát tulajdonosaik kizárólag a honlap számára bocsátották rendelkezésre. A fotók nem a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonát képezik, így azokat nem tudjuk a kutatók és érdeklődők rendelkezésére bocsátani.
Móricz Zsigmond csizmája
A DIA-n látható fényképek közlési jogát tulajdonosaik kizárólag a honlap számára bocsátották rendelkezésre. A fotók nem a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonát képezik, így azokat nem tudjuk a kutatók és érdeklődők rendelkezésére bocsátani.
Weöres Sándor: A kő és az ember : versek. Budapest, Nyugat, 1935.
Az értékes kötet Szerb Antal hagyatékából való, a szerző meleg hangú dedikációja olvasható benne: Szerb Antalnak baráti üdvözlettel Weöres Sándor Pécs, 1935. nov. 17.
Petőfi Sándor összes költeményei 1842-1846. 1-2. kötet. Pest, Emich Gusztáv, 1848.
A szerző által dedikált példány.
A dedikáció szövege: Bankós Károlynak barátilag Petőfi Sándor
Ady Endre: Ki látott engem? Budapest, Nyugat kiadó, 1914.
Ady Endre Ki látott engem című kötete 1914-ben jelent meg a Nyugat kiadó gondozásában. A borítóterv és az azt díszítő rajz Lesznai Anna munkája.
A Délvidéki Kárpát-Egyesület kalauza, Temesvár, 1894.
Jókai Mór írói könyvtára, könyvgyűjteményünk egyik gyöngyszeme, számos ajándékkönyvet tartalmaz, melyek a magyar „írófejedelem” előtti tisztelgés jegyében készített unikális kötészeti példányok. A Délvidéki Kárpát-Egyesület évkönyvét díszkötésben és egyedi színes táblás illusztrációval készíttette el és ajándékozta Jókainak 1894-ben, írói munkásságának ötvenéves jubileuma alkalmából.
Szent Dávid királynak és prófétának száz ötven sóltári…
Szenczi Molnár Albert zsoltároskönyve először 1607-ban jelent meg. A képen az 1784-es kiadás címlapja látható. A Psalterium Szenczi Molnár életében háromszor, a 18. században mintegy harmincszor, háromszáz év alatt több mint százszor jelent meg. A református énekeskönyv ma is az általa fordított százötven zsoltárral kezdődik.
Igazságot Magyarországnak! Az Endresz György és Magyar Sándor által vezetett Justice for Hungary nevű repülőgép szórólapja 1931-ből
A DIA-n látható fényképek közlési jogát tulajdonosaik kizárólag a honlap számára bocsátották rendelkezésre. A fotók nem a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonát képezik, így azokat nem tudjuk a kutatók és érdeklődők rendelkezésére bocsátani.
Petőfi Sándor ellen 1849-ben kiadott körözőlevél, részletes személyleírással
Petőfi ellen az osztrákok körözőlevelet adtak ki, hogy kézbe kaparinthassák (és nyilván) kivégezhessék a forradalom egyik vezérét. Mivel nem tudták őt kézre keríteni, hamis azonosító tanúkat gyűjtöttek össze, akik Petőfit még látásból sem ismerték. Ők állították, hogy látták a körszakállas költő tetemét a csatamezőn heverni, csakhogy Petőfi néhány nappal korábban leborotváltatta szakállát. A költő német nyelvű köröző levele azért is izgalmas, mert a személyleírás szerint német divat szerint öltözködött. A dokumentumhoz Petőfi kommentárt írt, megjegyezvén, hogy sok hiba van benne, különösen az említett kitétel bosszantotta őt, hiszen világéletében magyar ruhában járt.
Az Erkel Ferenc által megzenésített Szózat kottája 1843-ból.
Vörösmarty Mihály 1836-ban írta a Szózatot, ami az Auróra című almanachban jelent meg 1837-ben. A költeményre Bartay Endre (András), a Nemzeti Színház igazgatója pályadíjat tűzött ki, melyre Erkel Ferenc is beküldte munkáját. Végül az Egressy Béni által írt zenét találták a legjobbnak; „második himnuszunk” ősbemutatójára 1843. május 10-én került sor a Nemzeti Színházban. A kevésbé ismert dallamot tartalmazó eredeti Erkel-kotta gyűjteményünk becses darabja.
Hazafiui javallás magyar nemzeti theatrom építéséről című nyomtatvány 1814-ből
A DIA-n látható fényképek közlési jogát tulajdonosaik kizárólag a honlap számára bocsátották rendelkezésre. A fotók nem a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonát képezik, így azokat nem tudjuk a kutatók és érdeklődők rendelkezésére bocsátani.
Petőfi Sándor (1823–1849) Lantom, kardom… kezdetű, autográf bejegyzése Burián Pál emlékkönyvébe
Kolozsvár, 1849. február 26.
Burián Pál budai antikváriumát feleségére hagyva 1820 körül nyitott újabb üzletet Kolozsvárott. Több tudóssal, íróval állt levelezésben, többek között Kazinczy Ferenccel, Fáy Andrással. A szabadságharc után politikai okok miatt négy év várfogságra ítélték, de egy év után kiszabadult. A dobozba zárt emlékkönyv-lapocska 1956-ban került a gyűjteménybe.
Móricz Zsigmond (1879–1942) feleségének, Holics Jankának (1883–1925) szóló autográf levelének első oldala
Krakkó, 1915. nov. 18.
Móricz Zsigmond Tisza István engedélyével másfél hónapos látogatást tett a keleti fronton. A rajzon és a szövegben bemutatja, hogyan áll neki a mántli, és a csizma. Utóbbi a múzeum relikviagyűjteményében található. Móricz Zsigmond kéziratos hagyatéka – a legnagyobb általunk őrzött hagyaték – 1979-ben került a múzeumba.
József Attila (1905–1937) autográf levele mentorának, Galamb Ödönnek (1888–1944)
Szeged, 1924. október 30.
Az utolsó bekezdésben említett A villámok szeretője kötet végül – Galamb Ödön tanácsára – Nem én kiáltok címmel, és nem a Genius kiadónál, hanem Koroknay József kiadásában jelent meg 1925-ben. A levél 1969 óta része a József Attila-gyűjteménynek.
Ady Endre (1877–1919) Életrajzom
1913 karácsony előtt
Ady Endre grafitceruzával írt hatoldalas életrajzát a Pesti Futár 1913 karácsonyi, ünnepi számába küldte, a címzett a lap szerkesztője, Nádas Sándor. A kézirat 1982-ben szórványként került a gyűjteménybe.
Gulácsy Lajos (1882–1932): A spiritualista
A DIA-n látható fényképek közlési jogát tulajdonosaik kizárólag a honlap számára bocsátották rendelkezésre. A fotók nem a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonát képezik, így azokat nem tudjuk a kutatók és érdeklődők rendelkezésére bocsátani.
Tihanyi Lajos (1885–1938): Déry Tibor
A DIA-n látható fényképek közlési jogát tulajdonosaik kizárólag a honlap számára bocsátották rendelkezésre. A fotók nem a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonát képezik, így azokat nem tudjuk a kutatók és érdeklődők rendelkezésére bocsátani.
Rippl-Rónai József: Karinthy Frigyes arcképe, 1925
Rippl-Rónai József az 1920-as években pasztell arcképeken örökítette meg a korszak legnagyobb magyar íróegyéniségeit, köztük Karinthy Frigyest. A portré egy balatoni nyaralás során készült, ez magyarázza a modell fesztelen beállítását és szokatlan öltözékét. A vörös-fekete csíkos fürdőköpeny játékossága s a kompozíciót jellemző könnyedség ugyanakkor találón fejezi ki az író szellemes, komédiás énjét.
Fémes Beck Vilmos: Kaffka Margit mellszobra, 1913
Fémes Beck Vilmos (1885–1918) ötvösművész és szobrász haraszti kőből faragott szobra Kaffka Margitot (1880–1918), a Nyugat köréhez tartozó költőt, regényírót ábrázolja. Az arc részletei alapján feltehető, hogy Sassy Attilának az írónőről 1906 és 1910 között készített élőmaszkja szolgált a portré alapjául.
Arany János, Ellinger Ede felvétele, 1880
Arany utolsó fényképezkedése alkalmával, halála előtt két évvel készült ez a felvétel Ellinger Ede műtermében, több hasonló beállítással együtt. Közülük a legismertebb a „botos és kalapos” portré, melyen az író szintén könyvekre támaszkodva áll, de kezében botot és kalapot tart. Erről írt Kosztolányi Dezső 1917-ben: „Itt egy megható alakot bámulok, melyet alig-alig ismernek. A beesett, csontos arcot rövidre nyírt ősz szakáll keretezi, a hosszú haj csapzottan simul előre, a halántékra, a bajusz magyar, az orr egyszerű, de finom, az egyik kéz botot, a másik kalapot tart. Még a szemüvegzsinórt is észrevenni, mely a lehajtott galléron, az ingmellen lelóg, a mellényig. Egy óriás életből egy csöpp bensőség.”
Kaffka Margit, Máté Olga felvétele, 1914 körül
Máté Olga (1878–1961) fotóművész az 1910-es években számos író, képzőművész és építész ismerősét megörökítette szalonként is működő Veres Pálné utcai műtermében. Kaffka Margitról, akivel jó barátságban volt, több műtermi portrét is készített. Ezek egyike ez a matt albumin technikával készült profilkép.