A harmadik nap esni kezdett a hó

Megszólalók, közreműködők

Megszólaló

Az első nap arra volt jó,
                hogy mindent elfelejtsek;
a második arra, hogy mindenre emlékezzek.
S a harmadik nap esni kezdett a hó.
                És megszületett a sejtelem,
                hogy mostmár mindig esni fog,
                homlokodtól a szádig,
                szádtól az ágyékodig,
                végig a tested hosszán,
                végig az életemen.
Havazni fog a mennyezet, a telefonkagyló,
                ha fölemelem,
az elmosódó gyerekkori ég, ha hátranézek.
Megrekedt fák és megrekedt kazlak közt is
                csak a hó kísértete kószál,
                az elsötétített földeken megül,
                a háborús menekülőket megkoronázza.
És tudtam már, hogy nem leszek egyedül,
elkísér ez a hóesés, ahova megyek,
leül mellém a vonatba,
átkel velem a tengeren,
füstölgő autógumik s levegőtlen városok
                éjszakájában
                megszólít anyanyelvemen
                s országokat hódít nekem,
                mert országot hódítani
                te akartál
s ha már hazám se lesz, mert nem lesz erőm
                vallani róla,
bezárkózom ebbe a havazásba,
mint aki fehér inget vesz föl,
fehér inget az utolsó napon.