A gyönyörű gyár

0:00
0:00

Olyan az ország, mint a gyönyörű gyár

A Révész utca végén, kulcsra zárva.

Emlékszik, mint a játszótéri pázsit,

A felnőtt század kisgyermekkorára.

 

Egy rész téglából, egy rész műanyagból,

Két holdnyi föld, világtól elhagyott.

Kemény művészet kell, hogy összetartsa

A gazdátlanul tengő anyagot.

 

A pléhtető lejtőjén mennyi manzárd!

S legszebb a tornyok cukorsüvege…

Ha kialudna egyszer a kemence,

Az utca jéghidegre hűlne le.

 

A portás lustán megzördíti kulcsát:

Belül csupa tűz, kifelé komoly.

Az egyetlen hír ösztönéletéről

A kéményből fölszálló füstgomoly.

 

Éppen ilyen gyönyörű gyár az ország,

Legszurtosabb a szabadok közül.

Ha készen kapja féligkész jövőjét,

Szerencséjének dehogyis örül;

 

És nyögi azt a hülye hagyományát,

Hogy nem cselekszik isteni parancsra.

A túlélésre gondja van: kaput zár,

Hogy műszak végén bús fejét lehajtsa.

 

A változások őre változáskor,

Akár a népe, oly tanácstalan.

De akkor is szép, hogyha tetszhalott, mert

Akárhogy nézem: ragyogása van.

 

Fölébreszthetném, mint vendég a portást,

De egy káromkodásával megölne…

Csak alszik, mintha kisgyermekkorában.

Alszik. Akármi lehet még belőle.

Megszólaló: 
Térey János