Isola

Megszólalók, közreműködők

Megszólaló

Győrffy Ákos
Hogy meg kéne rendülnie, a megrendülés kényszerét
érezte csak. A móló kőfalán ülve igyekezett megrendülni
a látványtól. Elnézett a víz fölött, próbált a végtelenre
gondolni, de ettől inkább mosolyognia kellett. Inkább az,
hogy nagy, gondolta, ez itt valami nagyon nagy, de hogy
végtelen-e, nem.
 
Nem a látvány, hanem a súly inkább, azt esetleg érezhetné.
De nem, azt sem. Talán nem is jelent semmit ez az egész itt
mindenfelé, körülötte. Nincs jelentése, nem ad hírt, nem üzen.
Vagy benne lenne a hiba. Vagy ő maga a hiba.
 
A sirályok közül némelyik óriásira nőtt. Teherhajók, messze,
bent. Alig látszanak. Lassan mintha mozdulnának, de nincs
mihez viszonyítani az elmozdulásukat. Honnan hová.
 
Egy kikötőre néző öreg ház, csukott spalettáival, sóette
angyalszoborral és márványcímerrel homlokzatán.
Egy ötszáz éve a tengerre néző ablak, ez esetleg
mondhat valamit. Talán még ez a legpontosabb.
Egy csukott ablak nézi a tengert.