Találkozás az elnökkel

0:00
0:00

A Jó, miközben terét kitölti,

   Csomókat köt, gátakat szakít;

Mindent, ami rosszkedvű a földön,

   Önképére formál egy napig –

A férfit, ki bőrén kívül őrzi

   Díszeit, mint testhatárait,

Pőrén látja, ahogy anya szülte,

   És a fülébe súg valamit.

 

   Először így szól hozzá:

 

„Krőzus vagy, mert birtokod határa

   Többet kerít be, mint önmagad:

A gép, míves meghosszabbítása

   Tagjaidnak, még az is te vagy;

Miniszter képében tíz beszélő

   Szerszámot forgat az akarat;

Bő uszály kísér, s az elveidről

   Portád és portálod vallanak.”

 

   És másodszor így szól:

 

„Addig érsz el, ameddig az ország;

   S bár csupán bőröd páncélja véd,

Autód üvegét hiszed határnak,

   A Ház falát, zakód szövetét…

S jaj neked, hisz udvarod halandó;

   Testében hordozza végzetét,

Míg sztrádát fal, úszik, távbeszél a

   Kényes részek összege, a gép.”

 

   Harmadszor pedig így beszél:

 

„Mondj le! Mondj le! Mondj le díszeidről,

   Melyek irhádról lefoszlanak.

Képviseld a tükörbeli képet:

   Lelkednek tartalma csak te vagy.

Távozzon tőled a felelősség,

   Mielőtt vállad elnehezül,

És temetkezz megtartó magányba,

   Magad borát kóstold egyedül.”

 

   Végül, negyedszer, így szól:

 

„Megkönnyebbülsz, hogyha a szabadság

   Szelleme hajnalban itt terem;

Elválik, meglásd, az egy a mástól,

   A saját és a testidegen.”

A Jó szőnyeget terít a térre,

   Azon lép elnöktől elnökig;

Izzik, miközben terét kitölti,

   S a zenitre rakétát röpít.

Megszólaló: 
Térey János