Szerte nézett s nem lelé
Én a határaimon túl élek, olyan birodalmat
Kell szolgálnom, amelynek a népe tőlem egész idegen,
Nem értem a nyelvét és a szokásai
Viszolyogtatóak. Hagyományaihoz nem köt nevelés;
Hagyományai rég feledésbe merültek. Isteneit
Nem tisztelem, ünnepeit nem ülöm meg. Törvénykönyve paragrafusok
Temetője. Viszonyainak bolyhos
Szövedékén nem tudok eligazodni. A pénz
Fizetőeszközből önérték lett; az erény idióta rögeszmévé
Silányul. Bejelentett lakhelyem itt van, azonban emlékezetem
Mélyére hatolva se tudom felidézni,
Hogyan kerültem erre a vidékre:
Nem kamion használtruha-szállítmányának alján menekülve,
Nem értek tetten határsértés közben, nincs hova
Visszatoloncolni, pedig semmi sem köt ide;
Érvényes az útlevelem, dokumentumaim rendben
Vannak; elmehetek, ha akarok, hogy más, szabadabb
Levegőt szívjak, esetleg hasznomat is vehetik
És befogadnak egy ugyanilyen vagy alig
Más országban, kettős állampolgár
Lehetek, aki vissza se jár, legföljebb látogatóba.
De jaj, sose léphetem át a határaimat, sose
Látom meg feltérképezetlen földjét
A hazámnak, ahonnan elindultam, s hova tartok
Azóta is, el van zárva előlem örökre; képzeletem
Nem idézi fel napját, csillagait, ködpára fátyolán át
Zöldből kékbe derengő tájait,
Tornyos városainak utcakövét sem,
Nem tudom, milyen égöv alá esik, s ha vannak,
Akik lakják, megértetni magam hiába akarnám velük:
Anyanyelvem holt nyelve sosem lesz,
Idegen szavakon üzennek kihüvelyezetlen
Álmaim is. Ha vakvilágom sötétje kihúny idelent
És átbukom önmagamon valahogy, az isten se fog azonosítani
A celluxszal átragasztott okmányok
Nadrágzsebben kimosott igazolványképeiről,
S míg szárad az üvegezetlen ablak elé kifeszített
Kötélen az ingem a szélben, meztelenül fekszem
Az emeletes vaságy sodronymatracán
És nézem a mennyezetre felköpött csikkeket.
1998