„a régi mackó”

0:00
0:00

Volt egyszer egy Mari nevű szekrény. És ebben a szekrényben lakott a régi mackó. Ült a legfelső polcon, rágógumizott, és az életéről gondolkozott. – Haj, haj! – gondolta a régi mackó. – Haj, az én életem. – Legjobban a zöld rágógumit szerette, ebből volt neki majdnem egy fiókravaló. A legalsó fiókban tartotta, és mindennap lemászott egy új adagért.

Most ugrik ki! – gondolta, mikor kezdett leereszkedni.

Most kapja el a lábamat!

Forgószél! – gondolta a középső polcon.

Süvít, süvít, elsüvít! Viszi a rágógumikat!

Hangyák. Éjjel jöttek, és megették. Amit tudtak, megettek, a többit elvitték. Elcipelték az egészet! És nem lehet megtalálni őket, ezek nem hagynak áruló nyomot!

Talán egyet elvesztettek. Talán!

De nem, nem! Egyet se!

Akkor már ott állt a legalsó fiók előtt, és reszketett.

Üres! Nem járt itt senki, mégis üres! Mindig is üres volt! Nem. Nem is lehet kihúzni. Beragadt. Soha többé. Soha, soha többé!

És ott voltak a rágógumik. Majdnem egy egész fiók, tele zöld rágógumikkal. Gyorsan felmarkolta a napi adagot, visszamászott a legfelső polcra, kibontott egy rágógumit, rágni kezdte, és ettől kezdve egész nap az életéről gondolkozott.

Felv. 2015 (Szekrénymesék, Magvető, 2008)

Megszólaló: 
Mosonyi Aliz