Négy mondat a hegyről, a tóról

0:00
0:00
Azt kéne látnom, ami előttem van, de nem azt látom,
hanem valami egészen mást, azt, amit képzelek.
 
Szorosan a kövekhez tapadnak, nem fölfelé,
hanem vízszintesen terjeszkednek, talán mert
agyonnyomná őket az ég, a nagyon közeli
ég, a kúszófenyők térdig érő erdői kétoldalt az út mellett,
talán az ég súlya miatt, inkább tényleg lapulni,
szorosan a kövekhez, arccal a kőnek.
 
Nem lehet felbecsülni a távolságokat, a közel
nem közel, a távol nem távol, az itt nem itt, az
ott nem ott, nem távolodom és nem közeledem,
nem érek oda és nem hagyom el, csak megyek
és figyelem, ahogy nem mozdulok el.
 
A szél teste a tó, ahogy testté lesz a szél, a tó felszínén,
az üresség a teste, az üresség a fodrozódások közeiben.
Megszólaló: 
Győrffy Ákos