Tersánszky Józsi Jenő 80. születésnapján levéltervezetét olvassa fel, majd gitározik és énekel baráti körben, 1968. szeptemberében

Mélyen tisztelt Uraim! 
Jelen soraim célja elsősorban az, hogy személyem körüli félreértéseket tisztázzam Önök előtt. Tanúja vagyunk, hogy elhunyt nagy kartársaink emlékét — mint Ady Endre, József Attila, Móricz Zsigmond, Juhász Gyula satöbbi, satöbbi —, hamisítások, hazudozások olyan zuhataga szennyezi be, amely még akkor sem kívánatos, ha hízelgő rájuk nézve. Meg szeretném előzni ezt a csúf folyamatot szerény személyemmel kapcsolatban. Két tény jogosít föl erre; az egyik az, hogy aránylag elég becsülettel betöltve hetvenedik évemet az Államtanács elnöke kitüntetésben részesített; a másik körülmény pedig az, hogy ugyanerre az alkalomra írótársaim egy vaskos emlékkönyvet szándékoznak kiadatni rólam. Ennek anyagába belepillantván nagyon meghatódtam a szeretetnek, elismerésnek felém áramló hangjaitól, főleg olyan írótársaim részéről, akiket magam is sokra becsülök. Ám észlelni kellett, hogy az emlékkönyv írói sorába olyanok is belekerülnek, akiket a rólam való kedvező vélekedésük vonalán sem becsülök semmire. Ferdítések képesztettek el írásukból, és főleg az, hogy rólam és az irodalomról való felfogásukban inkább rendszerint vitatható szempontjaikat észleltem. Ez az az elem, amely számára nem jöhet olyan rendszerváltozás, hogy azonnal bele ne hangolódnának az értéktelen firkáikkal bárminő tény fölfogásával, ha ezzel előbbre jutnak. A gyakorlatnak is kemény, de most már tagadhatatlan sikeres munkának embere lévén magam erőszakoltam ki a kiadónál, hogy a rólam való emlékkönyvet jégre tegyék. Érdemesebb kartársaim nem neheztelhetnek meg rám, ha nem engedem, hogy miattam érdemetlenek korpájába keveredjenek. És itt fogamzott meg bennem az elhatározás, hogy én bocsátok közre magamról emberi, írói, politikai felfogásomról, valamint ezzel kapcsolatban munkásságomról, emlékiratot hitelesen. Csupa tényből állítom össze, főleg pedig 1945 év óta, mert hiszen ebben az időben történt meg az velem, hogy míg egyfelől folyvást zaklatásnak, irányításnak, szemrehányásoknak voltam kitéve, mért nem termelek, mint író, nagyobb lendülettel. Ám másfelől nagyon is illetékes és számottevő kezek fricskázták le írótollamat a papírról, ha írni akartam.

 

Műfaj:  levél, ének

Egyéb:  Berza László magánfelvétele, mely később került a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményébe.

Megszólaló: 
Tersánszky Józsi Jenő