Verssel vigasztal valaki

Megszólalók, közreműködők

Megszólaló

Hallod? verset olvas valaki nekem a telefonba,
    vigasztal halottaimért,
          magamért,
               havazást ígér homlokomra,
havat a közös fekhelyünkre,
          ágyra, erdőkbe, tegnapi virágok csontváza fölé
s gyógyító csöndet egy szelíd pincében,
          hol földarabolt szilvafatuskók
               égnek majd lobogva,
az asztalon bor lesz,
               kenyér
                      és vöröshagyma,
éles kés fénye, mint a túlvilágé
s az időtlen, fehér pincefalon
    a jövő századok felé vonul
          egy seregétől elszakadt hangya.
 
Hallod? amit mond, neked is mondja:
    nagy, fekete szárnyakkal
          ne csapkodj bele az éjszakába,
                gyászba, koromba,
nem vagy te angyal, se kondorkeselyű,
egy édes ország egyetlen lakója vagy,
    halálraítélten is az enyém!
          a kontyod csuklómra
zuhan minden este
s hátaddal együtt fordulok
          az északi csillag felé –
Nézhet ránk holnap fegyver is,
bogáncsos szemmel a félrevezetett haza,
nekünk már nem lesz szükségünk irgalomra:
mindent megéltünk, ami élet,
          mindent, ami korai haldoklók gondja –
Nézd: szállong is már a megígért hó
    párban haladó lábnyomunkra.