A részvétről

0:00
0:00

Láttál-e hercegnőt sikítani

Egy harmadrangú élet ketrecében

Orrát a rácshoz dugva bömböli:

„Időm augusztusát is elfecsérlem!”

 

Arcán a szégyen lázrózsáival

Eltűri még a megperzseltetést is

Felesel, ha foglára rárivall;

Bőrét karcolja, sérti még a fény is,

 

De van pontos szava kínzóira,

Kik bíborát és bársonyát letépték,

S ha tárul cellájának ajtaja,

Ő eltakarja szalmaszín szemérmét.

 

Morzsákon él a jobbra hivatott,

Jelszó szisszent, s eldöntötték a trónját,

Uralma telkén nem lel írmagot,

Ki egymaga volt, a mindenhatóság.

 

Fesd feketére! Foszd ki perselyét!

Majd elfelejt telelni és nyaralni.

A hátralévő táv, hogy ketrecét

Faltól falig fölmossa, éppen annyi.

 

„Etess meg, vendég, és érezz velem…

Moss hófehérre, s pernye lesz a börtön,

Melynek mélyén, a szurtos végeken

Dicsőségem decemberét letöltöm.”

 

Húsából minden szájnak jut falat

Forró lehelet éri: közönyének

Páncélja megreped és újrafagy;

Szörnyethal, s egy szebbik pokolban ébred.

 

„Meggyászolsz? Úrnő voltam valaha.

Maradjon jóságom munkája torzó;

Guruljon el hatalmam aranya,

Ha már alattvalónak sem vagyok jó.”

Megszólaló: 
Térey János