Judit-történetek

Megszólalók, közreműködők

Megszólaló

A nagy eset

Judit a lépcsőn leesett,

nagy eset, mondhatom, nagy eset,

ilyen és hasonló

másokkal is megesett.

Felállt, a könnye pergett – 

és csak nevetett, csak nevetett ...



A villamoson

Judit reggel útra kel,

villamoson énekel.

Elindul a bölcsődébe,

piros-sárga öltözéke

mindenhonnan kivilágít,

nagyot tüsszent, mégse fázik.

Az ablakhoz tolakszik,

tömeg ellen nyomakszik,

üveghez lapul az orra,

mert a járdán egy nagy torta

gurul a villamos mellett, 

s nyomában szalad egy gyermek.

Hová szökött el a torta?

– Szétlapult a Judit orra!

Ha megfogja az a gyerek,

neki is ad egy szeletet.

S ha meg nem fogja? – 

legyen az ő gondja!



A zöld marcipán

Judit hajában harci pánt,

kapott egy zöld színű marcipánt.

Ide teszi, teszi oda,

az egész ház kész óvoda.

Mindent betölt a marcipán,

zöld a szekrény, zöld a dívány,

zöld színű lett Anya haja,

zöld a tálban a vacsora,

zöld színű a zsiráf szeme,

zöldben jár a mackó esze ...

A végén, hogyha úgy esik,

a marcipánt is megeszik ...

Marcipánzöld Judit szája, 

tükör előtt áll, csodálja ...

A csodarontó vacsora

Judit könyvben lapozgat,

manó-mesét pofozgat.

Elképzeli, milyen lehet

sárkányszárnyból a kikelet,

szamárháton a vacsora, 

minden ujjára jut csoda.

Kicsi csoda, nagy csoda,

két színarany harsona.

Három malomkövet őröl,

béka ugrik varázskőről,

királyfinak tyúkszeme nőtt,

nem érdekes, hiszen felnőtt,

mackó lábán piros csizma,

a holló megkaparintja 

róka elől a nagy sajtot,

félreverik a harangot

kék süveges manókák,

púpos teve karórát

árul – túl a folyóparton

vattacukor-lágy az alkony,

pókhálóján légy hintázik;

pásztortűz ég, ide látszik ...

– Kihűl, hé, a vacsora!

 ... s ellebeg a sok csoda ...

Judit szeme könnybe lábad:

– Nem fogom ma megenni

a csodarontó vacsorámat!



A konyha

Judit a konyha szegletében

bámészkodik nyegle képpel,

főzni kéne megtanulni,

ám az a sok zörgő holmi:

lábas, fazék, tányér, villa,

üstökkel telt kamarilla,

csésze, fedő, pohár, kanál,

húsklopfoló, halkés, fatál,

szóval a sok zörgő holmi

miatt nehéz megtanulni

konyhában az étekfőzést:

inkább elkezdi a bőgést,

könnye potyog a fazékba,

elázik a túrós tészta,

sós lesz tőle a bableves.

Elmenj innen!

Megyek, megyek!

Elsomfordál, be egyenest

apa íróasztalához:

Papírt elő, gyorsan, mármost

terülj-terülj asztalkámat

rajzolok én, rögtön hármat.

Nagy ebéd lesz, jön sok vendég,

mackó, baba, zsiráf, és még ...

na, ott lesz anya, Sára, mama,

nagyi, bátya meg kepapa ...

Minden legyen némiképpen,

ne maradjon senki éhen ...

.... várjad te is, jó apám,

a terülj-terülj vacsorát!

 

Műfaj:  vers