A hét hazugság

0:00
0:00

                     „Judit, jössz-e még utánam?”

                                            Balázs−Bartók

 

 

A szerződés ott áll a cédulákon,

És minden pontját hűtőmágnesek

Rögzítik: „Urad, asszonyod leszek”,

De: „Mesterségem űzöm és utálom.”

A gazdasági egyezmény, melyet

Életre és halálra megkötöttek,

Él és virul; s az éltető, nagy összeg,

Akár gömbölyded életük, kerek.

 

S a ház, akár egy átvilágitott

  Üvegzseb:

Hét titka van, és mind a hét titok

  Tüzes seb.

„Igazak-e a gúnyos ég alatt

   A párok?”

„Igaz csupán a ház után maradt

   Zsarátnok.”

 

Másodszor szót se szól, ki egyszer is

Behódolt már a csattanó tenyérnek;

Ha térdre kényszeríti őt az érdek,

Fölnéz a szörnyetegre: benne hisz,

És úgy csodálja tágra nyílt szemekkel,

Hogy törvényt bont, de karban tart az ember...

Arca a nőnél mindig visszatetszőbb,

De egy bordában szőtték mind a kettőt.

 

A rosszaságban mindegy, bárki jut

  Előbbre;

Az oltárt egyikük vagy másikuk

  Leköpte.

Éjfélkor, gyertyafénynél köttetett

 Az alku,

S ki létre hívta, százszor rettegett

 Hatalmú.

 

A nő titokszobákon megy keresztül,

Kockát vet rá az angyal és az ördög.

„Három pont, hogyha hármasikreket szül.”

„Száz pont, ha méhe nem terem gyümölcsöt.”

Fizet a boltban. Hogyha hazamegy,

Kelengye várja, rózsaszínű holmi.

„Ocsmány dolog a bűnben sokasodni.”

„Iskolázzuk a gyerekeiket!...”

 

Oly szép, ha lámpást gyújt az istenujj:

  „Legyen fény!”

„Szárnyunk alatt melegszik minden új

  Teremtmény...”

„Becsapni ezt a bűnnél ostobább

  Világot?”

„Sokan legyenek, akikkel csodát

  Csinálok!”

 

A síugrósánc ismerős idill:

A kisvasút, a nagy faház vidéke,

Hideghegy lejtőjén is szép a béke...

S a hazaút a hétköznapi drill:

„Vonásaikban képedet kerested?

Nyomodban a két kölyök szörnyeteg,

Akikre bűntelen emelsz kezet:

Egyik sem a te kincsed, a te tested.”

 

„Te vagy te, és ha társad elveszít,

  Te sorsod;

S ha már a sorsod: tonnás terheit

  Te hordod.”

„Üzend meg, hogyha élvezetre szánsz

  Örökre.”

„Jön a tavasz, de nem a reneszánsz

  E földre.”

 

A péntek este íze besamel,

A szombat abszint. Minden öröm akkor

Következik, mikor szokás. A falról

Valaki még egy tükröt leemel,

És így csodálkozik rossz napra rossz nap

– Vagyon, mit összeadnak, megszoroznak –,

És megjön címükről a körlevél,

És boldogságuk híre körbeér.

 

„Úgy szép, ha párban jár kínálat és

  Kereslet,

És komoly képpel mímelnek merész

  Szerelmet.”

„Kutyát tartunk, és fényes látszatot

  A színen...”

„És nem jó, hogy közben vadul dobog

  A szívem.”

 

Mint más Activityt, úgy játszanak

Szerelmet, Öncsalást meg Ámitást,

S kilónként fogynak is szemlátomást;

Miért, hogy minden zsúr után marad

Bűnös borfolt a citromsárga szófán?...

A távozó a liftbe lépve bólint:

A lépcsőházuk kiábrándító, mint

A karácsonyfa január utóján.

 

A csúnya nő feledné, merre van

  Lakása,

Leejti pilláit, hogy pontosan

  Ne lássa

Sorsának botrányát, s amit kiállt,

  A tébolyt;

És lámpát olt és gyújt, és fölkiált:

  „Elég volt!”

 

Útjuknak térkép nem szabhat határt;

Ki-ki megkapja, mire foga vásik.

Csak azt nem tudják úgy tíz óra tájt:

„Kicsoda oldalamon az a másik?”

Krétától Izlandig, reggeltől estig

Pöröl az undor és az unalom,

Mert olyan lett a hetedik napon

Az élet, mint a kelme, hogyha feslik.

 

„Úgy őrzi tévedését legbelül

  A férfi,

Hogy elfelejt a kínról emberül

  Beszélni.”

„Az ég alatt bejárja bajt hozó,

  Nagy útját

Az élet és a hozzá tartozó

  Hazugság.”

Megszólaló: 
Térey János