Regensburg

0:00
0:00
Ahogy élnem kéne. Ezzel a szánalmas mondattal
kezdődik minden. A vörösmárvány sápadt erein
húzom végig az ujjam. Az oltár előtt két gyerek
áll összeölelkezve. A padlóba süllyesztett sírokon
verekednek később. Vakuk villognak, érzem a
kupola ívét, azt a hajlásszöget, ami az egészet,
engem, összetart. A nyitott kapukon át bezúduló
fényben két apáca áll. Csak a körvonalaikat
látom, a huzat felém fújja a belőlük áradó
öregségszagot. Mikor majd átlépem a küszöböt,
az odakinti hőség elolvaszt bennem mindent,
csak valami erősödő zakatolás marad, az agy
és a szív konok lüktetése a nyálkás sötétben.
Mintha a testem minden apró darabját külön-
külön érezném. Az a benti hűvösség nem
létezik kint, az ég alatt.
Megszólaló: 
Győrffy Ákos