Jók voltunk, jók és engedelmesek

Megszólalók, közreműködők

Nemzedékemnek

Jók voltunk, jók és engedelmesek,

mint a cigánymeggyel teleaggatott kisfiúk a sétatéren,

nem tapostuk le a gyöpöt s nem aknáztuk

alá a parkba kiültetett dáliákat.

Jók voltunk, jók és engedelmesek:

a hátbarugdosott, kósza kutyákért

még álmunkban is fölszisszentünk,

de a meghunyászkodó férfiak szemét,

mint egy karambol vértócsáit, kikerültük.

Jók voltunk, jók és engedelmesek,

láttuk Grúzia szikláit bátor napsütésben,

ittuk borát,

láttuk a hazaballagó Fekete-tengert alkonyatkor

s a száj nélkül maradt ősi isteneket

és bársonyos gyomorral vacsoráztunk meg csak azért is.

A tormás fartőhöz Mozart muzsikált nekünk

hideg csillagon állva.

Jók voltunk, jók és engedelmesek,

szél fújt, félrebillentek velünk az évek,

mint lassan forduló repülőgép egy kivilágított

város fölött,

fölcsapott hozzánk a reklámtűz s a világtűz

finom pernyéje,

a fogadásra siető tábornokok váll-lapja sárgán izzott

de mi inkább Jancsó paradicsomi nőit néztük

a mozivásznon

s a sírkeresztekre aggatott, perverz kis bugyikat

fogvacogva.

Jók voltunk, jók és engedelmesek,

sajgó orrcsontunk fölött szoknyásan

lépkedett át a balszerencse,

céljához ért velünk a múlt,

de mi még mindig egy trombitás bál emlékét

dédelgettük a háborúból,

mintha egy megtömött, rózsaszín zsák

álmodott volna helyettünk éjszakánkint.