Megszólaló
A nagy eset
Judit a lépcsőn leesett,
nagy eset, mondhatom, nagy eset,
ilyen és hasonló
másokkal is megesett.
Felállt, a könnye pergett –
és csak nevetett, csak nevetett ...
A villamoson
Judit reggel útra kel,
villamoson énekel.
Elindul a bölcsődébe,
piros-sárga öltözéke
mindenhonnan kivilágít,
nagyot tüsszent, mégse fázik.
Az ablakhoz tolakszik,
tömeg ellen nyomakszik,
üveghez lapul az orra,
mert a járdán egy nagy torta
gurul a villamos mellett,
s nyomában szalad egy gyermek.
Hová szökött el a torta?
– Szétlapult a Judit orra!
Ha megfogja az a gyerek,
neki is ad egy szeletet.
S ha meg nem fogja? –
legyen az ő gondja!
A zöld marcipán
Judit hajában harci pánt,
kapott egy zöld színű marcipánt.
Ide teszi, teszi oda,
az egész ház kész óvoda.
Mindent betölt a marcipán,
zöld a szekrény, zöld a dívány,
zöld színű lett Anya haja,
zöld a tálban a vacsora,
zöld színű a zsiráf szeme,
zöldben jár a mackó esze ...
A végén, hogyha úgy esik,
a marcipánt is megeszik ...
Marcipánzöld Judit szája,
tükör előtt áll, csodálja ...
A csodarontó vacsora
Judit könyvben lapozgat,
manó-mesét pofozgat.
Elképzeli, milyen lehet
sárkányszárnyból a kikelet,
szamárháton a vacsora,
minden ujjára jut csoda.
Kicsi csoda, nagy csoda,
két színarany harsona.
Három malomkövet őröl,
béka ugrik varázskőről,
királyfinak tyúkszeme nőtt,
nem érdekes, hiszen felnőtt,
mackó lábán piros csizma,
a holló megkaparintja
róka elől a nagy sajtot,
félreverik a harangot
kék süveges manókák,
púpos teve karórát
árul – túl a folyóparton
vattacukor-lágy az alkony,
pókhálóján légy hintázik;
pásztortűz ég, ide látszik ...
– Kihűl, hé, a vacsora!
... s ellebeg a sok csoda ...
Judit szeme könnybe lábad:
– Nem fogom ma megenni
a csodarontó vacsorámat!
A konyha
Judit a konyha szegletében
bámészkodik nyegle képpel,
főzni kéne megtanulni,
ám az a sok zörgő holmi:
lábas, fazék, tányér, villa,
üstökkel telt kamarilla,
csésze, fedő, pohár, kanál,
húsklopfoló, halkés, fatál,
szóval a sok zörgő holmi
miatt nehéz megtanulni
konyhában az étekfőzést:
inkább elkezdi a bőgést,
könnye potyog a fazékba,
elázik a túrós tészta,
sós lesz tőle a bableves.
Elmenj innen!
Megyek, megyek!
Elsomfordál, be egyenest
apa íróasztalához:
Papírt elő, gyorsan, mármost
terülj-terülj asztalkámat
rajzolok én, rögtön hármat.
Nagy ebéd lesz, jön sok vendég,
mackó, baba, zsiráf, és még ...
na, ott lesz anya, Sára, mama,
nagyi, bátya meg kepapa ...
Minden legyen némiképpen,
ne maradjon senki éhen ...
.... várjad te is, jó apám,
a terülj-terülj vacsorát!
Műfaj: vers